Ha lószarlapátolóból repülőgéptulaj és pilóta leszel, az azér’ szép karrier. Közben meg ha még az Iron Maiden énekese is vagy, az pluszban sokak szerint szerencse. A populáció egyik fele lelkesedik érted. Na jó, a világ másik fele meg röhög rajtad. A nevetséges díszleteiden, a butuska szövegeiden, a szörnyűséges szólókon és áriákon, de Bruce Dickinson e könyvben bebizonyítja, hogy a legtöbbször inkább mi vagyunk a cikik, s nem ő. Prieger Zsolt könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 71. lapszámából.
Folyamatos önreflexióban utazik, még a csecsemőtől is hajlandó tanulni, szóval tele van alázattal és szerethető karizmával ez a csúnya ember. Ezen kívül: hó, bőr, kötözős szex, hogyanénekelj-gyorstalpaló, és becsületes vallomások arról, hogy hova csináljunk félelmünkben, amikor valami láthatatlan óriás megragadja a gépünk farkát több ezer méter magasban és kicsavarja, mint egy vizes törölközőt. Jó, a repüléstudományból azért kicsit húzhattak volna a szerkesztők, de valahol tényleg nagyon szerethető a hülyefrizurás szerző, aki nemcsak hogy regényeket ír és nemzetközi szintű vívó volt hajdanán, de a rákból is simán kigyógyult, szóval kapiskálja, hogy mi is az a nagypálya. Ennek megfelelően végig labdatartásban van, ahol meg nem olvassa a játékot, vagy csak simán VIP-szektoros kispolgár, aki azzal dicsekszik, hogy még soha nem gyújtott rá, na, azokat az oldalakat meg simán ugord át.
Cím: Önéletrajz
Szerző: Bruce Dickinson
Stílus: memoár
Trubadúr Kiadó, 2018
Kulcsmondat: „A rémület szerintem nem más, mint titkos félelmünk attól, hogy a lelkünk mélyén mi is szörnyetegek vagyunk.”
Szerző: Prieger Zsolt
Még több zenei könyv a Recorderen
