Mitől nagy szám a Tormentor?

A világ leghíresebb magyar énekese és legendás együttese szeptember 5-én a tatabányai Roxxy Music Caféban ad koncertet, egyetlenegyet egész 2020-ban. A műfaj: extrém metál. Az együttes: a Tormentor. Ez a cikk a Recorder magazin 81. számában jelent meg.

Az előző rendszer utolsó éveinek zenéjéből a legtöbben arra emlékeznek, hogy feloszlott az A. E. Bizottság, befutott az Európa Kiadó, hódított Cseh Tamás, haldoklott a Hungária és a Fonográf, és így tovább. Pedig a háttérben történt más is: a magyar underground legmélyén 1985-ben megalakult egy együttes, amely minden túlzás nélkül felbecsülhetetlen befolyással volt az egész világ metálzenéjére.

A Tormentor 1986-ban lépett fel először a Ki mit tud? és a Megasztár közé – vagy inkább mögé – belőhető AORTA (Amatőrök Országos Rock Találkozója) tehetségkutatón az Almássy téri Szabadidőközpontban, és bár a zsűri nem nagyon volt oda a zajtól, a közönség szavazatai továbbjuttatták a black metal együttest. Ugyanabban az évben járunk, amikor megjelent az első magyar heavy metal album, a Totális metál a Pokolgéptől, ami a Tormentor sötét, vészjósló, extrém hangzásához képest szinte popzene. A Tormentor – mondjuk úgy – befutott: felvehették az Anno Domini című lemezt. Csak kiadni már nem tudták: a rendszerváltás elsodorta a lemezkiadót, de még a mesterszalagot is.

A nagy kiugrás így végül elmaradt, az együttes szétszéledt, és itt akár véget is érhetne a történet, ha a banda által megmentett felvételt nem kezdte volna a fél világ lemásolni és terjeszteni. És a fél világot itt szó szerint kell érteni: a kazetta eljutott a black metal műfaj őshazájába, az épp a templomégetésektől meg azoktól a fotóktól hangos Norvégiába, amelyek a Mayhem nevű zenekar frontembere, Dead öngyilkosságát örökítették meg, és amelyek közül az egyik még egy bootleg borítójára is rákerült. És mivel Dead is imádta az Anno Dominit, a Mayhem megmaradt tagjai meghívták Norvégiába a Tormentor énekesét, Csihar Attilát, hogy énekelje fel a következő lemezüket. 

Csihar alig akarta elhinni a dolgot (mivel egy ideig véletlenül pont Mayhem becenéven futott a Tormentorban, az is felmerült benne, hogy csak szórakoznak vele), de azért kivonatozott Norvégiába, ahol a zenészek sodronyingben várták az állomáson, és hazavitték őt a Dead holttestének fényképeivel teliaggatott házukba – Csihar később azt mondta, napokig tartott, amíg magához tért a sokkból.

Aztán az addig ismert black metalos énekhanggal szakítva, kántálásra, kárálásra emlékeztető hangon felénekelte a lemezt, és hazautazott. Már otthon érte a hír, hogy a basszusgitáros Varg Vikernes halálra szurkálta a gitárost, Euronymoust. A Mayhem egy időre leállt, a lemezt elsüllyesztették.

És itt újra véget érhetne a történet, de egy évvel később végül mégis megjelent a De Mysteriis Dom Sathanas – és azonnal a black metal és általában mindenféle extrém metálzene alaplemezévé, megkerülhetetlen legendájává vált, ami nélkül a kemény zene ma nem lenne olyan, amilyen. Csihar Attila neve fogalom lett, az énekes megfordult a színtér rengeteg fontos projektjében a világ minden táján, horrorisztikus, polgárpukkasztó vagy az okkultizmus sztereotípiáival játszó színpadi performanszai kihagyhatatlanokká váltak, és végül 2007-ben visszahívták a Mayhembe is, azóta újra velük turnézza végig a világot.

2018-ban pedig, mint egy holtat a nekromanta, feltámasztotta a Tormentort is, ráadásul az eredeti felállással. „The past is alive”, szól a De Mysteriis Dom Sathanas egyik leghíresebb sora. És ez egy-egy Tormentor-koncert erejéig most újra igaz.

szerző: Kovács Bálint