Spinal Tap, Wayne világa, Majdnem híres. A legjobb rockfilmeket mindenki ismeri, a legsikeresebbet (a Bohém rapszódiát) pedig nemrég láttuk. De mi a helyzet a metálfilmekkel? Most fut a magyar mozikban a műfaj egyik legjobbja, a Heavy túra, ennek apropójából gyűjtöttük össze a metálfilmek legnagyobb dobásait – egy felülmúlhatatlan sorozattal az élen. A 69. Recorder magazin Filmrecorder rovatában megjelent összeállítás bővített változata.
10. Rock ’N’ Roll Nightmare (1987) / Black Roses (1988)
Nem létezhet metáltoplista „annyira rossz, hogy már vicces” metálhorror nélkül, amiknek John Fandango rendező volt a koronázatlan királya. A Rock ’N’ Roll Nightmare-ben Thor, a hajmetál Schwarzeneggere vonul le vidékre felvenni az új lemezét, hogy a megszállt pajtában végül magával a Sátánnal szálljon szembe – szegecselt alsógatyában, frissen dauerolt hajjal. A Black Rosesban pedig a magát metálzenekarnak álcázó démonhorda változtatja aszott zombivá a kisvárosi fiatalságot, akik aztán életre keltik minden KDNP-s szülő rémálmát: isznak, randalíroznak, és halálra kártyázzák a felnőtteket, akik szívrohamot kapnak a vetkőzős römi közben.
Kulcsdal: Thor: We Live to Rock. Szögletes faékmetál, amire headbangelve kötögetnek a rocker-háziasszonyok. / Lizzy Borden: Me Against the World. Méltatlanul elfeledett hajmetálsláger, amit a nyitányban Lordinak, a finn szörnyzenekarnak öltözött Muppet-bábok tátognak el.
Metálcameó: A metálfilmek előszeretettel szerződtetnek híres zenészeket mellékszerepekre. A Black Rosesban az örökmozgó Vinny Appice (Vanilla Fudge, Ozzy Osbourne) a Black Roses dobosaként segít démonná butítani a fiatalságot. A Rock ’N’ Roll Nightmare a filmet író és főszereplő Thor magánszáma: focilabdányira pumpált mellizma mellett más hírességnek nem jutott már hely.
9. Rocksztár (Rock Star, 2001)
Az egyetlen nagyköltségvetésű metálfilm, ami akkorát bukott, hogy azóta se készült több Hollywoodban. A kudarcot fogjuk Mark Wahlbergre és a 80-as évek hedonizmusához egyáltalán nem illő, jófiús fazonjára, de azért ez még a bénán frufruzott parókákkal együtt is bőven élvezhető metálgiccs. Főleg, mert a történet alapja valódi – a Judas Priest élére egy tribute zenekarból került Tim Ripper Owens inspirálta –, a filmhez írt zene pedig olyan állat, mintha Zakk Wylde vijjogtatna pofángyúró Black Sabbath-riffeket.
Kulcsdal: Steel Dragon: We All Die Young. Wahlberg énekhangját a Steelheart frontembere, Miljenko Matijevic kölcsönzi, aki tényleg elzakózott úgy a színpadon, mint Marky Mark a filmben. Csak őt fejbe vágta egy féltonnás lámparúd is, amitől elvesztette a memóriáját, végül a zenekarát, családját és a vagyonát is. De talpra állt, újraindította a Steelheartot, és megírta az elveszett álmok tökéletes power balladáját.
Metálcameó: Izzy tribute zenekarát és a Steel Dragont is híres metálzenészek alkotják. Utóbbiban felbukkan Zakk Wylde, Ozzy Osbourne gitárosa és Jason Bonham, a Led Zeppelin-dobos John Bonham fia is. A fináléban pedig Myles Kennedy sikítja túl az első sorból Wahlberget, aki akkor még nagyravágyó kezdőrocker volt, manapság viszont az Alter Bridge és Slash énekese.
8. Trick or Treat (1988)
A 80-as évek sátánizmusparája nemcsak olyan velőtrázó dokumentumfilmeket hívott életre, mint az Elveszett paradicsom-trilógia, de a B-kategóriás metálhorrorfilmek végeláthatatlan sorát is. Ezek legeslegkultikusabb darabja a Trick or Treat, amelyben az iskola lúzere egy visszafelé lejátszott vinyllel megidézi a halott rockénekes, Sammi Curr szellemét. A metálos egysorosok se rosszak (a suli genyója a bevert fejű főhősnek: Did the headbanger bang his head?), de a csúcspont az, amikor a zombiként visszatért rockénekes villanygitárral lő villámokkal, hogy tizedelje a diákságot a gimis Halloween-bálon.
