Jack Kerouac, William S. Burroughs: És megfőttek a vízilovak (könyvajánló)

A két gigász még kanonizáció előtti, 1945-ben írt közös zsengéje, ami egyébként majdnem remekmű. De nem az, és nem is baj, csak egy nagyon szórakoztató pre-beat-thriller, amely M. Nagy Miklós zseniális fordításában jelent most meg. Prieger Zsolt könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 69. lapszámából.

Íróink még sulipadot koptatnak, inkább olvasnak, mint írnak, szexelnek és korai tudatmódosítókkal kísérleteznek. Ekkor persze még se Úton, se Meztelen ebéd. Van viszont egy hatalmas személyes sztori, ami valósággal üvölt a megírásáért. Haverjuk ugyanis, aki miután bemutatta őket egymásnak, halálos késszúrással válaszolt idősebb meleg partnere erőteljesnek ítélt közeledésére. A gyilkos sztori feldogozása ez a regény, s azért csúszott laza hatvan évet, mert az elkövető – aki utóbb neves újságíróvá avanzsált – nem járult hozzá a közléséhez. A könyv előrevetíti íróink későbbi, emblematikus fordulatait, de ezt leszámítva hasonlóan vélekedünk róla, mint Burroughs, amikor Kerouac átküldte neki az általa írt részeket, kérve társa őszinte véleményét: “Hát nem gondolok róla semmi különöset…csak eléggé tetszik”.

Cím: És megfőttek a vízilovak

Szerzők: Jack Kerouac és William S. Burroughs

Stílus: dokumentumregény

Helikon Kiadó, 2018

Kulcsmondat: „Tipikus modern puritán volt, tudott hinni a bűnben, anélkül, hogy hitt volna Istenben.”

Még több könyvajánló