Flake: Villanycigány - Minden, vagy legalábbis amire emlékszem (könyvajánló)

Vannak azok a zenei életrajzok, amelyek olvasása közben ugyanazt érezzük, mint amit Christian Lorenz, azaz Flake, a Rammstein billentyűse. Olyan, mintha mindegyikben ugyanaz állna: a gyerekek felnőnek, felismerik érdeklődésüket a zene iránt, előbb-utóbb híresek lesznek, különben nem írnának életrajzi könyveket.  Igazából elég lenne elővenni egy űrlapot, amelyen az áll, hogy „nagyon szorgalmasak voltunk, keményen megdolgoztunk, és soha nem adtuk fel az álmunkat”, aztán a megfelelő részeknél behelyettesíteni a neveket, dátumokat, helyszíneket. Hó Márton könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 70. lapszámából.

A világ legismertebb tűzijátékmetál-zenekarának ismert tagja ezzel a felütéssel kezdi a könyvet, aztán be is bizonyítja, hogy ez valami egészen más, mint egy tipikus zenészéletrajz. Ez tényleg nem Rammstein-könyv, a legjobban talán úgy lehetne jellemezni a zseniális kötetet, hogy ilyen Flake szerint a világ. Mert az van, hogy a szerző leül, rágyújt egy cigire, és elkezd mesélni arról, hogyan látta ő az NDK mindennapjait és a nyolcvanas évek zenei undergroundját, és azokat a zenekarokat, amiket fiatalkorában megismert, az egykori színteret, a zeneipart, az állandó kamuszöveggel letudott interjúkat, a hipochondriáját, a halálhoz fűződő kapcsolatát, a félelmeit és az örömeit, és azt, hogy mennyire élvezi azt a luxust, hogy a zenével foglalkozhat, és ezért még pénzt is kap.

Mindezt rengeteg humorral, öniróniával és önmagában való kételkedéssel teszi. Nem véletlen, hogy a könyv Németországban közel öt hónapig szerepelt a Der Spiegel bestsellerlistáján, első kiadása két hét alatt elfogyott. A Villanycigány azonnal beszippant, és nagyon gyorsan olvastatja magát: bárcsak minden zenei (életrajzi) könyv ilyen lenne.

Cím: Villanycigány - Minden, vagy legalábbis amire emlékszem

Szerző: Christian Lorenz (Flake)

Stílus: anti-művészéletrajz

Schwarzkopf & Schwarzkopf / Cser Kiadó, 2019

Kulcsmondat: „Néha azt gondolom, hogy valamelyik történetet nemrég éltem meg, aztán meg kiderül, hogy annak már 30 éve. Olyankor az az érzésem, hogy nincs is idő. Vagy, hogy nincs is múlt."

Szerző: Hó Márton

Még több zenei könyv a Recorderen