Rosalía újra menővé tette a flamencot újrahangszerelve, a latinpop népszerűségének örvén pedig ő lehet korunk egyik legnagyobb sztárja is akár. Ez a cikk a Recorder magazin 74. számában jelent meg először.
Kevés az annyira váratlan és gyors evolúció a popszakmában, mint Rosalíáé, aki villámgyorsan vált folkénekesnőből a katalán Beyoncévá. Első lemezén, a Los Ángelesen klasszikus flamenco népdalokat dolgozott fel gitárkísérettel, ami jól kiemelte karakteres, figyelmet parancsoló hangját, hogy aztán következő albumán már tánczenei alapokon gondolja újra és fejlessze tovább a műfajt.
A népzene elektronikával való keverése ugyan önmagában nem nagy szám, de ahogyan azt Rosalía teszi, az már igen. Összeházasítva a spanyol néptáncot a modern ütemekkel, gyakran tapshangokra vagy éppen kasztanyettacsattogásra építve a dalokat, tele kreatív hangmintázással, mint például a különböző motordübörgésekből felépített ütemen nyugvó De Aquí No Sales.
Az El Mal Querer című második album témájában is rengeteget merít előadója kultúrájának hagyományaiból, ugyanis a konceptlemez egy XIV. századi, Flamenca című, roma nyelven írott, ismeretlen szerzőjű regényen alapul. A dalokhoz pedig flamenco táncot újragondoló koreográfia is tartozik, színpadi produkcióinak látványa a legnagyobb A-listás posztárok koncertjeit idézi. A vak is láthatja, hogy Rosalía személyében egy globális szupersztár van születőben, ebben pedig sokat segít a latinpop a slágerlistákat egyre inkább uraló népszerűsége.
Ma már minden szupersztárnak van a latinpop trendet valamilyen módon meglovagoló slágere Beyoncétól Cardi B-n át egészen Justin Bieberig. Viszont a fiatal katalán lányban a mainstream első spanyol nyelvű, európai popdíváját köszönhetjük majd, legutóbbi albuma óta megjelent kislemezeit hallva pedig látszólag ő maga is kísérletezik a reggaetonnal, olyan előadókkal együttműködve, mint J Balvin, sőt, legújabb kislemeze, az Aute Cuture már gyakorlatilag egy r’n’b-sláger némi spanyol csavarral.
szerző: Veres Szilárd