Az alternatív rock ikonjai a 2004-es újjáalakulásuk óta már a harmadik albumukat jelentetik meg, de kérdés, hogy szükség van-e még rájuk, főleg a karrierük mélypontjának számító 2016-os Head Carrier után? Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Előadó: PixiesCím: Beneath The Eyrie
Kiadó: BMG/Infectious
Megjelenés: 2019. szeptember 13.
Stílus: alternatív/indie rock
Kulcsdal: Long Rider
Borzasztó mélyről kellett felállnia a nyolcvanas évek egyik legmenőbb zenekarának. Kim Deal 2013-as kiválása után leginkább a kínos jelző illett a tevékenységükre: mind a szakma, mind a rajongók nagyon rosszul fogadták az elmúlt lemezeket. A mostaninak van először esélye arra, hogy megkedveljék. Dallamos, van benne élet, bár kissé bugyuta, ami nem áll jól nekik. A nagyon rövid album kevés igazán erős pillanatot tartalmaz, de azt az érzést kelti, hogy a lassú felépülés elvezet valahová.
6/10
Reszegi László
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. SunMa: Helianthus (lemezkritika)
-
Izzás a hamu alatt. The Cure: Songs of a Lost World (lemezkritika)
-
Micsoda nő a Z generáció számára. Anora (filmkritika)
-
"A vicc elfedi, hogy ez tényleg így van." Cserihanna: Hirtelen mélyül (lemezkritika)
