Filmrecorder. Alacsonyan szállnak a kínaiak - Tigris és sárkány

2000 volt az az év, amikor a repkedve kardozó kínai hősöktől elájult a fél világ, és a nyugaton is megtanulták azt a szót, hogy wuxia. A tíz Oscar-díjra jelölt Tigris és sárkány volt a hongkongi filmesek hollywoodi diadalmenetének csúcspontja. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg.

A Tigris és sárkány sikere nem volt előzmények nélküli. A hongkongi filmeknek már volt egy nagy nemzetközi felfutása a hetvenes években Bruce Lee-nek és a korszak harcművészeti filmjeinek köszönhetően. A kungfumánia lecsengése után másfél évtizedig a nyugati közönségnek csupán egy nagyon szűk, fanatikus rétege figyelte, mi történik Hongkong akkoriban megújuló, teljesen egyedi filmeket és alműfajokat kitermelő moziiparában.

Ez a kilencvenes évekre megváltozott. Először a műfajt alapjaiban megújító lövöldözős akciófilmjeik értek el a tengerentúlra, melyekből Tarantino és kortársai merítettek ihletet, majd megérkeztek Amerikába maguk a hongkongi filmesek is. Ekkor volt a csúcson Jackie Chan és John Woo, egy sor hongkongi színész kapott főszerepet amerikai filmekben, a harckoreográfus Yuen Woo-Ping pedig összehozta a Mátrix ikonikus akciójeleneteit. Ennek ellenére azt valószínűleg senki nem gondolta, hogy a kardozós kínai harcművész hősökről szóló, évezredes irodalmi hagyományokból építkező, fantasy és történelem közt egyensúlyozó wuxia filmeknek is sikere lehetne Nyugaton. 

És itt jött a képbe a tajvani származású Ang Lee, aki megalkotta a tökéletes receptet: ő maga két idegen nyelvű filmes Oscar-jelölés és az Értelem és érzelem után elismert rendezőnek számított, főszereplőnek felkért kettőt a már nemzetközileg is ismert ázsiai színészek közül (Chow Yun-Fat és a Bond-lány Michelle Yeoh), melléjük érkezett egy-egy feltörekvő tajvani (Chang Chen) és kínai (Zhang Ziyi) újonc. Az akciókért persze itt is a hongkongi filmes veterán, Yuen Woo-Ping felelt. Alapanyagként Wang Dulu századközepi könyvsorozatára esett a választás. A nemzetközi koprodukcióban készült filmet Pekingben forgatták, és miközben egy az egyben a hongkongi wuxia filmek stílusát vitte tovább, a forgatókönyvét a nyugati ízléshez igazították.

Chow Yun-Fat, Zhang Ziyi és Ang Lee a Tigris és sárkány forgatásán

A világpremier Cannes-ban volt 2000 tavaszán, nyáron jött az ázsiai bemutató, de a távol-keleti közönség nem dobta el az agyát a filmtől. A kicsit művészibb látásmódot leszámítva nem igazán nyújtott újat az olyan korábbi wuxia filmekhez képest, mint a Vastigris-sorozat, a kultmozis közönségnek pedig hiányzott a campfaktor, az A Chinese Ghost Story-filmek álomszerű atmoszférája vagy a The Eagle Shooting Heroes agyzsibbasztó őrülete.

Amerikában viszont hatalmasat durrant. A kritikusok remekműként ünnepelték a Tigris és sárkányt, a mozipénztáraknál minden idők legsikeresebb idegen nyelvű filmje lett (azóta sem tudták megszorongatni), tíz Oscarra jelölték, köztük a legjobb filmnek járó fődíjra (ez korábban csak hat idegen nyelvű filmnek sikerült), és négyet meg is kapott. A nagyközönség világszerte odavolt a gyönyörű tájakért és jelmezekért, a lélegzetelállító harcjelenetekért és az idealizált múltban játszódó sztoriért, amiben pont jó arányban keveredett a dráma, a romantika és a hősiesség. 

Igaz, a sikernek hosszabb távon nem sok eredménye lett: Ang Lee számára ez csak kitérő volt és a nyomába lépni próbáló Zhang Yimou filmjei (Hős, A repülő tőrök klánja) már nem szóltak akkorát. Michelle Yeoh kivételével a hongkongi filmesek amerikai karrierjei is hamar elhaltak, sőt, mára Hongkong filmipara is csak árnyéka egykori önmagának. De ki tudja, lehet, hogy a jövőre érkező Marvel-produkció, a hetvenes évek kungfu-hullámából kinőtt képregényen alapuló Shang-Chi majd újabb lendületet ad a harcművészeti filmek készítésének.

szerző: Frank Olivér