Larry David az az ember, aki az illedelmességre fittyet hányva kikéri magának a mindennapok apró bosszúságait. Mi pedig azok az emberek vagyunk, akik ezeken a rigolyákon húsz év után is felszabadultan tudunk nevetni. Ez a kritika először a Recorder magazin 80. számában jelent meg.
Egy tizedik évadát taposó sorozatnak már nem lenne szabad ilyen jónak lennie, ehhez képest durva, hogy immár húsz éve nézzük, ahogy egy rakás dúsgazdag hollywoodi sztárt üvöltözik egymással, és még élvezzük is. Pedig Larry David nem sokat változtat a recepten: sorozatbeli mizantróp alteregója mindegyik részben szembesül három-négy nyűggel, frusztrációval, társadalmi normával, amiken – néha jogosan, néha indokolatlanul – felhúzza magát, ezek lavinaként összegződnek, és valamilyen komikus csattanóban visszaütnek rá a rész végén.
Láttunk már panteonba illő évadot (a második és a hatodik), rémesen rosszat (az ötödik és az előző). A mostani igen, igen jó. Nem árt például, hogy feszesebben építenek átívelő szálakat: Larry kávézós méltatlankodása oda vezet, hogy bosszúból nyitni akar egy sajátot, míg a félreértésekből gyűrűző szexuális zaklatási ügye is több részen át húzódik, a fináléban pedig parádésan fűzik össze még a menet közben laposnak hitt lezárásokat is. Az egy epizódon belüli gegeknél nagy a szórás, akadnak ötletesek és maróan élesek, mint a MAGA-sapka antiszociális jellegű elrettentő eszközként való használata vagy a visszatérő Weinstein-poén, meg túlhúzottak is, mint a csorba fogú pöszeség. De ilyen sok remek poén, emlékezetes frázis rég nem jutott egy Félig üres-évadra.
„Ne leckéztesd már a világot a nézőpontoddal!” – korholják Larryt az új évadban, pedig Jeff Garlinnal, Susie Essmannal és J. B. Smoove-val (plusz Ted Danson, Clive Owen vagy Jon Hamm önironikus vendégeskedésével) még mindig utolérhetetlenül szórakoztató seggfejek.
Félig üres (Curb Your Enthusiasm)
hol látható: HBO GO
osztályzat: 8/10
szerző: Huszár András
