Bowie, U2, Jay-Z és Kanye West: így kell arénakoncertet csinálni

Nézzünk pár nagyszabású koncertet, amelyek átformálták a rajongók véleményét az élő fellépésekről. Éljen az élő! – Réz György cikke a világ leghíresebb arénakoncertjeiről a Recorder magazin 72. lapszámában jelent meg, ez itt a videókkal kibővített változat.

Az első gigaelőadás

David Bowie – Diamond Dogs Tour
Első állomás: 1974. június 14., Montreal

Az első turné a stadionokban, ahol óriásdíszletet terveztek, és ráadásul több mozgó elem is volt benne: egy híd, ami liftként funkcionált, daruk, amik például a Space Oddity alatt a magasba emelték Bowie-t. A munkára Bowie Jules Fishert, neves, nyolcszoros Tony-díjas New Yorki-i világítót, és Mark Ravitz díszlettervezőt kérte fel, akik leginkább színházakban, például Broadway-darabokban dolgoztak. Ilyet azonban még soha nem csináltak. Bowie már 1973-ban a Diamond Dogs album felvétele közben elkezdte tervezni a koncertet, éppen a német expresszionista filmek foglalkoztatták, így a díszletnek is ezt a hatást kellett tükröznie. Bowie három kiindulópontot adott meg, a hatalom, Nürnberg (és az ott zajló náci ünnepségek), illetve Fritz Lang Metropolis című filmje. Mark Ravitz három tervet készített, egy gyárat mintázót, egy tévéképernyőre épülőt, és egy felhőkarcolókat ábrázoló várost, az 1920-as német horrorfilm, a Dr. Caligari alapján. Az utóbbi nyert, végül több mint húszezer darabból álló díszlet született, amit kisebb verzióban is fel lehetett építeni, a színháztermi koncertek miatt. Hat nappal a turné indulása előtt még nem érkezett meg a díszlet minden darabja, és a turné indulásától folyamatos technikai hibákkal, krízishelyzetben dolgozott a staff. Ez volt az első turné, ahol a színpadi munkások, roadok rádiót használtak, de az is gyakran csődöt mondott, fokozva a zűrzavart. A hatás és a siker azonban mindent igazolt, bár Európába már nem hozták át a gigantikus díszletet, azt csak az Egyesült Államokban és Kanadában láthatták a rajongók. Jules Fisher és Mark Ravitz pedig iskolát teremtett, a hetvenes években a Kiss turnéit is ők tervezték, de később a Backstreet Boys vagy Whitney Houston turnéja is az ő kezük munkáját dicsérte.

Az első multimédiás koncert

U2 – Zoo TV Tour
Első állomás: 1992. február 29., Lakeland, Florida

A kilencvenes évek elejére a U2 kezdett kikopni a divatból. A nyolcvanas évek patetikus rockzenéje divatjamúlt lett a grunge miatt. Az 1991-es Achtung Baby már elemelkedett a Joshua Tree vagy a Rattle and Hum album komolyságától, de ezt az új irányt koncerten is meg akarták mutatni. Bono ekkor vette fel azóta már hozzánőtt légy-szemüvegét, egy időre a nevét is Fly-ra változtatta, a Zoo TV showt pedig az új médiára építették. Hatalmas kivetítőkkel vált a koncert sokkal személyesebbé, mint amit addig megszokott a közönség, és a zenészek mellett a multimédia show is fokozta a hatást. Minden egyes koncertet egyedivé tettek, Bono a koncert közben mobiltelefonon hívott fel ismert embereket, hátha felveszik, és szerepelnek ők is a koncertprogramban. Mivel Amerikában éppen választási kampány volt, minden alkalommal felhívták Bush elnököt (soha nem vette fel), kapható volt viszont rá Bill Clinton. Keresték egy alkalommal Madonnát is, de nem vette fel, a norvég halászati miniszter viszont a bálnavadászat betiltásáról folytatott beszélgetés után meghívta Bonót egy jó bálnasteakre. A Zoo TV mai szemmel is naprakész és modern megoldásokkal dolgozott, és bebetonozta a U2 sztárstátuszát.

A hiphop ereje, Niggas in Paris

Jay-Z & Kanye West - Watch the Throne Tour

Legfontosabb állomás: 2012. június 1., Párizs

Mivel a koncertekben van a legnagyobb bevétel, minden stílus számára ki kellett dolgozni a megoldásokat, amelyek élőben is élvezhetővé teszik a produkciót. A hiphop esetében ez nem volt egyszerű, mert a zene többnyire nem élő, nincsenek gitárhős pózok, cserébe kapsz egy embert mikrofonnal és egytonnás egóval. Amikor fülhallgatóval hallgatod, akkor könnyen elkap a flow, de nézni nem túl izgalmas. Két tízezer tonnás egóval és a megfelelő technikával viszont adott a siker. A Jay-Z és Kanye West közös albumára épülő turnét nem hirdették különösebben. Mégis, már 2011-ben, az amerikai állomásokon az év legtöbb bevételt termelő hiphopturnéja lett 48,3 millió dollárral, és a nagy sikerre való tekintettel elindultak Európába is. A T-alakú színpad két oldalán kivetítőkkel felszerelt hasábok emelkedtek ki, ezen álltak a rapperek, a lézershow az egész koncert alatt fokozta a hangulatot, az igazság pillanata pedig Párizsban jött el. Az utolsó dalt, a Niggas in Parist addig ismételték a turnén, amíg tartott a hangulat. Párizsban a tömeg nem akart hazamenni, a  záródal után még 11 ismétlés jött, a rajongók megőrültek.

Szerző: Réz György

Egy félórás felvétel Bowie egyik 1974-es turnéállomásáról:

Egy kétórás felvétel a U2 1992-es stockholmi koncertjéről (56:50-től ABBA-feldolgozással és -tagokkal):

Így adta elő Jay-Z és Kanye West fél órán át egymás után tízszer a Niggas in Parist a 2012-es turnézáró koncerten: