Most kell kikövetelni a zenészek jogdíját a Spotifytól

Mozgalom indult, hogy a koronavírus okozta helyzetben javítsanak a nagy streaming szolgáltatók jogdíjfizetési gyakorlatán, azaz hogy a lejátszások után több bevétel landoljon a zenészek és a dalszerzők bankszámláján.

A Keep Music Alive nevű brit kezdeményezés abból a ténymegállapításból indul ki, hogy a járvány miatt a zenészek elestek bevételük túlnyomó részétől, és erősen bizonytalan, hogy mikor lehet újból rendezényeket, kisebb vagy nagyobb koncerteket tartani, mikor éledhet fel az élő zenei szektor. (Tegnap jelentették be, hogy elmarad az augusztus végére tervezett Reading & Leeds fesztivál, a független brit fesztiválok pedig attól tartanak, hogy összeomolhat a teljes infrastruktúrájuk.) Meg kell tehát erősíteni azokat az egyéb bevételi forrásokat, amikből az előadók és a dalszerzők ki tudnák gazdálkodni a megélhetésüket. Az egyik ilyen forrás a szerzői jogdíjakból fakadhatna, ám az online streaming szolgáltatók közismerten a minimálisnál is kevesebb pénzt fizetnek ki a lejátszásaik után, illetve ennek az összegnek egy jelentős része is ott marad a lemezkiadóknál.

Ezen a helyzeten szeretne változtatni a 30 ezer főt számláló, Musicians' Union zenészszakszervezet és a The Ivors Academy nevű, dalszerzőket tömörítő közösség által indított, elsősorban figyelemfelkeltő kampány, amely egy hibás működésű rendszer átalakítását szorgalmazza. "A jelenlegi válság ráirányította a fókuszt arra, hogy az alkotókat és az előadókat elsősorban a zeneipar élő szektora tartja el, a streamingből származó jogdíjak pedig botrányosan elégtelenek" - áll a szervezők nyilatkozatában. A brit kormánynak benyújtott petíció konkrét célkitűzéseket nem tartalmaz, inkább csak általános hadba hívás a streaming korrigálásáért.

A Spotify becslések szerint átlagban alig több mint 1 forintnak megfelelő összeget fizet minden stream után a jogosultaknak (a YouTube ennek a felét a megtekintések után), és ebbe a nagy lemezkiadók ugyanúgy beletartoznak, mint a szerzői kiadásokat megjelentető vagy független kiadóknál lévő előadók. Azon kívül, hogy a Warner Music, a Universal vagy a Sony még lefölözi a bejövő jogdíjak jelentős részét, a kampányban részt vevők azt is aggályosnak tartják, hogy nincsenek differenciálva az előfizetők, azaz hiába hallgat valaki csak obskúrus előadókat, az ő előfizetése is a sztárelőadókat és kiadóikat gazdagítja. A kampány egyik vezéralakja, Crispin Hunt dalszerző a Guardiannek elmesélte, hogy utoljára a Longpigs nevű, 2000-ben feloszlott zenekara 1996-os slágeréért kapott pénzt a Spotifytól, összesen öt dollárt, miközben közel 3 millióan streamelték a dalt, és az elmúlt három hónapban 25 ezres brit lejátszást produkált. Hunt megoldási javaslata egyébként az, hogy a streaming szolgáltatók bevételeit négyfelé osszák a platform, a kiadó, a dalszerzők és az előadók között.

A Spotify azzal reagált a kezdeményezésre, hogy a bevételük jelentős százaléka a lemezkiadókhoz és forgalmazókhoz vándorol, azaz áthárította a felelősséget, kiemelve, hogy a Spotify "összességében hozzájárul a zeneipar növekedéséhez". A YouTube szerint pedig az általuk fizetett összegek arányban vannak azzal, amennyit más hirdetők és előfizetéses szolgáltatások juttatnak el a zeneipar résztvevőihez. A Bandcamp ezzel szemben minden hónap első péntekén 24 órán át eláll a jogdíjak rá eső százalékától, vagyis a teljes befolyó összeget az előadóknak utalja el.