Lightning Bolt: Sonic Citadel (lemezkritika)

A The Guardian nemrég arról írt egy beszámolójában, hogy a duó még huszonöt év után sem hasonlítható senkihez, és máig képesek teljesen a feje tetejére állítani a punk (és az élőzene) szabályait. De vajon rögzítve a számokat is megmarad ez a varázs? Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

Előadó: Lightning Bolt

Cím: Sonic Citadel

Kiadó: Thrill Jockey Records

Megjelenés: 2019. október 11.

Stílus: káoszrock

Kulcsdal: Blow To The Head

A Lightning Bolt huszonöt éve a zaj és még inkább a teljes káosz határán egyensúlyozik hiperaktív basszus plusz dob plusz széteffektezett ének zenéjével. De ami elsőre a rockra nagyon távolról hasonlító, sűrű masszának tűnik, arról kiderül, hogy egyrészt a számok megkülönböztethetők, másrészt roppant élvezetesek. Utóbbi két lemezük a korábbinál tisztább megszólalású, itt például szinte már dalszerű számok is hallhatók. De azért úgy kezdődik, mintha két grindcore- és egy punkdobos zúzna egyszerre teljes erővel (Blow To The Head), a végén meg Van Halen 2049 címmel kilenc perc káosz vár. A Big Bangerben meg ott az év basszusriffje, laza és romboló.

8/10

Rónai András