Underground díva a sötétségből - Lingua Ignota a LÄRMban

Első hosszabb lemezének turnéján Budapestre is eljutott az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezettjének számító underground díva, Lingua Ignota, aki itt is bizonyította, hogy nem véletlenül ment pillanatok alatt híre a különleges hangulatú, végtelenül személyes koncertjeinek. Beszámolóval megtoldott fotógaléria.

A sötétebb hangulatú zenék világából több kiemelkedő énekesnő is érkezett az elmúlt években, elég csak Chelsea Wolfe-ra vagy Anna von Hausswolff-ra gondolni, újabban pedig a Lingua Ignota név alatt alkotó amerikai Kristin Hayter válik egyre inkább megkerülhetetlen névvé ezen az irányvonalon. Hayter 2017-ben bukkant fel két rövidebb anyaggal, melyek közül főleg az All Bitches Die keltett nagy visszhangot és már önmagában ezzel, a hírhedten súlyos fellépéseivel, valamint különböző közreműködéseivel kivívta magának az underground díva rangot, amit az idén nyáron megjelent albumával csak még inkább bebetonozott.

Ilyen volt a 2019-es album, a Caligula a Recorder szerint.

Habár a korábbi európai turnéi alatt nem jutott el hozzánk, miután kb. az összes hozzá így vagy úgy kapcsolható előadó (The Body, Full Of Hell vagy éppen az Author & Punisher) járt már nálunk, várható volt, hogy előbb-utóbb ő is ellátogat Budapestre. Erre végül múlt pénteken került sor az experimentális zenei vonalon is egyre komolyabb buikat összehozó Tukker Booking szervezésében, az elég szépen teletömött LÄRM bugyraiban. A tökéletesen passzoló felvezetésért a dark ambientben utazó és szokás szerint szinte teljes sötétben játszó hazai UEUM duó felelt, majd érkezett Ms. Hayter aki csak pár hordozható lámpával törte meg a sötétséget. Színpad sem volt, de Hayter koncertjein ez a standard. A közönség közé felállított kis asztalon volt egy szinti és egy laptop, Hayter pedig maximálisan kihasználta a tömeg által erősen leszűkített (de emiatt végtelenül személyes) teret és hol az asztal tetején állva, hol az amögött kifeszített fóliába kapaszkodva énekelt, vagy éppen megindult a mikrofonnal és a lámpával és átvágva az embereken bejárta a termet. A zene hol csendesebb, visszafogottabb, hol pedig hisztérikus, de a legerősebb pillanataiban is csak aláfestő szerepben marad, mert a hangsúly mindig a képzett, egyedi és brutálisan próbára tett énekhangon van... ami így élőben még csontig hatolóbb és így még jobban kiemeli az alapjáraton is súlyos és nyomasztó szövegeket. A középpontban végig a friss lemez maradt, az egyetlen kivétel ez alól a ráadás volt: a koncert ugyanis első hallásra talán kicsit bizarr módon a Chris Isaak féle Wicked Game feldolgozásával ért véget, de Hayter ezt is maximálisan a saját stílusához igazította és a szomorkodós sláger az ő tolmácsolásában egy hömpölygő, nyomasztó zajfolyammá vált. Közel hibátlan koncert volt, a teljes katarzishoz talán csak az igazán átütő hangerő hiányzott, amivel már az UEUM alatt is gond volt és habár a Lingua Ignota alatt azért javult a helyzet, de még ekkor sem volt igazán tökéletes a hangzás.

Frank Olivér (infinitebeat.hu) fotói

UEUM

Lingua Ignota