A kétezertízes évek Crack The Skye-ja? Elder: Omens (lemezkritika)

2020.04.28. 14:13, coffinshaker

A 2011-es Dead Roots Stirring óta az Elder egyre emelkedőbb színvonalú albumokkal mutatta meg, hogy bőven van még tartalék a progresszív-stoner metálban. Sőt, a három évvel ezelőtti Reflections Of A Floating World kapcsán már a metálos szubzsánert elhagyva "egyik legkiemelkedőbb gitárzenekar"-nak kiáltottuk ki őket, így pláne kíváncsian vártuk, hogy egy doboscsere, valamint kvartetté bővülés után merre haladnak tovább. A válasz, mint eddig is, részben sejthető az eddigi lemezekből, azonban bőven tartogat meglepetéseket is.

Előadó: Elder

Cím: Omens

Kiadó: Armageddon Shop/Stickman Records

Megjelenés: 2020. április 24.

Stílus: progresszív-pszichedelikus/poszt-rock

Kulcsdal: Halycon

Abel Tesfaye The Weeknd-projektjéhez hasonlóan az Elderrel kapcsolatban is nehéz volt megmondani, merre haladnak tovább Matt Couto dobos ki- és Mike Risberg billentyűs-gitáros beszállása után. Utóbbi teljes értékű taggá válásával számítani lehetett rá, hogy a tavalyi The Gold & Silver Sessions-höz hasonlóan nagyobb teret kapnak majd a krautrockos improvizációk, de félő volt, hogy Couto jellegzetes játékának hiányát a Gaffa Ghandiból érkező Georg Edert nem tudja majd feledtetni. Szerencsére nem is kell neki: az új dalokhoz sokkal jobban illik az ő hol jazzes érzékenységű, hol pedig heavy rockosan húzós játéka.

Ugyanakkor az Omens nem csak a tagcserék által katalizált stílusváltás miatt érződik mérföldkőnek. Hanem mert bár a dalaikra eddig is jellemző volt egy sajátos, senki máséhoz nem hasonlítható flow, érzésem szerint ez csak most, az olyan plusz hangszerek bevonásával, mint a Fender Rhodes orgona vagy a Moog szintetizátorok tudott igazán kiteljesedni. Mintha egy, a Meddle/Obscured My Clouds-érás Pink Floydért rajongó heavy rock-zenekar kötetlen dzsemmelését hallgatnánk. De a címben belengetett Mastodon-párhuzamot sem érzem túlzásnak: Troy Sanders-ékhez hasonlóan valószínűleg Nick DiSalvóék sem fognak már teljesen visszatérni a korai idők súlyosságához, viszont ha ettől el tudunk vonatkoztatni, pszichedelikus-progresszív rockjuk értékei minden hallgatással egyre nyilvánvalóbbak lesznek.

8.0/10

Kollár Bálint 

https://recorder.blog.hu/2020/04/28/a_ketezertizes_evek_crack_the_skye-ja_elder_omens_lemezkritika
A kétezertízes évek Crack The Skye-ja? Elder: Omens (lemezkritika)
süti beállítások módosítása