Sosem volt még ilyen jó itthon stand-up rajongónak lenni. Louis C.K. 2016-os show-ja óta négy újabb sztárkomikus jött Budapestre, és csak a következő egy évben ugyanennyi külföldi stand-upos látogat hozzánk. De miért olyan veszettül jó élőben stand-upot nézni? Hogy került ide Eddie Izzard vagy Bill Burr? Összefoglaljuk, hogyan vetette meg a lábát hazánkban a nemzetközi stand-up. Ez a cikk a Recorder magazin 75. számában jelent meg először.
A külföldi stand-up előadók villámgyorsan bevették magukat Budapestre. Alig három éve, 2016-ban először lépett fel hazánkban valódi stand-upos világsztár Louis C.K. személyében. Az idei évre már hat komikust tud a fővárosba hozni a Boddah filmkészítő cég és alkotói műhely, mely emellett a nemzetközi humoristák hazai fellépéseit is szervezi. A tempó csak gyorsulni fog, a tervek szerint a következő években még ennél is többen fogják útba ejteni Magyarországot. Nemcsak egyszeri alkalomról, tiszavirág-életű kezdeményezésről van szó.
A kezdeményezés sikerének valamelyest bizonyára megágyazott, hogy a stand-up hazai felfutása növekvő tendenciával az elmúlt tíz-tizenöt évre tehető: a Dumaszínház megjelenése, a Showder Klub rendszeres adásai révén jó néhány magyar stand-upos neve szélesebb körben ismertté vált (Bödőcs Tibortól Kőhalmi Zoltánon át Kovács András Péterig). Összehasonlítás gyanánt, és persze csak vázlatosan, a szkeccs-showknak már a rendszerváltás előtt is komoly tévés hagyománya volt (Szeszélyes évszakok), a színházi kabaréról nem beszélve; a talkshow-kat Friderikusz, Fábry, Hajdú Péter műsorai vitték sikerre (ellenben a klasszikusabb késő esti talkshow-formátummal kísérletező próbálkozások, mint Hajós András Magánszáma a 2000-es évek elején, hamar elhaltak); az improvizációt pedig tévében a Beugró képviselte (2008-2011, 2017), színpadon pedig a Momentán vagy a Grund Társulat. A magyar stand-up ehhez képest nemcsak klubokban, tévében, hanem YouTube-on is magas, milliós nézettséget tudott elérni.
Ettől még nem volt garancia, hogy teltháznyi tömegek özönlenének külföldi humoristák stand-up előadásaira, ennek ugyanis tényleg szinte semmi hagyománya nem volt az utóbbi pár évig. A Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában szoktak tartani néha angol nyelvű stand-up műsort, és az elmúlt másfél évben már angol nyelvű open mic estekre is beülhetünk a BP Comedy House-ba, de sokáig a zenét humorral ötvöző komikus, Reggie Watts volt a legnagyobb név, aki fellépett nálunk – 2010-ben, a Trafóban, félkoncert-félstandup szólóestjével, és akkor még Amerikában is csak underground körökben volt ismert, nálunk pedig egyáltalán nem.
Ennek fényében különösen vicces, hogy az elmúlt három év standup-boomja majdhogynem a véletlenen múlt. Osváth Gábor 2012-ben barátja, Szimler Bálint (szintén a Boddah oszlopos tagja) ösztökélésére felkutatta Louis C.K. ügynökének elérhetőségét, és írt neki egy e-mailt, ugyan nem jönne-e a magyar felmenővel rendelkező komikus hozzánk. Válasz nem jött. Négy évre rá ez az ügynök kereste meg Osváthot azzal, hogy C.K. európai turnéján útba ejtené Budapestet is – vélhetőleg, mert a levelezésében a lehetséges magyar kontaktokra rákeresve előjött az első e-mail. Az esemény megszervezésére alig néhány hónap állt rendelkezésre; két héttel a show előtt hirdették meg; a jegyek 24 órán belül szinte mind elfogytak.
 |
| Eddie Izzard és a Boddah csapata a Kongresszusi Központban az idei fellépése után |
A fellépés nézőként abszolút euforikus élmény volt. Nem elég, hogy először láthattunk neves amerikai komikust élőben a színpadon, hanem egyenesen azt, aki akkor a világ legjobb és legnépszerűbb stand-uposának számított, Louie című sorozatával a háta mögött. (Bő egy évvel ezt követően, 2017 novemberében derült fény CK sorozatos szexuális zaklatásos ügyeire, amik beárnyékolhatják, de legalábbis komplikálttá teszik azt, ahogy visszaemlékszünk a show-ra.) Tapinthatóan szikrázott a levegő a Kongresszusi Központ teltházas termében, érzékelhető volt, hogy aki ott van, az mind örömünnepként éli meg ezt a pár órát, és hogy a humorista, akit azelőtt csak tévéképernyőn keresztül néztünk, most nekünk mondja a vicceit.
 |
| Louis C.K. |
CK után 2017 márciusában a színészként is ismert, brit transzvesztita komikus, Eddie Izzard jött el csavaros-agyas stand-upjával, majd hosszabb szünettel, 2018 szeptemberében már egy közepesebb ismertségű komikussal, Anthony Jeselnikkel tesztelték a szervezők, vajon csak a nagyobb nevekre lehet-e megmozgatni a közönséget, vagy a műfaj vonzereje miatt olyanra is elmennek, akiről még nem hallottak. Felemás eredménnyel zárult a kísérlet: a Kongresszusi Központot messze nem sikerült megtölteni, ez ellenben nem tántorította el Osváthékat attól, hogy nagyobb legyen a merítés – legfeljebb jobban átgondolják, hány férőhelyes helyszínre szervezzék az egyes komikusokat. Jim Gaffigan show-ját idén például a 462 ülőhelyes Újpesti Rendezvénytérbe szervezték, az 1700 fős Kongresszusi Központ helyett.