Kulcsdal(ok): Fastway: Trick or Treat. Természetfeletti élmény a zene, amennyiben a jellegzetesen 80-as évekbeli arénarockot az a Dave King énekli lenyűgöző smirglihangon, aki egy másik életben a folk-punkos Flogging Molly frontembere lett. Amúgy a Motörhead egykori gitárosának, Fast Eddie Clarknak a bandáját halljuk.
Metálcameó: Ozzy Osbourne mint rockgyűlölő lelkész, aki a rockzene pornográfiájáról szakért a tévében – bármi is legyen az.
8. Tétova lelkek (Gummo, 1997)
Harmony Korine elsőfilmje az elfeledett amerikai kisvárosok csodásan bizarr látlelete, a különcség legszívszorítóbb panorámája Todd Brown Szörnyszülöttekje óta. Korine nem kerekít nagy feneket a metálnak, tudja, hogy az a peremen tengők életének természetes része. Ez nem az E.T., hanem Spielberg rémálma, amelyben a srácok a Sleep leszedált stonerriffjeire bicikliznek a szuburbiában, és hisztérikus black metalra pálcázzák véresre a macskatetemeket. A soundtrack legalább annyira körberajongott, mint a meghökkentő életképekre tördelt film, stíluskavalkádja a Burzum beteges ambientjétől az Eyehategod-féle pusztulatsludge-ig terjed.
Kulcsdal: Bethlehem: Schuld Uns'res Knoch'rigen Faltpferd. Földöntúlian furcsa germán black metal, szimfonikus blastbeatek és halálrikoltozás.
Metálcameo: A Gummo annyira rögrealista, hogy ez most elmarad.
6. Hesher (2010)
Autóbaleset. Anyuka meghal, apuka gyászol, a kisfiú pedig egy anarchista metálosban talál barátra. Joseph-Gordon Levitt ösztönlénye valószínűtlen jelenés, akit a Metallica buszbalesetben elhunyt basszusgitárosának, Cliff Burtonnek a szelleme jár át. Metallicára, Motörheadre vezet, és szexista rocksztorikkal ad életvezetési tanácsot arról, hogy nem kell egyszerre négy csajt nyalni, ha nem bír az ember annyifelé szakadni, és örülni kell a bal herének is, ha elveszett a jobb. A Hesher a gyász mérhetetlen dühét és frusztrációját engedi szabadon a metálzenével, a sajátos terápiafilm élvezeti értékét pedig tovább növeli, hogy a szélről Natalie Portman is asszisztál hozzá.
Kulcsdal(ok): Metallica: (Anesthesia) Pulling Teeth, Cliff Burton basszusgitár-szólója, amit JGL a garázsban penget el. Bónuszként pedig egy kis Motörhead, a Rock Out vezetés közben.
Metálcameó: Be kell érnünk a lobonchajú Joseph-Gordon Levitt-tal, az első hollywoodi sztárral, aki élethű metálparókát kapott.
5. Halál metál (Deathgasm, 2015)
Megvan az a mém, amin a black metalos srác és a szöszi csírlíder együtt nyalja a fagylaltot? Már csak ezért a képért megérte összehozni ezt az új-zélandi horrorkomédiát, amin a suli metálarca épp az Análpicsa (Anal Cunt) nevű grindcore zenekarral próbálja felszedni a suli jócsaját. De a Halál metál jóval több ennél a mémnél: egy Edgar Wright paródiastílusával felvértezett Cannibal Corpse-dalszöveg, amelyben süvölvények egy sabbathos temetőmetáldallal véletlenül feltámasztják Aelothot, a démonok királyát. A srácok röhejes Manowar-szövegekben beszélnek, a világvégét egy kis Slayer-hallgatással bekkelnék ki, de végül inkább dildóval verik el és láncfűrésszel belezik ki a vérhányó zombivá változott katolikus nőket. Kicsit sok benne az análvicc és a seggbedugott láncfűrész, de amúgy első osztályú a gore és jó poén az erdei Immortal-klipparódia is.
Kulcsdal: Skull Fist: Hour To Live, a new wave of retro heavy metal egyik legjobbja. Filmnézés előtt érdemes átnyálazni a Hammer Smashed Face című Cannibal Corpse-örökbecsűt, mert sok halálnemet abból kölcsönöztek a filmhez.
4. Sötét zenék (Málmhaus, 2013)
Az egyetlen echte metáldráma, amelynek a főhőse megveszekedett metálarc. Hera kislányként végignézi, ahogy bátyját ledarálja a traktor, gyászában pedig magára ölti a személyiségét, Maiden-pólóit és Judas-lemezeit. Felnőttként se tud szabadulni a gyásztól, desztillált szesztől részegen tombol, és izomból pogózik az izlandi táncdalesteken. Csak akkor talál magára, amikor eljut hozzá a norvég black metal híre a ’90-es évek elején, és végre zenészként is kiteljesedik. A Sötét zenék azért is jó metálfilm, mert ezt a kinézett zenét mély és terápiás önkifejezési formaként állítja elénk, és tudja, hogy nemcsak imával, de Judas Priesttel is meg lehet menteni lelkeket. Feledhetetlen a Megadethre eltáncolt családi béke, de az Enyába oltott black metal spontán feltalálása is a kisvárosi bálon.
