Monumentális új dalban énekli meg Bob Dylan a Kennedy-merényletet

Bob Dylan utoljára a 2012-es Tempest című stúdióalbumán jelentkezett saját szerzeményekkel, nyolc év elteltével viszont most kapásból egy tizenhét perces dallal tér vissza, amelyben a JFK-gyilkosság felől kiindulva grandiózus tablót rajzol fel Amerikáról.

A Murder Most Foul című dalnak már a borítóképén is John Fitzgerald Kennedy szerepel, a szöveg pedig a dallasi merénylet elbeszélésével indul, és vissza-visszakanyarodik a traumatikus eseményhez, más-más szemszögből - néha tárgyilagos külső nézőpontból, máskor Kennedyéből - mesélve el újra azt. Viszont Dylan nem elégszik meg egyetlen eseménnyel, hanem szabadon kanyargó, asszociatív dalszövegében felöleli a huszadik század második felének amerikai történelmét, különösen tekintettel a hatvanas évek popkultúrájára és zenéire: előkerül a Beatle-mánia, a Tommy, Woodstock és Altamont, megidéződik Tom Jones és Patsy Cline, a fináléban pedig az elbeszélő a legendás rádiós műsorvezetőtől, Wolfman Jacktől kér több tucat dalt sztenderdektől Animals-slágeren, jazzen és Beethovenen át Bud Powellig. Az apokaliptikus hangvételhez még olyan utalások is hozzájárulnak, mint a Rémálom az Elm utcában, zeneileg pedig lecsupaszított a szám, zongora, vonósok, és néha dob kíséri Dylan énekét, crescendóvá duzzadva, majd visszahúzódva. Az énekes-dalszerző tömören csak annyit fűzött az új megjelenéshez, hogy a kiadatlan dalt "a közelmúltban" szerezte, és bízik benne, hogy érdekesnek találjuk. Még szép: hipnotikus, súlyos darab, akár egy zenetörténeti gyászmise.