Tét nélküli örömzenélés – Lotfi Begi ajánlja Labrinth, Sia és Diplo közös albumát

Ha a kurrens popzene három olyan alakja, mint Labrinth, Sia és Diplo összeáll egy közös album erejéig, arra végeredménytől függetlenül mindenki felkapja a fejét. Mi pedig arra jutottunk, hogy számos hazai kollaboráció központi alakját, a legfelkapottabb magyar producerek egyikét, Lotfi Begit kérjük fel, hogy döntse el helyettünk, beváltotta-e a lemez a reményeket. Már csak azért is őt akartuk, mert május végéig két új dala is megjelenik, amin olyanok működnek közre, mint Dér Heni, Fluor Tomi, Curtis és Zoltán Erika – tehát ha valaki, ő tudja, mitől lesz jó egy sokszereplős projekt. Zenész kritizál zenészt Profül rovatunkban: az írás a Recorder magazin 72. lapszámában is olvasható. 

Előadó: Labrinth, Sia & Diplo Present...

Cím: LSD

Kiadó: Columbia

Megjelenés: 2019

Stílus: dancepop

Azt gondolom, nem túlzás ennél a projektnél a supergroup megnevezést használni, hiszen ezen a lemezen három popnagyágyú állt össze, hogy összerakják ezt a valamivel több mint 30 percnyi anyagot! A projekt neve is a kollaborátorok nevének kezdőbetűiből állt össze.

L: Labrinth, az angol énekes-dalszerző, aki karrierje során olyan előadókkal dolgozott együtt mint Ed Sheeran, Nicki Minaj, vagy épp The Weeknd.

S: Sia, az az énekesnő, akit nem nagyon kell bemutatni, ő az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadója különleges orgánumával és olyan világslágerekkel mint a Chandelier vagy épp a Titanium. Emellett olyan neveknek irt dalokat, mint Rihanna vagy épp Beyoncé.

D: Diplo pedig az egész album mozgatórugója, ő az az arc, aki az utóbbi években összeházasitotta az elektronikus zenét a popzenével. Elég ha csak a Major Lazert említjük meg, amivel nézettségi és hallgatottsági rekordokat döntögetett az elmúlt években.

Az LSD szócska nem csak egy mozaikszó, hanem előrevetíti a pszichedelikus hatásokat, ami nem feltétlenül a zenére, hanem inkább az arculatra és az eddig megjelent videoklipekre jellemző. Az ember azt gondolná, hogy ennyi sztár egymás mellett az egóharcról fog szólni és mindenki szeretné majd érvényesíteni a saját hangzását, a rá jellemző zenei világot. Ennél a lemeznél viszont együtt egy totálisan új hangzást tudtak létrehozni.

Sia dallammenetei és vokáltémái a tőle megszokott minőségben köszönnek vissza, amit Labirinth nagyon szépen kiegészít a rap- és énekbetétjeivel. Az embernek olyan érzése támad, mintha ők világéletükben mindig együtt dolgoztak volna. A zenéről Diplo gondoskodott, aki nagyon szépen lavírozik a stílusok között, van itt minden: egy csipetnyi funk, egy kis motown, hiphop, mindez természetesen ultramodern hangszerelésben, ahogy az 2019-ben illik. A projekt komolyságát mutatja, hogy a lemez mellett készültek videoklipek, sőt a Thunderclouds című dalt a Samsung legújabb kampányzenéjeként ismerte meg a nagyközönség. Kíváncsian várom, hogy lesz-e folytatása ennek a projektnek, illetve hogy láthatjuk-e akár élőben a színpadon ezt a formációt. Összeségében ez a lemez nem váltja meg a világot, de nem is ez volt a cél, egy tét nélküli örömzenélést hallhatunk, ami nagyon könnyen fogyasztható. Elsőre észre sem vettem, hogy végigpörgött a lemez, és már hallgattam is újra az elejétől.

Labrinth, Sia & Diplo Present...: LSD

 MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA.