Filmrecorder. Deadwoood – A film (kritika)

2019.07.09. 15:03, Gaines

deadwood_1.jpg

Nehéz elfogulatlanul nyilatkoznom a Deadwood-filmről. Az HBO és az írózseni David Milch profán, bölcs, vicces, ízig-vérig humanista westernsorozata 2006-ban máig tisztázatlan okokból nem folytatódhatott a harmadik évad után, és az időnként szárnyra kapó pletykák dacára 100 százalékig biztos voltam benne, hogy soha nem fog megszületni a történetet lezáró tévéfilm. Pláne 13 évvel később. Ajándék

Olyan, mintha öt perc sem telt volna el azóta, hogy utoljára láttam Deadwood-részt, már csak azért is, mert a film cselekménye a harmadik évados finálé utóhatásaira épít, és a barokkos nyelvezet, a nyüzsgő szalonok és dagonyás sikátorok, a régi szereplők pillanatok alatt visszarántanak a múltba. De közben mindenki megöregedett, mert a mocsok idő feltartóztathatatlan, és szívbemarkoló egy évtized után először szembesülni az ősz szakállakkal, az elmélyült ráncokkal – akárcsak két éve a Twin Peaks folytatásában.

És mint a másik David (a Lynch), úgy ez a David (a Milch) is szembenéz az elmúlással, és azt teszi meg a zárófilm kulcsmotívumának. Alkonyi történet ez, nemcsak Daniel Minahan költői beállításait, hanem az emberéletet tekintve is: megfáradt, megtépázott, megpihenni vágyó hősök térnek vissza, élükön az utolérhetetlen, de korántsem verhetetlen Al Swearengennel (Ian McShane), aki most egyértelműen Milch alteregója. A dörzsölt karaktert a teste, az Alzheimerrel diagnosztizált írót lassan majd az elméje hagyja cserben.

deadwood_2.jpg

A film túl sokat próbál sűríteni a két órás játék- és pár napos cselekményidőbe, mindent, amit csak lehet; nincs rohamtempó, mégis úgy érezhetjük, egy komplett évad is kijárt volna ennyi szereplőnek, ennyi sorsnak. De jobban belegondolva, pont ilyennek kell lennie: ölelje csak fel a film az élet totalitását, születést és halált, búcsút és viszontlátást, bosszúvágyat és megbocsátást, bűntudatot és vezeklést, erőszakos ösztönöket és civilizációt, az egyén gyarlóságát és a közösség támaszát. Ja, és egy tökéletes zárómondatot.

Értékelés: 9/10

szerző: Huszár András

Ez a kritika először a Recorder magazin 73. számában jelent meg.

https://recorder.blog.hu/2019/07/09/filmrecorder_deadwoood_a_film_kritika
Filmrecorder. Deadwoood – A film (kritika)
süti beállítások módosítása