"A zenei világ vérátömlesztésen esett át" – Miczura Mónika-interjú

Miczura Mónika és Moldvai Márk projektje, a Mitsoura a kétezres évek egyik legfontosabb hazai világzenei-elektronikus produkciója volt. Két lemezt adtak ki, majd hosszú, hétévnyi szünetre vonultak. Most új tagokkal kiegészülve térnek vissza a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, április 13-án esedékes koncertjükre, ennek kapcsán a zenekar énekesnőjével, Miczura Mónikával beszélgettünk a hosszú hiátusról, a zenekar kezdeteiről, a világzenében tapasztalható változásokról, és még sok másról.

Hét év kihagyás után most tér vissza először a Mitsoura. Mi volt a hosszú hiátus oka?

Egy sűrű koncertidőszak végén, egy – amúgy – zajos sikert aratott kolozsvári koncert után azt éreztük, hogy ebből a két lemezanyagból és ebből a felállásból kihoztuk, ami benne van. Tovább kéne lépni. De elveszett a lendület, ráadásul a jövőkép sem volt egységes a zenekaron belül, ezért egy meghatározatlan ideig tartó kreatív szünetet rendeltem el. Úgy éreztem, hogy jelenleg nincs aktuális mondanivalóm.

Teltek az évek, a zenekar folytatásának terve a fiókban hevert, én azért vendégeskedtem itt-ott, például egy belga-tunéziai zenekarban (YallahBye), tavalyelőtt itt Budapesten volt az egyik turnéállomásunk, de részt vettem Cseh Tamás-esteken is. Moldvai Márk pedig, aki a Mitsoura zenei vezetője-producere volt, főleg filmzenéket írt, ketten készítettünk is egy új Mitsoura-dalt egy film főcímdalának. Közben egy belga fesztivál kitartóan érdeklődött minden évben, hogy fellépne-e a zenekar, de mindig nemet mondtam.

Aztán elkezdett hiányozni már a saját dalok színpadon éneklése, kezdett megfogalmazódni az is, milyen irányban kéne változtatni a zenekari hangzáson, attitűdön, milyen új zenészekkel kéne dolgozni, és a belgák ismét bejelentkeztek. Ez egy éve történt. Éreztem, hogy itt a megfelelő alkalom, hogy kipróbáljuk, működik-e az színpadon, amit elképzeltünk. Nagy siker volt, mi is azt éreztük, hogy ez erős, ezért döntöttünk a folytatásról.

A zenekar részben megújult felállásban fog fellépni, és ebben a hét évben nyilván ti is változtatok, új zenei hatások értek titeket. Miben más a visszatérő Mitsoura, és mi maradt ugyanolyan? 

Természetesen elővesszük a két albumunk dalait, de rajtam és Márkon kívül új zenészek, más hangszereken fognak játszani, esetenként jelentősen hangosabban! Jeli András elektromos és basszusgitáron, Födő Sándor a dobok és ütőhangszerek mögött, illetve Gábos Barna a fúvóhangszereknél (kaval, ney, bambusz fuvolák). Vendégzenészként Szirtes Edina (Mókus) is csatlakozik hozzánk, aki vokálozni fog néhány dalban.

Mivel készültök a koncertre? Újragondoltátok a régi számokat? Lesznek újak is?

Fogunk új és szokatlan dalokat is játszani, vizuálisan is nagyon más ötleteink vannak.

VILÁGZENEI VISSZATEKINTÉSÜNK 2018-RA

Menjünk vissza a kezdetekhez. Hogyan született meg a Mitsoura ötlete?

Első zenekarommal, az Ando Drommal, ami egy autentikus cigány együttes volt, bejártuk a világot. Emellett sok meghívást kaptam külföldi filmrendezőktől, színházaktól, a legkülönbözőbb zenei produkciókban működhettem együtt. Rengeteg hatás ért, olyan kultúrákkal találkoztam, amilyenekkel korábban sosem, olyan zenéket, dalokat hallottam, amik egészen új dimenziókat nyitottak bennem. Ráadásul felköltöztem Budapestre, és született egy lányom is, tehát már más életet is éltem, mint annak előtte. Ezek a hatások annak idején mind beépültek az új produkciómba, a Mitsourába.

Két eltérő zenei világból érkeztetek, mik voltak az első közös kapcsolódási pontok?

