TechXmas 2018: istenem, mennyivel egyszerűbb volt a cédé meg a kazetta

Csinál hülyeségeket az ember, ha bizonytalan. Például erről szól a tinédzserkor. (Is.) Na de amikor egy teljes iparág viselkedik úgy, mintha begyújtották volna a hormontüzelésű gyorsítórakétákat, akkor mit gondoljunk? És ennyi kiforratlan ötlet közül mit lenne érdemes karácsonyra ajándéknak megvenni? Van olyan trend, amit nyugodt szívvel ajánlhatunk? Egy dolog biztos: 2018 a bizonytalanság éve volt. Zene-film-technológiai áttekintés és kütyütippek a Recorder magazin 68. lapszámából.

Drótot tessék

Ha nem is ölték még meg a mobilgyártók a jack csatlakozót, kihívót gyártottak neki számtalant. Aki ma telefont vesz, az típustól függően szerezhet be hozzá Lightning, USB-C, Bluetooth vagy jack csatlakozós fülhallgatót. Esetleg a számos átalakítódrót valamelyikét, amelyeknek az a közös jellemzője, hogy amíg nem hagyjuk el őket, addig pont a másik táskánkban vannak. De érdemes ajándékba venni ilyen csatlakozókkal bármit is?

A Bluetooth mára elég kényelmessé vált ahhoz, hogy nyugodtan ajánljunk mindennapos utazós fülesnek egy drót nélküli eszközt. Gyerekbetegségekkel ugyan lehet találkozni, az eszközök párosítása néha még az ideálisnál hosszabb ideig tart, de a felhasználói élmény többnyire kielégítő. Magyarul: már nem üvöltözik az ember hosszan a magát megmakacsoló Bluetooth-eszközeivel. Ez az élmény a múlté.

Végre egy kategória, amiben nehéz melléfogni

Volt idő, amikor a kínai audioeszköz és az ipari hulladék között az volt az egyetlen különbség, hogy az ipari hulladékot nem csomagolták be. Van kínai mikrofonom, viccből vettem egy hangmérnököket is tartalmazó sörözés közepén az Aliexpress mobilappból. Ugyanakkor fülhallgatóból, fejhallgatóból és bluetooth-hangfalból egyre több tuti tipp létezik. Ezek az eszközök még bőven nem tartoznak bele a drága, de a konkurenciához képest olcsó chi-fi kategóriába. Egyszerűen csak pár ezer forintért jó vételnek számítanak. Ilyenek a Xiaomi Bluetooth-hangfalai, amelyek tökéletesen alkalmasak a konyhai rádió leváltására úgy, hogy 7-8 ezer forintért már házhozszállítással együtt megkapjuk őket.

Bocsássuk előre – miközben az audiofilek keresztet mutatnak az ujjaikkal – hogy ezek a jószágok messze nem hifista eszközök. Elférne több közép, jól jönne némi magas, miért tol annyi mélyet, mint egy falusi diszkó – ilyen kérdések felmerülhetnek. De a szőlőkaróra akasztott Thomson, Aiwa vagy urambocsá’ Sokol hangszóróját verik. Jön a karácsony, tökéletes ajándéknak számítanak. Csak azt kell tudni fejből, hogy a megajándékozandónak van-e legalább egy mp3-lejátszója vagy okostelefonja, ami jelforrás lehet.

Csak neked mondom el

Az exkluzív megjelenések, amelyek az önmagukban nem elég profitképes streaming szolgáltatások csodafegyvereinek számítottak, visszaütnek. Jelentkezzen, aki meglepődik. És ha úgy mondjuk, hogy a kutya sem fizet elő az összes szolgáltatásra, hogy az összes exkluzívhoz hozzájusson? Adatok főleg a sorozatiparról vannak, de arra sem vennénk mérget, hogy van, aki behazudja magát az Amazon Music-ra, csak azért, hogy az amúgy egyszerűbben lelopható idei Awolnation-lemezt meghallgassa. Idén csak elbizonytalanított az ipar abban, hogy jó helyen van-e a pénzem a Spotify-nál vagy ugyanazért a pénzért inkább Apple Musicot vagy Tidalt kellene vennem. (Vagy Google-t, de a cég szokás szerint idén is átvariálta a szolgáltatásait, a fene tudja, mi a neve épp a zenés appjuknak.)

Nyugaton már nagyon megy

A hangvezérelt asszisztensek, amelyek amúgy elsőrangú hangszórók is, csak úgy repülnek le a polcokról karácsony táján. Nem váltják be ugyan a gyártóknak azt a reményét, hogy az emberek majd otthon neglizsében borozva az asszisztenssel csevegve vásárolgatnak, de zenét már hallgatnak rajtuk. Sőt, az év elején ez volt a legnépszerűbb okoshangszórós tevékenység. Magyarul azonban egyelőre egyik piacon lévő készülék sem ért. Ez abban nyilvánul meg, hogy a "játssz nekem Tankcsapdát" parancs lepattan a készülékről és angolul kell megkérnünk ugyanerre, ha zenét is akarunk hallani. Még zavaróbb, hogy a magyar vonatkozású kifejezéseket sem értik az eszközök, így a "play Klubrádió" parancsra valószínűleg a párizsi Club I Soulside Radio fog megszólalni, mert az az első találat a szóra. Ha a hangvezérelt asszisztensek elterjednek, a hazai szereplőknek meg kell oldaniuk, hogy egyáltalán meg lehessen őket találni.

Jobb, mint a rádió

2014-ben a Serial című podcast elsőként robbant be nagy költségvetésű, komoly oknyomozói munkára építő bűnügyi műsorként. Az elemek megvoltak korábban is, de előtte senki nem rakta össze úgy a legódarabokat, hogy abból ilyen hatású dokumentumműsor szülessen. A hatást csak erősítette, hogy egy régi bűntényt nyomoztak újra olyan alapossággal, hogy az ártatlanul elítélt Adnan Syedet ki is engedték két évvel később a börtönből.

A kép sokat változott az azóta eltelt négy évben. Dokumentumműsorból készült szponzorált (Containers, Powerline) olyan sztorikkal, amikre egy újságnak soha nem lenne magától pénze. Mégis ki küld ki egy riportert megérteni a globális konténerforgalmat? A Slate pedig újra izgalmassá tette a Watergate-botrányt majd pedig a Clinton-Lewinsky-ügyet a Slow Burn című, az ismert történelmi sztorik hátterét feldolgozó podcastjával. Megjelentek az olvasókört vagy filmklubot helyettesítő műsortípusok is: a The West Wing Weeklyt hallgatva például Az elnök embereinek színészeivel, rendezőivel együtt nézhetjük újra a sorozatot. És végül a műsorok kimásztak a telefonból, teltházas előadásokká vált egy-egy adásfelvétel. Itt járunk most, a növekedés pedig, úgy tűnik, nem lassul.

Szerző: Szedlák Ádám