Jorja Smith még el se végezte a sulit, amikor már Londonba utazgatott számokat írni brit sztároknak, hamar felfigyelt rá Kendrick Lamar és Drake is. Ez a cikk a Recorder magazin 75. számában jelent meg először.
Az angol Jorja Smith egy igazi stréber csodagyerek: 8 évesen zongoraleckéket vett, hogy aztán később zenei ösztöndíjas legyen, és klasszikus zenét tanuljon. Egy menedzser már 15 éves korában kiszúrta a YouTube-ra feltöltött feldolgozásait, majd még középiskolásként rendszeresen felutazott a 200 km-re lévő Londonba, hogy Maverick Sabre rapper dalain dolgozzon a stúdióban.
Érettségi után Walsallból a fővárosba költözött, hogy ott próbálja beindítani zenei karrierjét. Csak egy évet kellett várnia az áttörésre, 19 évesen ugyanis SoundCloudon óriási sikere lett legelső kislemezének, a Dizzee Rascalt hangmintázó Blue Lightsnak. A második, a Where Did I Go? kevesebb mint fél évre rá jött ki, alig két hónappal később pedig Drake a kedvenc aktuális számának nevezte az Entertainment Weekly összeállításában, amelyben híres zenészeket kérdeztek, hogy miket hallgatnak éppen.
Kell annál jobb ajánlólevél a zeneiparban, ha a világ egyik legnagyobb szupersztárja rajong a zenédért? Mondjuk, ha a világ egy másik legnagyobb szupersztárja felkér egy számra az év egyik legnagyobb mozifilmjéhez: Smith így szerepelhetett egy dalával a Fekete párduchoz készült, Kendrick Lamar által kurált lemezen.
Ezek után hatalmas várakozás előzte meg első albumát, ami nem is okozott csalódást. A főleg a 90-es évek r’n’b-jét, soulját, és triphopját idéző dalaiban pont úgy ötvözi legfőbb inspirációit - közöttük megtalálható Amy Winehouse, Lauryn Hill, Alicia Keys, és Mos Def is -, hogy bár érezni hatásukat, nem igazán nevezhető egyikük epigonjának sem, inkább mindegyikük sajátos fúziójának. Hangjában ugyanúgy ott van Adele melankóliája és ereje, ahogy Rihanna könnyedsége is - Smith egy halom nagy sztár legjobb kvalitásainak összessége.
szerző: Veres Szilárd
