A koronavírus-járvány miatt hónapokra leállt az élőzenei iparág; sőt, sok helyen még mindig nem indult újra. A zenészek nagy része viszont megpróbálta kreatívan eltölteni a hirtelen jött szabadidőt, többen az önként vállalt izolációban összeraktak egy-egy új albumot. Összegyűjtöttük a kedvenceinket ebben a cikkben, ami a Recorder magazin 81. számában jelent meg.
Charli XCX: how I’m feeling now
Generációja egyik legjelentősebb dalszerzője mindössze hat hét alatt a semmiből összehozta karrierje eddigi legjobb lemezét. Valószínűleg pont a spontaneitása miatt semmi sincs túlgondolva rajta, abszolút az aktuális érzések és hangulatok tükre, amelyben viszontláthatjuk a saját vágyainkat, gondolatainkat is. Ennél is örömtelibb azonban, hogy még a Charlin hallottaknál is jobban sikerült megtalálni a popos és experimentális elemek közötti egyensúlyt. (osztályzat: 8.5/10)
+ + +
The Mountain Goats: Songs For Pierre Chuvin
John Darnielle még márciusban elhatározta, hogy az egymást követő tíz nap mindegyikén visszavonul kilencven percre a hálószobájába, és ír egy olyan dalt, amit a francia történész, Pierre Chuvin A Chronicle Of The Last Pagans című könyve ihletett. Azt is kitalálta, hogy ezek mindegyikét azzal a Panasonic boombox-szal fogja rögzíteni, amit a nyolcvanas években született első dalainak felvételekor is használt. A végeredmény üdvözlendő visszatérés a 2003-as All Hail West Texas lo-fisebb megszólalásához, a témaválasztáshoz képest univerzálisan működő szövegekkel. (osztályzat: 8/10)
+ + +
Yo La Tengo: We Have Amnesia Sometimes
Georgia Hubley, Ira Kaplan és James McNew április végén döntött úgy, hogy a szociális távolságtartás jegyében összegyűlnek a Hobokenben található próbatermükben, és izolációba vonulnak. Mindössze egy mikrofont állítottak fel a szoba közepén, arra az esetre, ha valamelyikük valami olyasmit játszana, amit a többiek érdekesnek találnak. Ennek megfelelően a lemezen helyet kapó öt dal tényleg csak egy mindenfajta vezérfonalat nélkülöző, szemlélődő improvizáció. De ettől függetlenül (vagy pont ezért) nem hagy sok nyomot maga után. (osztályzat: 6.5/10)
+ + +
Péterfy Bori & Love Band: Szikra
Bár a zenekar állítása szerint “a bezártság összes őrületét és dühét” sikerült kreatív energiává alakítaniuk, és “közösen becsatornázniuk a lemezkészítésbe”, a Szikra igazából nem őrült, nem dühös és egyáltalán nem lóg ki az életműből (maximum a szövegek tematikáját tekintve.) A kifogásaink itt azonban nagyjából véget is érnek, mert a tizenkét új dal nagyrészt fülbemászó, ötletes és a koncerteken biztosan jól működik majd. (osztályzat: 7/10)
+ + +
Taylor Swift: folklore
Valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy pont a popzene hosszú évek óta regnáló hercegnője húz majd egy váratlant a karantén alatt, és vesz fel egy albumot Jack Antonoff-fal és a Aaron Dessnerrel (The National). Arra pedig tényleg senki sem számíthatott, hogy a folkore-on hallható számokról nem Taylor Swift valamelyik korábbi lemeze, hanem mondjuk a kilencvenes évek második felének Sarah McLachlanja vagy egy ütemek nélküli triphoplemez jut majd mindenki eszébe. De milyen jó, hogy így történt: TayTay végképp bebizonyította, hogy nem egy algoritmusok által összerakott popsztár, hanem egy erős dalszerzői képességekkel megáldott énekes-dalszerző, aki az arénákra optimalizált slágerek mellett otthon van az indie rockban is. (osztályzat: 8.5/10)
szerző: Kollár Bálint
