Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez cikk először a Recorder magazin 74. számában jelent meg.
#1 - A gyerekek (Les enfants, 1985)
A nagy rendezők gyakran vigyorogva intenek búcsút a szakmájuknak. A halálos beteg Cassavetes könnyed bűnügyi komédiát választott utolsó filmjéül (Egy kis gubanc), Kubrick szexvígjátéknak szánta különös hattyúdalát (Tágra zárt szemek), de viccelődve köszönt le a modern francia irodalom 150 centis renegátja is, az ötvenhárom évesen rendezni kezdő Marguerite Duras.
A gyerekek első blikkre egy halál idétlen vígjátéknak tűnik, amiben egy negyven körüli, Bundesliga-frizurás kisértelmiségi 7 éves fiút alakít, és az a fő konfliktus, hogy az Istennek sem akar iskolába menni. Duras humora főleg fapofákra épít, meg arra, hogy a nagyra nőtt fiú az élet botrányáról szónokol a dermedt szüleinek. Ez a csodásan bizarr film csodálkozások és tátott szájú ábrázatok lomha táncát viszi színre, miközben a nagy csendekkel tagolt szavakból kábító zenét csihol.
Milyen röhejes tud lenni a modernista szikárság! És milyen fenségessé válik a madárcsicsergés és a lombok zúgása a filozofikus blődli hátterében! „A kémia a jövő.” „Nem.” „Akkor mi a jövő?” „A holnap” – tudjuk meg valahol. A drámai finálé pedig annyit jelent (spoiler!), hogy a kertben feltűnik két kerti szék.
szöveg: Nagy V. Gergő
Az alábbi videóablakban meg lehet nézni a teljes filmet, viszont csak a franciául értőknek ajánljuk, mert nincs rajta felirat.
