„Kell ott lennie valaminek az ivóvízben”, szokták kicsit idétlen fordulattal mondogatni, ha valami jóság látszólag megmagyarázhatatlan sűrűséggel fordul elő egy adott helyen. Focista Brazíliában, operaénekes Olaszországban, atomtudós a fasori gimnáziumban, slágergyár Svédországban. A zene ivóvízének nyugodtan tekinthetjük a népzenét (mint mindennek az alapanyaga, tiszta, mindenki számára elérhető, kevéssé kommercializált és ősi), így a svéd popzenei világuralmat is érdemes lehet a népzene felől megvizsgálni. Mi van a tehát a svéd ivóvízben? Weyer Balázs cikke a svéd népzenéről a Recorder magazin 69. lapszámából
Hogy már az elején lelőjem a poént: semmi különös. A svéd népzene nem gazdagabb vagy szegényebb, mint a világ más népzenéi. Ha elég mélyre ásunk, minden nép zenéje gazdag. A svéd se nem sokszínűbb, se nem szofisztikáltabb más népek zenéjénél. (Bár pár éve a New Yorker a svéd népzene és különösen a svéd himnusz kiemelkedő dallamosságában is kereste az okot Max Martin sikere mögött, ami egyszerűen hülyeség).
A nyckelharpa nevű hangszer:
A svéd népzene megkülönböztető jegyei közül a legismertebb a nyckelharpa nevű hangszer, más néven a billentyűs (esetleg kulcsos) hegedű. A nyckelharpán ugyanis az egyes húrokat nem kézzel, hanem billentyűk segítségével fogja le a muzsikus, így változtatja a hangmagasságot. Ennyiben tehát a tekerőre hasonlít inkább, egyfajta átmenet a hegedű és a tekerő között. A legrégebbi nyckelharpa-ábrázolás a XIV. századból maradt fent, a nyckelharpa ma általánosan elterjedt verzióját viszont már a huszadik század első felében fejlesztették ki. A legjobb hegedűsök és nyckelharpa-játékosok hagyományosan a közép-svédországi Helsingland régióban élnek. Innen származik a ma leghíresebb nyckelharpás, Peter Puma Hedlund. A korábbi korok leghíresebb nyckelharpa-játékosai Johann Bohlin és fia, August Bohlin voltak – utóbbi volt a hangszer modernizálója, akinek a nyckelharpa mai formája és húrbeosztása köszönhető. Az ő nevükhöz fűződik az egyik első kereskedelmi forgalomba készült nyckelharpa felvétel, apa és fia közös játéka, 1913-ból. Később Eric Sahlström volt a nyckelharpások istene, az ő hatására kezdett a már említett Hedlund is játszani.
Peter "Puma" Hedlund i Hårga:
A nyckelharpa mellett már a XVII. század óta a hegedű is fontos hangszere a svéd népzenének, elsősorban a tánc alá való zenének, illetve a „gånglåt” nevű műfajnak, amelyet „sétáló dal”-nak lehet fordítani, és azért sétáló, mert menetelve játszotta sok hegedűs (és olykor egyéb hangszeresek) egyszerre. Ilyen menetelős hagyomány sok van a világon, általában esküvők és más, a falun való végigvonulásra alkalmat teremtő ünnepek körül volt ez szokás.
Hegedűn játszották a Svédországban népszerű, viszonylag modern (értsd: a XIX. században népszerűvé vált) népi táncok zenéjét is, amelyek közül a legfontosabbak a polska, a polka és a schottische. A polska nevéhez hűen Lengyelországból került Svédországba évszázadokkal ezelőtt, és háromnegyedes forgatós tánc, ahol az első és a harmadik negyed hangsúlyos, a második légiesebb. A polka viszont kétnegyedes és Csehországból (ínyencek kedvéért: Hradec Kralovéből vagy Kostelec nad Labemből) származik. A legkönnyebb talán úgy elmagyarázni a ritmusát, hogy amikor azt mondjuk, hogy „um-ca-cca”, akkor leginkább a polka ritmusát imitiáljuk. 2/4-es táncról van szó, amelyben a 2/4 első három nyolcadát a negyedik nyolcadra egy lélegzetvételnyi szünet követi, és ez adja a zene hullámzó ritmusát. A schottische pedig szintén kétnegyedes, de lassabb. Az ilyen zenét játszó hegedűst spelmännek hívják svédül, ami gyakorlatilag a „zenész” népi megfelelője. A hangrögzítés előtti kor leghíresebb hegedűsei a számi Lapp-Nils Jonsson, Pekkos Per Olsson és Lejsme-Per Larsson voltak.
10 tradicionális vonós lemez. Svéd világzenei playlistünk itt: Bit.ly/RecSved
# Peter Puma Hedlund: Vägen
# Peter Puma Hedlund & Øystein Sandbukt: Tidlösa valsen
# Groupa: Kind of Folk, Vol. 1.
# Hazelius-Hedin: Jorland
# Lyy: Lyy
# Per Gudmundson: Hjeltamôs
# Frifot: Flyt
# Nils Økland, Sigbjørn Apeland: Lysøen
# Väsen: Vilda väsen
# Válogatás: Fiolen min – Svenska spelmanslatar
Per Gudmundson: Hjeltamôs
A népzene azonban, mint sok európai országban, a XIX. század elején vált „üggyé”. A nemzeti gondolat terjedése, a népművelő társaságok és értelmiségi körök, művészetpártoló intézmények megjelenése hozta ezt el. Svédországban a Götiska Förbundet (mondjuk úgy, „Gótikus Társaság” vagy Szövetség) volt a meghatározó intézmény, amely a nemzeti identitás kulturális alapjait lerakta. A XIX. század legelején, az alkotmányos monarchia és a gyors polgárosodás kezdetén ez az északi mitológia kutatása és romanticizálása vagy az Iduna irodalmi magazin megjelentetése mellett a népzene felkarolását is jelentette. Ennek a felbuzdulásnak a részeként jelent meg Arvid Afzelius meghatározó munkája, az első svéd népdalgyűjtemény, amely a balladakincsre összpontosított. Ennek oka az volt, hogy a svéd kultúra egyik ikonja, Carl Michael Bellman nem sokkal ezelőtt halt meg, és balladás dalai hallatlanul népszerűek voltak (és még ma is ismertek). Leginkább talán Villon verseihez lehet hasonlítani ezeket, amelyek egyszerre ünneplik és restellik az összes létező emberi gyengeséget, erős alkoholszaggal, gáláns vagy durvább flörtöléssel és sok szellemességgel, bájjal. Ez a műfaj még sokáig népszerű volt, a huszadik század első felében például Evert Taube volt hasonló stílusú és népszerűségű dalnok.
A svéd népzene iránti érdeklődés aztán, mint csaknem mindenhol, a hatvanas évekbeli revivallel kapott új lendületet, mielőtt azonban a mai svéd szcénáról szót ejtenénk, tegyünk fontos kitérőt, hátha mégis találunk valami különlegeset az ivóvízben.
„Tíz évet éltem Svédországban, de a svédeknek van valamilyen különleges érzékük a nem-kommunikálásra, amellyel sosem tudtam megbékélni” – ezt Deben Bhattacharya, a huszadik század egyik legtermékenyebb népzenegyűjtője mondta, de nem ez volt a legfontosabb megállapítása Svédországról. Az indiai etnográfus nem volt tudományos igényű gyűjtő, viszont földrajzilag az egyik legkiterjedtebb gyűjtési terület az övé. Gyűjtött mindenhol és bárhol, először azon a területen, amelynek zenéjét jól ismerte, tehát Bengálban (ezek a legértékesebb anyagai), majd miután Londonba költözött, a BBC számára készített felvételeket a világ legkülönbözőbb tájain. Ami témánk szempontjából érdekes, az az, hogy 1961-től kezdve a svéd rádió is rendelt tőle felvételeket, a svéd televízió pedig filmeket (az elsőt éppenséggel a magyar népzenéről). Nem sokkal ezután pedig csatlakozott a Rikskonsert nevű, Nils Wallend vezette intézményhez, amelynek a dolga az volt, hogy a zenei oktatást megreformálja óvodától a felnőttoktatásig. Bhattacharya dolga az volt, hogy az Európán kívüli zenéket vezesse be a tananyagba. Bhattacharya visszaemlékezéseiben érezhető megrökönyödéssel ír arról, hogy az állam finanszírozta, hogy ő a világ minden tájáról hozzon zenekarokat Svédországba azért, hogy aztán iskolákban mutassák be más népek zenéit. De ez a történet abból a szempontból igazán tanulságos, hogy a svéd zeneoktatási modell évtizedes léptékű, igazán ambiciózus átgondolása és a mellé tett nagyvonalú források ebben a kis történetben is megmutatkoznak – nem véletlenül szokták az oktatást a svéd popzenei csoda legfőbb okaként említeni.
Folk’Avant: Gryningsland
5 vokális népzenei lemez. Svéd világzenei playlistünk itt: Bit.ly/RecSved
# Folk’Avant: Gryningsland
# Irmelin: Swedish Folk Songs
# Kongero: Om Mikaelidagen
# Sofia Jannok: Assogattiss (számi népzene)
# Ulrika Bodén: Kärlekssånger (götlandi népzene)
Szintén árulkodó, hogy Benny Andersson (a két ABBA-férfi közül a szakállas) az ABBA feloszlása után mindmáig népzenét is játszik. Először az Orsa Spelman nevű zenekarban harmonikázott, majd megalakította a maga népi big bandjét, a Benny Andersson Orkestert, amelyben (mint az egy kereséssel megnézhető a YouTube-on) minden csavar vagy popzenei ravaszkodás nélküli népzenét játszik – itthon úgy mondanánk, táncházat játszik, mert a koncertjeik, mint minden rendes népi zenekarnak, három-négy órás táncalkalmak. Ahogy mondta, ez volt az a zene, amelyet először tanult meg játszani (apjától és nagyapjától) és vissza akart térni hozzá.
A Benny Andersson Orkester nagyon szimpatikus és hangulatos zenekar, nem tartozik a kortárs svéd népzene legérdekesebb produkciói közé. Finnország vagy Norvégia mai világzenei kínálata ugyan erősebb, mint Svédországé, de azért könnyű találni 20 remek svéd előadót és lemezt az elmúlt húsz évből.
Benny Anderssons Orkester – Nya Månvalsen
5 hibrid lemez. Svéd világzenei playlistünk itt: Bit.ly/RecSved
# Sousou és Maher Cissoko: Made of Music (svéd feleség és szenegáli férj kora-duója)
# Stockholm-Lisboa Project: Sol (svéd népzene és portugál fado keveréke)
# Tetra: Viv Tolerans (négy énekesnő feldolgozásai a világ mindenféle népdalaiból)
# Louisa Lyne & Di Yiddishe Kapelye: A Farblondzhete Blondinke (Malmö, jiddis dalok modern hangszerelésben)
# Hedningarna: Trä (svéd népdalok elektronikával)
Szerző: Weyer Balázs
Svéd világzenei playlistünk:
