Brittney Parks sajátos, a szudáni egyhúros hegedű művészei által inspirált játékát experimentális elektronikával, nyugat-afrikai ritmusokkal és kortárs r'n'b-vel ötvöző stílusára a Pitchforktól a Bánkitóig mindenki felfigyelt – a debütálása pedig abszolút igazolja a körülötte kialakult hype-ot. Lemezkritika a Recorder magazin 78. lapszámából.
Előadó: Sudan ArchivesCím: Athena
Kiadó: Stones Throw Records
Megjelenés: 2019. november 1.
Stílus: experimentális pop-r'n'b
Kulcsdal: Confessions
Brittney Parks már a 2014-ben, még Sudan Moon néven kiadott EP-jével (Goldencity) is sokat ígért: egyszerre merített rajta az experimentális elektronikából, nyugat-afrikai ritmusokból, a kortárs r’n’b-ből, és ehhez jött még sajátos, a szudáni egyhúros hegedű művészei által inspirált hegedűjátéka. A három, illetve négy évvel később, immár Sudan Archives néven kiadott EP-kkel (Sudan Archive, Sink) pedig végleg bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá. Debütalbumán most még magabiztosabban nyúl a csak rá jellemző hangzáshoz, egy eddig okkal hiányolható mélységet adva neki: a looper pedál révén egymásra rétegzett hegedűszólamok miatt úgy tűnik, mintha egy egész zenekar játszana vele, az afrofuturisztikus hangképek mintha a jövőből szólnának, ráadásul Parks még sosem használta ilyen sokszínűen (és önbizalommal) a hangját. Ez a zene úgy is meg tud maradni a mainstream számára is befogadható, sokszor kifejezetten slágeres r’n’b-nek, hogy nem adja fel előremutató mivoltát.
8/10
Kollár Bálint
Ajánlott bejegyzések:
-
Hangerő és súlyosság után fájdalmas szépségek. BIG|BRAVE
-
Itt mindig dráma van. Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (lemezkritika)
-
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. SunMa: Helianthus (lemezkritika)
-
Izzás a hamu alatt. The Cure: Songs of a Lost World (lemezkritika)
-
Micsoda nő a Z generáció számára. Anora (filmkritika)