Kulcsdal: Savatage: Strange Wings Criss Oliva, az amerikai metálszíntér alulértékelt zsenijének fenséges gitárszólójával. Erre jön be a pap Hera szobájába, megdicséri a Mötley Crue-posztereit, majd nekiáll levetkőzni – hogy megmutassa a maidenes Eddie-tetoválást a felkarján. The beginning of a beautiful friendship.
Metálcameó: Az izlandi retrórocktrió, a The Vintage Caravan frontembere játssza Hera halott bátyját, aki megédesítette a gyerekkorát azzal, hogy a Victim of Changest gitározgatta a Judas Priesttől.
3. Metallica: Through the Never (2013)
Antal Nimród Metallica-filmjét sokan kritizálták a sehova se tartó játékfilmes betétek miatt, és közben észre se vették, hogy honfitársunk valójában műfajt újított. Megszülte az IMAX-metált és vele a fikciós koncertfilmet, amely nem az elcsípett pillanatokról vagy a zenekar megismételhetetlen jelenlétéről szól, hanem a tökéletesre turbózott élményről. Ennek alapoz meg a basszeros Trujillo, amikor egy hangládákból tákolt szobában természetfeletti módon remegteti a falakat, és ezt a gyönyörű hazugságot tükrözik a legütősebb részeikre visszanyesett számok, vagy épp a One „kivételesen” hiba nélkül eljátszott lábdob-kiállása is. Sehol egy hamis hang vagy egy tévesztés: a Metallica kiöregedő rocksztárjai két órára megint istennek tűnnek, és ezt Antal Nimród félreértett remekművének köszönhetjük.
Kulcsdal: Master of Puppets, mi más?
2. Heavy túra (Heavy trip, 2018)
Crowdsurf koporsóval! Rénszarvas-daráló riffek! Hányós hörgés! A Heavy túra papíron csupán egy jópofa road movie egy amatőr finn metálzenekarról, az Impaled Rektumról, akik el akarnak jutni Norvégia legmenőbb metálfesztiváljára. Valójában viszont a legautentikusabb metálfilm, amely nem idiótának, alkoholistának vagy rosszfiúnak ábrázolja a rockereket, hanem annak, amik: kicsit különc és gátlásos, de amúgy teljesen normális embereknek. Ez a film tisztában van olyan alapvetésekkel, hogy a metál a leghatásosabb stresszoldó, vagy hogy a rockerek röhejes szőrszálhasogatással kategorizálják a kedvenceiket (az Impaled Rektum pl. szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos-pogány skandináv-félszigeti metalt játszik). De a Heavy túra zakkant metálkomédiája nem csak metálosoknak ajánlott: a tavalyi Cinefestről a közönség díját vitte haza.
Kulcsdal(ok): Tapio Heinonen lakossági slágere, a Kuusamo elhörgött átirata, amit a filmben az Impaled Rektum, valójában a Mors Subita nevű finn melodikus death metal zenekar ad elő. Ugyanekkora sláger az Impaled Rektum egyetlen saját dala, a Flooding Secrations az öregek otthona visszatartási problémákkal küzdő lakójáról.
1. Metalocalypse (2006-2013)
A többség valószínűleg a netet letaroló Batmetal-videókból ismeri a Dethklokot, melyekben csücsörítve hörög egy rajzfilm-Batman. A zenét ezekhez a klipekhez a Dethklok szolgáltatja, a világ legnépszerűbb zenekara, akiknek koncertjeire a Metalocalypse-ben milliók járnak, hogy örömmel haljanak meg a kedvencükért. Olyan ez, mintha Beavis és Butthead death metallal törne világuralomra: a horrorral fröcskölt, rock and roll humorral hintett animációs sorozat tökéletesen adja vissza a metálzene extravagáns, túlzó és néhol kacagtatóan hülye világát. Tele van pazar metálviccekkel (ha a Dethklok lejjebb akar hangolni, a tenger mélyén veszik fel a lemezt) és groteszk gore-ral (ha az illegális jegyárusítás, azaz a ticket scalping a téma, premier plánban nyesik a fejbőröket). A Metalocalypse horrormeséjéről mindent elmond, hogy a legextrémebb animációknak (pl. Rick és Morty) otthont adó Adult Swimen futott, amíg el nem kaszálták négy évad és egy fenséges metálopera után.
Kulcsdalok: Dethklok: Go Into the Water (Freddie Mercury találkozása a disznóvágós metállal). Plusz: Murmaider, Awaken, Briefcase Full of Guts.
szerző: Soós Tamás
