Gyönyörű óda az apokalipszishez. Galya Bisengalieva: Aralkum (lemezkritika)

A kazah-brit hegedűs közreműködött Frank Ocean Blonde-ján és a Radiohead A Moon Shaped Poolján is, a The Guardian pedig már 2019-ben, az EP Two megjelenése idején is úgy írt róla, mint akire érdemes odafigyelni. Első albumával pedig bebizonyította, hogy tényleg érdemes odafigyelni rá. Lemezkritika a Recorder magazin 82. lapszámából. 

Előadó: Galya Bisengalieva

Cím: Aralkum

Kiadó: One Little Independent

Megjelenés: 2020. szeptember 4.

Stílus: modern klasszikus, drone, minimál kortárs 

Kulcsdal: Aralkum

A kazah-brit hegedűművész, Galya Bisengalieva neve nem kell hogy ismerősen csengjen, noha a fiatal előadó nem csak komoly filmzenék létrejöttében vett már részt (például Fantomszál, Suspiria), de a Radiohead és Frank Ocean lemezein is közreműködött. Aralkum című debütlemeze az Aral-tó mesterséges kiszáradásának, és a helyén keletkezett Aralkum nevű, sós sivatagnak a létrejöttéről, az ember környezetpusztításáról és a klímaváltozásról szól. Az élettelen drone-okon fel-feléledő vonósok rendkívül drámaiak: ez a halk, háttérbe vesző, elkeserítően gyönyörű óda az egyik legszebb, amit az apokalipszishez írtak.

9.0/10

Velkei Zoltán