Türhő himnuszok – A 10 legjobb Apey-szám

A magyar keményzene aktuális sikertörténete, az Apey & the Pea szeptember 19-én ünnepli tízéves jubileumát a Budapest Parkban, mi pedig számba vettük kedvenc dalainkat, amihez az aszfaltszaggató gitározás és a szívhasító folkzenélés kismestere, Apey az Apey & the Pea-ben, a Trillionban vagy szólóban a nevét adta. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 75. számában jelent meg.

10) Apey: Spiders

Az első szerelem. Az R33 alkotói és szmókerközösségében született, 2010-es Feathers, Black Flowerst azóta már többszörösen túlszárnyalta, de a Trillionnal is játszott dal nélkül, melynek különösképp nem a refrénje, hanem gitártémája a dúdolható, nem lehet Apey-t toplistázni.

9) Trillion: Suicide

Bár a második lemezen már többfelé kalandoztak – countryra lazultak és Biohazardra zúztak –, de ez a csodás, Bleach-es időkre emlékező, cobaines torok-harakiri jelzi a legjobban, hogy nem egetverő tévedés Apey grunge-projektjeként emlegetni a Trilliont.

8) Apey & the Pea: Judas

Herén rúgó riffek, grunge-os bömbölés és istentelen mocsárhangulat – a fanfavorit Judas már 2013-ban tökéletesen összefoglalta, miért viheti majd párévnyi hiperaktív koncertezéssel és lemezkiadással sikerre zenéjét az Apey & the Pea.

7) Apey & Lee Olivér: Looking Forward

Apey-t legérettebb szólófolklemezén, a Strangerön homlokon csókolta a Neil Young-szerelem, amelyből ezzel a Crosby, Stills, Nash & Young-átirattal egyenesen három, szívhasítóan szép cover született – itt ráadásul a puha, gyapjúinges, őszi faházas Americana-hangulat is a helyén van.

6) Apey: True Star

Apey csodás zenei odüsszeiája látomásos szövegekkel, nem evilági hangulattal és céklásüveggel nyikorogtatott gitárokkal ejt ámulatból ámulatba.

APEY KEDVENCEI A SAJÁT DALAI KÖZÜL Apey & the Pea Methusalem: Megírása óta a kedvenc élő számom a setlistben. Szétver az ideg a boldogságtól, annyira imádom játszani koncerten. Judas: All time kedvenc Apey & the Pea-számom, imádom masszírozni a riffjeit. Ez volt az első sötétebb kanyar 2012 magasságában. Abraham: Szintén az egyik legkihagyhatatlanabb élmény élőben. Beszakad az ég, megnyílik a föld minden este, amikor játsszuk. Death: Az Abraham–Judas-családfa utolsó előtti darabja. Magas koncentrációt igényel élőben, de ha megvan, akkor nagyon élvezetes ez a 6-7 percnyi keserves kín. Black November: Amellett, hogy a legtűrhőbb himnuszunk, a legjobb és legőszintébb Apey & the Pea-szöveg, amit valaha írtam.  Apey 12 Nosejob: 2007 körül íródott ez a különös, de nagyon egyedi kis pillanat. Varázslatos szövegvilága annyira betépett, hogy még én sem értem pontosan, de imádom hallgatni. Read This: 12 évvel ezelőtt íródott nagyjából, mai napig imádom az eredeti lemezverzióját. You: Ez a 2012-es Orion EP-n található, amit nem sokan ismernek, de nagyon szép ballada, ami sokat jelent nekem. True Star: Az egyik leglenyűgözőbb kreációim egyike, sajnálom, hogy nem forgattunk rá kisfilmet annak idején. Heart & Agenda: Szintén a különös hangulatú, utazós fiókból való, gyakorlatilag a True Star megfelelője a Strangerön.

5) Trillion: Dreaming Black & Words From A Long Long Time

A Trillion legmorcosabb, sikálva zúzó és legintimebb, melankolikus oldala egymás mellett, mesélős, tábortüzes gitározással és finom, megsejtett fájdalommal a háttérben.

4) Apey: Arabrab In Red

Ha egy dallal kéne példázni, miért jó Apey egyszálgitáros dalait hallgatni, az Arabrab In Redet emlegetném. Fütyülhető reklámzene, bensőséges folksláger, és hétperces témahalmozás egyben, amely a könnyedén ragadó oldalát villantja fel annak a csodának, amely Apey torkában rejtőzik.

3) Apey & the Pea: I, The Rope Eater

A bivalyerős debütálás előtt az Apey & the Pea kiadott már egy nem gyengébben gyomrozó középlemezt, amely még közelebb húzódott a Pearl Jam vagy az Alice In Chains, mint a New Orleans-i sludge világához – a 2011-es The Day Ends máig érvényes csúcspontja ez az atomjaira szaggatott, szépen vijjogó gitárokkal megpakolt dal.

2) Apey & The Pea: Pothead

Az Apey & the Pea Bury Me In Smoke-ja, a koncertek végére tartogatott örömzúzda, csodásan monoton, transzba verő refrénnel. A zenekar vállalása, hogy a Down überparaszt grúvmetáljába a grunge dekadens dallamait csempésszék, itt sült el talán a legjobban.

1) Apey & the Pea: Akhenaten

A becigizve írt, de józanul is pusztító, címét a történelemből kitörölt egyiptomi fáraóról kapó, hét monumentális percével is rövidnek ható track a zenekar legkilátástalanabb, ugyanakkor legfülbemászóbb száma, amit koncerten megbocsáthatatlanul hanyagolnak.

+1) Apey: The Fox

Mindössze egyperces, de hidegrázós spirituálé, amitől rögtön egy remegősen izzadt levegőjű, fából ácsolt clevelandi templomba képzeljük magunkat a mikrofonfrizurás gospelkórus és valamiféle törékeny transzcendencia társaságában.

szerző: Soós Tamás
headerfotó: Karancz Orsolya