Madonna az elmúlt 36 évben legalább harmincféle imidzset talált ki magának. Van, amelyik ezek közül poptörténet, van, amelyik kínos manír. Átváltozásai közül most azokat mutatjuk be, amelyek szerintünk a legjobban sikerültek. Összeállításunk először a Recorder magazin 73. számában jelent meg.
Tudjuk, hogy Madonnának lételeme az átváltozás. Több évtizedes zenei pályafutása alatt újabb és újabb karaktereket talált ki magának. Tizennegyedik stúdióalbumán, a június közepén megjelent Madame X-en (a cikk végén meghallgatható) mintha az összes eddigi imidzsének erős vizuális jegyeit összeszedte volna, és azt mondaná: ez mind én vagyok. A Music cowboykalapja jól áll a Like a Virgin menyasszonyán, a Marlene Dietrich-külső jól passzol a BDSM-hez, a La Isla Bonita pöttyös flamencoruhája pedig utalásszerűen tűnik fel Madame X dresszén.
Mindezt Lisszabon inspirálta: Madonna beíratta fiát egy portugál futballakadémiára, ő pedig, hogy ne unja halálra magát, belevetette magát a helyi művészkollektívába. Házibulikban, lakáskoncerteken szívta magába a fadót, a kulturális sokféleséget és a millióféle ritmust. A Malumával közös klipes dal, a Medellín a maga latinos hangzásával a nyolcvanas évekbe vezet vissza bennünket az életműben, megint menyasszonyként láthatjuk Madonnát, akár a Like a Virgin ikonikus klipjében. A Madame X imidzskavalkádja láttán elgondolkoztunk, Madonna legemlékezetesebb átváltozásain.
1. Like a Prayer/Blond Ambition Tour (1989-1990)
Madonnát máig ezzel a korszakkal azonosítják a legtöbben. Az ikonikus aranyszínű rakétamelltartó platinaszőke Marilyn Monroe-frizurával, aztán apácaruhában vonaglás a színpadon, végül hiphoptánc kis BDSM-utalással. Őrületes koreográfia, némi színészkedés (a táncosok rugdosása eléggé WTF), pazar fellépőruhák: sokak szerint ez a turné megváltoztatta, amit addig a koncertekről gondoltunk. Ez Madonna az ő legfenségesebb alakjában.
2. Vogue (1990)
A Vogue hiába született közvetlenül a Blond Ambition után, mindenképpen külön kell kezelni őket. A Tamara de Lempicka-festményekkel és temérdek popkulturális utalással megpakolt, David Fincher rendezte videoklip Hollywood aranykorát és a Marlene Dietrich-féle jéghideg, öltönyös szépséget idézi meg, miközben a meleg közösség első számú audiovizuális himnuszává válik. Madonna – amellett, hogy a vogue-ingról énekel – felsorolja a szövegben a legfontosabb melegikonokat, a lista pedig a szám végére az ő saját nevével bővül. Tudatos imázsépítés level: egymillió.
3. True Blue / Who’s That Girl World Tour (1986-1987)
Madonna már karrierje elején is profin építette fel magát. Amikor 1986-ra úgy érezte, ideje, hogy branddé váljon, kézenfekvő volt egy másik ikonhoz nyúlnia. A True Blue lemezborítója nyilvánvalóan Marilyn Monroe-t idézi (a turnéplakátja visszaköszön majd a Madame X borítóján, a hangsúlyos szemöldökívvel), de a spanyolos stílus is fontos szerepet kapott (pl. La Isla Bonita). A Who’s That Girl színpadi show-ját a Kabaré és a Chicago című musicalek egyes jelenetei inspirálták (mindkettő koreográfiájában fontos szerepet kap egy-egy szék). Az emblematikus fekete body pedig sokféleképp megjelenik majd a jövőbeli turnékon és klipekben is (például a Justin Timberlake-kel közös 4 Minutes esetében).
4. Sex (fotóalbum, 1992)
BDSM, testnedvektől csöpögő, gátlástalan vallomások és lehengerlő Steven Meisel-fotók: ezek tették a megjelenés pillanatában botránykönyvvé és egyben egy popsztár nem zenei munkásságának legfontosabb mérföldkövévé a Sex című kötetet. Kirívónak számított, hogy egy világsztár ennyire provokatívan és nyers őszinteséggel ossza meg saját fantáziáit és tapasztalatait a gyermekkori maszturbálástól a fétisekig, ráadásul egy sor híres barátja is feltűnik a lapokon. Ezzel Madonna a nyilvánvalóan hatalmas hírverés mellett tényleg tabukat döntögetett: a szemünk előtt teljesedett ki a szexuálisan is öntudatos nő karaktere a popiparban.
NEM MAKULÁTLAN KOLLEKCIÓ, DE ELÉG JÓ: A MADONNA-DISZKOGRÁFIA
5. Like a Virgin (1984)
Nem mondhatjuk, hogy Madonna nem csapott már a kezdetekkor a lecsóba: noha már maga a művésznév is nyilvánvaló fricska, a katolikus egyház provokálása’84-ben kap központi szerepet a dalszövegekben. (Ez a húzás később is sok kattintást hozott neki: a Confessions Tour alatt állandó balhé volt abból, hogy Madonna keresztre feszítve énekel a színpadon). A szüzességről éneklő, menyasszonyi ruhás Madonna nem csak a fehér tüllt és a fekete csipkét hozta divatba akkoriban, de megadta az irányt a későbbiekre nézvést is: orális szexet imitáló mozdulatok, provokatív szöveg, erős vizuális kontent.
6. Ray Of Light (1998)
Farmerkabát és hippifrizura, boszorkányság és hollóhaj, vörös kimono és kabukismink – a Ray Of Light első ránézésre vegyes felvágott benyomását kelti, közben viszont nagyon is konzisztens és fontos anyag. Madonna ez idő tájt mélyedt el a kabbalában, ez a spiritualitás áthatja a teljes anyagot – ehhez járul az elektronikus zene és a közel-keleti motívumok is. Valahogy mégis nagyon amerikai.
7. Bedtime Stories (1994)
Jean Harlow volt az első klasszikus „blonde bombshell”: a platinaszőke végzet asszonya, gyönyörű, de veszélyes. Harlow kicsapongó életet élt, de a közönség imádta a vampbe oltott szexszimbólumot. Ő lett az első filmszínésznő, aki a Life magazin címlapjára került. Madonna inspirációja a Bedtime Stories idején legfőképpen Harlow megjelenéséből és az őt övező iparági pletykákból táplálkozott, így idéződött meg az ellenállhatatlan, ámde finoman szólva sem makulátlan erkölcsi életű szexszimbólum alakja – például a Secret klipjében és a kislemezborítón.
STEINER KRISTÓF IS AJÁNLOTT MÁR A RECORDEREN MADONNA-ALBUMOT
8. Madonna (1983)
A Lucky Star klipje úgy temette maga alá a 80-as évek addigi divatját, mint egy úthenger. Utórezgéseit (a leggings és a tüllszoknya feltámadását) ma is nyögjük, ahogyan a tucatnyi karkötő és a direkt kócos, hajpánttal feldobott frizura is erre az időszakra datálható. (A szedetlen, hajszíntől elütő szemöldökről nem is beszélve.) Hirtelen minden tizenéves kislány úgy akart kinézni, mint a bizsukkal alaposan megpakolt, kislányosan dacos Madonna. Arról meg már a családi fotóalbumok regélnek, kinek hogy jött ez össze.
9. Confessions On a Dance Floor (2005)
Az anekdota szerint Madonna annyira akarta az ABBA Gimme Gimme Gimme című dalának hangmintáját a Hung Up című számba, hogy amikor elutasították, felvette a dalt, hogy a szerzők érezzék: jó kezekben lesz az a sample. Érezték. És így is lett: hónapokig nem tudtuk megkerülni a dalt, és annak klipjét sem a vörös hajú, mályvaszínű tornadresszben feszítő Madonnával, akinek állati jól állt ez a parkourral és street dance-szel feltuningolt kora 80-as évekbeli életérzés.
10. Music (2000)
Nem mondjuk, hogy ennek a klipnek a hatására terjedtek el Budapesten az utcahosszú partilimuzinok, mindenesetre az Ali G-vel (Sacha Baron Cohen gengszterrapper-karaktere) közös agymenés a Music című dal klipjében egy komplett generáció számára jelenti a bulizás non plus ultráját. Nehéz megmondani, mennyi ebből a kőgazdag Las Vegas-stílből az önirónia, a strasszokkal kirakott cowboykalap azért azt sejteti: sok. Legalábbis reméljük.
szerző: Csepelyi Adrienn