Mindketten szeretünk kísérletezni, szokatlan hangulatokat vegyíteni. Zeneileg inkább ösztönös a kapcsolódási pont. Ha visszagondolok arra, amikor 2000-ben kiléptem az Ando Dromból, emlékszem, hogy a legkülönbözőbb műfajokból (mint például: eton, jazz, klasszikus és elektronikus zene) kerestem meg olyan zenészeket, akiknek a világával úgy éreztem, hogy azonosulni tudok. Amikor találkoztam a poszt-punk/hangszobrász/elektronikus zenei újító Márkkal, nem volt kérdés, hogy ő érti, vagyis inkább érzi, mire gondolok. Fantasztikus zenészekkel kiegészülve, ebben a szellemben született meg három év kísérletezés után a Mitsoura.

Mindkét lemezen keverednek a tradicionális roma hangszerek egyiptomi, afrikai, indiai, balkán népzenei eszközökkel, és ehhez jön hozzá még az elektronika. Hogyan állt össze ez a hangzásvilág? Mennyire ment súrlódásmentesen a sokféle zeneiség összepasszintása?

Sok kreativitás és kísérletezés eredménye volt a jelenlegi hangzásvilág, de azt hiszem, kijelenthetem, hogy súrlódásról szó se volt.

Mennyire követel meg más énektechnikát ez a produkció, mint az Ando Drom?

Az Ando Drom egy autentikus cigány együttes volt, a Mitsoura inkább világzenei, etno-elektronikai produkció, így természetesen ebben is van különbség. Részemről ez mindig elég organikus.

ÍGY TELJESÍT A MAGYAR FOLK ÉS VILÁGZENE A 21. SZÁZADBAN

Sokat turnéztatok itthon és külföldön is, tapasztaltatok-e különbséget abban, hogy az egyes közönségek hogyan fogadják a zenéteket? Hol mennyire fogékonyak akár a hagyományos népzene, akár a popzene rajongói az efféle műfaji hibridekre?

Ahány hely, annyi közönség. Ami pozitív, hogy az emberek egyre nyitottabbak és fogékonyabbak a műfaji hibridekre. A Mitsoura mindig rétegzene volt és lesz, de fantasztikus érzés tapasztalni, hogy az itthoni közönségünk/rajongótáborunk például ennyi csendes év után is nagyon lelkes és érdeklődő.

A 2010-es évek végére az online tér kitágulásával, a YouTube-bal és streaminggel egyre több világzene juthat el egyre több hallgatóhoz. Hogyan látjátok, van ennek hatása a műfaj népszerűségére, a világzene iránt érdeklődő közönség összetételére?

A világzene mindig is egy érdekes jelenség volt. Nem egy konkrét zenei stílus, inkább egy kategória vagy "brand", amit a 80-as években a nagy lemezkiadók hoztak létre. Egy új polc a CD-boltban, ami addig nem létezett. Ennek az volt az oka, hogy számos olyan "furcsa", kortárs, nem angolszász eredetű zenekar alakult, akik ekkor még szokatlan módon interpretálták zenéjükben a népzenei motívumokat. A világzene nem népzene, mert ha valaki népzenét keres, akkor valami autentikus, teljesen tradicionális dologra gondol, ami kifejezetten arra a népre vagy földrajzi térségre jellemző. A világzenének nem kifejezetten célja, hogy ezeket a tradíciókat megőrizze, inkább átemeli őket a jelenbe, ahol a modern, városi kultúrával tudnak elegyedni.

Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, a világzene megszületése a 90-es évek egyik legnagyobb globális-kulturális forradalma volt. A zenei világ vérátömlesztésen esett át. Zenei fesztiválokat hoztak létre, rádiók, lemezkiadók, magazinok születtek ebben a kategóriában, amelyek azóta is csak gyarapodnak és változnak. Az, hogy ez a jelenség ma már szinte mindenki számára elérhetővé vált, véleményem szerint fogékonyabbá tette az addig szkeptikusabbakat is. Ezáltal a közönség is izgalmasabbá vált.

Hogyan látjátok a Mitsoura jövőjét az április A38-as koncert után? 

Vannak terveink az újraindulással, de a legnagyobb hangsúly most a koncertszínpadra való visszatérésen van, és szerencsére sok felkérés érkezik, a legkülönbözőbb országokból.

a Mitsoura teltházas, A38-as koncertje április 13-án lesz, itt a Facebook-eseményoldal

a zenekar Facebook-oldala

az új felállású Mitsoura tavaly októberben fellépett Fábry Sándor showműsorában:

a zenekar 2008-as, második albuma, a Dura Dura Dura:

egy dal az első lemezről: