A nevében palindrom, zenéjében indie gitárpopos Gézakékazég több mint húsz éve létezik, de első albumát csak 2012-ben adta ki (Valahol mindenki). A második lemez Mint azok a fák címmel 2016-ban nálunk debütált, akkor a Magyarradarunkban is bemutattuk a zenekart, valamint az aktuális klipjeiket is. Újabb három és fél év elteltével – és komoly változásokat követően – érkezik a harmadik LP, a remek Elviselhetetlen körülmények, amely szintén a Recorderen hallható először. Premier!
A Gézakékazég 2016 végén az alapító duóra, Pál András gitárosra és Dömötör Géza gitáros-énekesre fogyatkozott, így vágtak bele a dalszerzésbe is, hogy aztán a szerzőpáros mellé szép lassan új ritmusszekció is érkezzen Herkó Gábor dobos és Weiling Márton basszusgitáros személyében. „A ritmusszekció változásának átmeneti időszakában újra tudtunk arra koncentrálni, hogy csak a dalszerkezetekkel foglalkozzunk” – mesélte Pál András. – „A lemez nyolcvan százalékban ekkor íródott meg. Sok változás nem adódott a munkafolyamatban, az én dalvázlataimra Géza írt énekdallamokat, míg Géza dalait én dobtam fel egy-egy díszítéssel vagy koncepcióval. Nem volt tudatos, de inkább a középtempósabb dalok irányába mentünk, persze azért egy-két power-pop szerzemény is felütötte a fejét. Az új tagok, Herkó Gábor dobos és Weiling Márton basszusgitáros és a teljes zenekaros próbák ismét lendítettek egyet folyamaton, így nyerték el jelenlegi formájukat a számok.”
A zenekar ezúttal jobban koncentrált a számok szerkezetére, felépítésére, mint a hangzásbeli megoldásokra, de így is kerültek újdonságok a majdnem 47 perces új nagylemezre. Több dalban is hallható az R.E.M. által előszeretettel használt és dalcímben is megörökített e-bow, markáns új elem a női vokál, Kozma Kriszta jóvoltából, és hegedű is megszólal a Látszik még a víztoronyban Sára Zsófi játékában. A Gézakékazég állandó hangmérnöke, Friskó Péter ismét szinte produceri feladatokkal segítette a hangszerelést, illetve egy-egy dalban basszusgitáron, gitáron, vokálban is besegített. Zenei inspirációk tekintetében az utóbbi években sok amerikai előadó került előtérbe – The War On Drugs, Bon Iver, The National, Neil Young –, a szövegek pedig ott veszik fel a fonalat, ahol az előző album abbahagyta. „Mintha egy regény folytatása lenne, ahol tovább követhetjük a főszereplő sorsát, az elmagányosodás folyamatát, és azt, hogy mit lehet ezzel kezdeni a negyvenedik életév kapujában.”
a Gézakékazég legközelebb január 4-én, a Made in Pécs fesztiválon játszik a pécsi Trafikban 20:50-kor.
Hallgassuk is most meg az új lemezt, az Elviselhetetlen körülmények fülbemászóan melankolikus, kortalan gitárzenéjét, utána pedig Dömötör Géza dalról dalra is mesél a számokról:
Látszik még a víztorony
Az egyik legelső dal, amely az új lemezre íródott. Egy poros amerikai utazás hangulatát adja vissza, munkacíme Americana volt, nem véletlen. A második klip erre készült, a poros Amerika képzetét a poros 57-es út mellé helyezve.
Eszék
Meglőtt házfalakon rossz történetek. Sokat jártunk Eszékre az exemmel, így beivódott a hangulata. Közel van Pécshez, érdekes kisváros. De a dal mégsem a városról szól, hanem egy olyan fiú-lány kapcsolatról, amelyből nem is lesz kapcsolat.
Emlékszem, azon a nyáron
Az előző lemez után kijelentettem, hogy nem lesz még egy szomorú, lehangoló album a Mint azok a fák után. Az első szöveg, amit megírtam, ez volt. Arra gondoltam, hogy az új albumot csupa szép emlékmorzsából rakom össze. Aztán ebből a koncepcióból nem lett semmi, ez az egy szám maradt meg hírvivőnek. Ez a szöveg egészen a sráckorig nyúlik vissza mondjuk a kilencvenes évek elejére, természetesen a Balaton partjára.
Nem ilyen életről álmodtam
Az album egyik kulcsdala a maga hatperces, grandiózus fejlődéstörténetével, és az egyik legnyomasztóbb szövegével. Nincs benne verze meg refrén, csak mindenféle részek egymás mellé rakva. Eredeti címe Férfibánat volt, de a többség megvétózta, de most végre leírhattam valahova… Igazi terápia volt kiírni magamból ezeket a sorokat.
Beszéljünk májusban!
Ellentétes félidők után igazságos döntetlen. Két verze, két refrén. Az egyikbe minden szar, a másikban minden jó. És a jóval zárul. Titkos favorit, bájos, akusztikus dal.
Tehervonat
Abban is biztos vagyok, hogy ezt a számot még az előző felállással kezdtük összerakni. A Mint azok a fák után ez jött legelőször. Akkora Amerika, hogy a fal adja a másikat. A szövegében mindenféle álomjelenet van megénekelve. Ez volt a War on Drugs dalunk, aztán a nagy megfejtők szerint tutira nem olyan.
Szeretem látni a fényt
A lemez legrégebbi dala, szerintem még valamikor 2012-13-14 táján írhattam. Eredetileg szólódal akart lenni, de majdnem megcsináltam egyedül az előző lemezre, de most jött el az ideje, hogy tisztességesen összetegyük. A fiú-lány énekkel teljesen új életre kelt, az egyik kedvencem.
Kata
Újra a Balaton. Egy faszás éjszaka emlékére. Vajon megold ez majd mindent? - teszem fel a kérdést a refrénben. Azóta a választ is tudom: nem. De azért így sem rossz. Ez volt az első klip a lemezről. Agyon van hangszerelve, Herkó Gábor dobos zongorázik (egyébként több helyen is a lemezen), szintik prüntyiznek mindenfele, e-bow, The Thrills ihlette szólófutamok. Soroljam?
Minden megy tovább (Textúrák I.)
Kétakkordos refrén. Asszem ez mindent elárul arról, hogy mennyire könnyedén csusszantak ki az új dalok abban az időszakban, amikor ketten voltunk ismét a zenekarban, az Andris és én. Ezen a lemezen egy kurva szólóm sincs gitáron, csak ennek a dalnak a végén van valami nyúlfarknyi, Interpol-os odakenés.
A dühös
Vissza a gyökerekhez. Mindenképp szerettük volna megmutatni, hogy milyen dalokat írtunk 1997-ben, merthogy a gézakékazég már 23 éves. Idősebb, mint a Weiling Marci, a basszusgitárosunk. Erre a dalra akár még köpködni is lehetne egy jót. Akkorát szoktam ordítani a próbákon a refrénjében, hogy azonnal elmegy tőle a hangom.
Végefőcím
A másik kulcs, a grandiózus lezárás. Andris témájába írtam egy csodálatos refrént. Eredeti koncepcióját megtartva tényleg egy filmszerű lezárás egy amerikai indie-movieban, ahol távolodik a kamera, a főhős meg sétál tovább az utcán. Csapó.
A lemezborító a zenekar és Hlatki Dorottya közös munkája. Még egy bónusz sztori: "A lemez címét Dömötör Géza találta ki, amikor egy nyári, fullasztó délelőtti munkanap után lerohant a Balatonra strandolni egymagában. Ült a köveken egy fárasztó nap és egy kellemes úszás után, majd az Instagramjára posztolta a szokásos giccses naplementés Balatoni fotót (gif-et), melyre ráírta, hogy elviselhetetlen körülmények. A lemezborítót is ez a jelenet inspirálta."
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.