Eldőlt: a death metaltól nem őrjöngő vadállatok leszünk, hanem boldogok

Már bebizonyosodott, hogy a jó gazdasági teljesítményt, közhangulatot és kreativitásszintet pozitívan befolyásolja, ha adott helyen sok metálzenekar létezik. Azt is megtudhattuk néhány éve, hogy az extrém zenei stílusok is képesek nyugtatólag hatni ránk. A tudomány most pedig kimondta, hogy a death metál hallgatása örömet okoz, az erkölcscsőszök vélekedésével ellentétben nem tömeggyilkosokat termel, és a műfaj rajongói rendes emberek.

Ahogy az extrém műfajoknál, úgy ezúttal is az ausztrál tudósok végezték el a zenei témájú vizsgálatot, csak most a brisbane-i University of Queensland kutatói helyett a sydney-i Macquarie University professzora, Bill Thompson vezetésével végezték el a kísérletet – osztotta meg a BBC News. A kutatók 32 death metál rajongót és 48 laikust kértek meg arra, hogy nézzenek végig egyszerre egy erőszakos és egy semleges jelenetet. Az egyik szemük elé mondjuk azt vetítették, hogy valakit megtámadnak az utcán, a másik elé pedig azt, hogy azon az utcán emberek sétálgatnak. Közben pedig meghallgattattak velük két dalt, egy death metált – a Bloodbath kannibalizmus tematikájú számát, az Eatent –, és annak gyökeres ellentéteként egy popszámot – Pharrell Williams életvidám gigaslágerét, a Happyt.

A kísérlet arra irányult, vajon a résztvevők agya észleli-e a jelenetek erőszakosságát, és ezt mennyiben befolyásolja, milyen zenét hallgatnak közben. A „binokuláris rivalizálás” nevű jelenség értelmében ilyen esetben az ember váltakozva tudatosítja az eltérő képeket, és a legtöbben élénkebben észleljük az erőszakosakat. „A valószínűsíthető biológiai magyarázat, hogy fenyegetésnek érzékeljük” – magyarázta Thompson. Az eredmény szerint a death metál iránt rajongók pont ugyanannyira hajlottak az erőszakos képek irányába, mint a műfajt nem kedvelők, márpedig ha immunisak lennének az erőszakra – amit az aggódó szülők és vallási csoportok szoktak hangoztatni –, akkor másképp reagáltak volna a kísérlet során. „A death metálosok jó fejek” – szögezte le Thompson. „Nem fognak megtámadni, bántani másokat. Sokan szeretik a szomorú zenét, ami valamennyire paradoxon. Miért akarna bárki is szándékosan búsulni? Hasonló a helyzet az agresszív, erőszakos tematikájú zenei műfajokkal. A death metálra adott domináns érzelmi válaszreakció pedig az örömérzet és a feltöltődés.”

A BBC megkereste a Bloodbath jelenlegi énekesét, Nick Holmest, aki így nyilatkozott a kutatásról: „A death metálosok többsége intelligens, figyelmes ember, mindössze ez a fajta zene a szenvedélyük. Semmiben sem különböznek azoktól, akik falják a horrorfilmeket, vagy háborús ütközeteket játszanak újra.” A zenekar nem bánja, hogy az ő zenéjüket használták fel a kutatáshoz, és egyben bizonyítottnak látják, hogy a dalszöveg ártalmatlan móka. „Nem én írtam személy szerint” – tette hozzá Holmes –, „de őszintén meglepődnék, ha valaki a dal meghallgatása után arra érezne késztetést, hogy megegye őt egy kannibál.” Mindenki megnyugodhat tehát: nem válik vérgőzössé, aki elmegy egy death metál koncertre, nem lesz érzéketlen az erőszakkal szemben, és arra sem fog vágyni, hogy emberevő-eledellé váljon. Csak egy kicsit boldogabb és energikusabb lesz, mint a koncert előtt. A teljes tanulmány itt olvasható, a Bloodbath-szám – meg a Happy is – pedig alább meghallgatható.