De hogyan dől el, kik jutnak el Budapestre? „Száz százalékban attól függ, kik turnéznak errefelé” – meséli Osváth. – „Heti szinten öt-hat angol és amerikai ügynökségtől kapok megkereséseket, azokról kell eldöntenem, látok-e bennük fantáziát.” Az amerikai stand-uposoknál különösen ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy hajlandóak legyenek átjönni Európába: 3-4 éve még legfeljebb Angliáig és Skandináviáig merészkedtek, azóta javult a helyzet, új kelet-európai régiókban is közönséget akarnak építeni. Még így is van olyan sztárokat gondozó ügynökség, akik nem foglalkoznak Európával: ilyen Sarah Silvermané. Az, hogy eddig csak fehér férfiak léptek fel nálunk, szintén nem szándékos, Osváthék próbáltak már leszervezni nem fehér, nem férfi stand-uposokat is; jövőre már nem egy női fellépő is jön.
 |
| Eddie Izzard |
Ezen a választékon belül számít az ismertség, bár ennek felbecsülését nem mindig könnyű elvonatkoztatni a szervező személyes preferenciáitól. „Azt gondoljuk, objektív mérce, én ismerem-e, de ez csalóka. Vannak még nem publikus terveink a növekedésre, próbálunk óvatosak lenni, megválogatni, kiket vállalunk be. [A novemberben érkező] Daniel Slosst néhány éve például még nem vállaltam volna be, nem tudhattam előre, hogy így be fog robbanni a két Netflix-specialjével; azok és Hannah Gadsby Nanette-je voltak a tavalyi év legkatartikusabb stand-upjai.” A Netflix szerepe a streamingszolgáltató hazai terjedésével párhuzamosan amúgy egyre jelentősebb, egyre többen fedeznek fel ott ismeretleneket. A soron következő négy fellépő mindegyikének a Netflixen látható a legutóbbi specialje. De Osváthék figyelembe veszik a jegyvásárlóknak küldött kérdőíveken beérkező válaszokat is. „A legutóbbit toronymagasan Jim Jefferies nyerte; úgy néz ki, az ő előadása teltházas lesz.”
Az elsődleges célközönséget egyébként a magyarok jelentik – kiemelten a 18-49-es évesek Budapestről és vonzáskörzetéből –, másodlagosan pedig az itt élő külföldiek, akik kevés kulturális programból válogathatnak. Az első show előtt még felmerült a nyelvi akadály kérdése a szervezőkben, de hamar kiderült, hogy a jegyvásárló magyarok értik, követik az előadást. Ugyan öt show után nem lehet perdöntően megállapítani, milyen jellegű humorra vevő a magyar célközönség, de a keményebb, sötét témájú történetmesélős stand-upokra többen voltak kíváncsiak, mint a Jeselnik-féle viccmesélésre. Cserébe az eddigi öt sztár pozitívan nyilatkozott a magyar közönségről. Jeselniket még a félházzal is európai turnéja legnagyobb közönsége fogadta Budapesten; Bill Burr a podcastjában és Jimmy Kimmel műsorában is a turnéja egyik legjobb állomásának nevezte fővárosunkat, sőt, felvetette, hogy akár vissza is jönne egyszer specialt felvenni.
Aki el tudott már jutni egy ilyen standup-estre, az tudja, mennyivel többet nyújt, mint tévén vagy laptopon. Amit úgy csak megmosolygunk, azon itt teli szájjal hahotázunk. „Annyi a különbség, mint moziban vagy otthon megnézni egy filmet. Vígjátékoknál és horroroknál hatványozottabban számít a közösségi élmény, így lett kitalálva mindkét műfaj” – vélekedik Osváth.
Igaz, plusz talán az is közrejátszhat, hogy még az élő műfajok közül is a stand-up a legintimebb. Egy ember, egy mikrofonnal – nehéz ennél sebezhetőbbnek lenni színpadon. Élőben úgy érezzük, tényleg nekünk mesél, minket nevettet meg. A reakcióink visszahatnak rá, ettől minden előadás ritmusa más; hiába csak monologizál, mégis mintha beszélgetnénk vele. Bevon bennünket is a poénba. Vagy ahogy Bödőcs fogalmazott a Recordernek: „Ott a hibalehetőség, az előadó minden mondattal hibázhat, és ettől tétje van az élőszónak. A közönség nem tudja félbehagyni, megszakítani az előadást, így annak az íve, ha van, gyönyörűen kirajzolódhat. Mert ez egy ősi és egyszerű műfaj: mesél egy ember a többieknek az életéről.”
ŐK JÖNNEK LEGKÖZELEBB
október 25.
Tom Segura
Nemcsak kinézetét, hanem a tabukat körüljáró humorát tekintve is Louis C.K.-re hasonlít, és még magyar kötődése is van a felesége révén. (Facebook esemény)november 3.
Daniel Sloss
Hajlandó feltárni a színpadon a traumáit, meglepően mélyre menni, miközben a poénjai hatásmechanizmusát is megvilágítja – viccesen. (Facebook esemény)november 30.
Jim Jefferies
Az ausztrál komikus, aki éveket töltött sorozatában beszélő kutyaként bundás jelmezben, és aki módszeresen cincálja szét a képmutatást. (Facebook esemény)április 2.
Russell Howard
Az energiatúltengéses brit humorista veteránnak számít a szigetországban elismert rádiós és tévés műsorokkal, erős politikai éllel. (Facebook esemény)
szöveg: Huszár András
