Zajongani jó! Komponálj te is zajszimfóniát a Magyar Zene Házával!

A Magyar Zene Háza a zene és a zenélés népszerűsítésére indít interaktív programsorozatot, melynek keretében elkészül az ország első zajszimfóniája. Hogy kik fogják előadni? Az első zajszimfonikus zenekar, amelynek bárki részese lehet: Dés András jazz-zenész vezényletével, a közönség bevonásával születik majd meg zajokból, hangokból a kompozíció. A közösségi akció arra hívja fel a figyelmet, hogy a zene mindennapi életünk elengedhetetlen része, és remek élményben lehet része mindazoknak, akik beszállnak ebbe az össznépi zajongásba.

A Magyar Zene Háza arra kéri a játékban résztvevőket, hogy készítsenek videót általuk izgalmasnak, érdekesnek vélt hangokról: lehet ez például a billentyűzet ritmikus kattogása, a cipő kopogása a lépcsőházban, a gyerekek csörömpölése, a természet vagy a város hangja, egyszóval bármi, ami minket körülvesz. Az online beküldött videók résztvevői, azaz a zajszimfonikus zenekar tagjai az ország első zajszimfóniájában hallhatják vissza szerzeményüket, sőt egy nyereménysorsoláson is részt vehetnek.

De honnan eredeztethető pontosan a zajzene? A zenében nem kívánatos zajok beemelése nem véletlenül tehető a huszadik század első felére, amikor számos új képzőművészeti irányzat reagált és keresett válaszokat a városiasodás és az iparosodás párhuzamos sokkhatására. A gépek dübörgése, a nagyvárosok lármája, kakofóniája megihlette a művészeket, és a zajzene megjelenése összefonódik a futurizmussal, a dadaizmussal. Az egyik legkorábbi zajzenész Luigi Russolo lehetett, aki saját gyártású, kísérleti, zajintonáló mechanikai hangszereivel állított elő szimfóniát; A zajok művészete című esszéjében hat kategóriába rendezte a zajokat:

1. dörgések, robbanások, sistergések, durranások;
2. sípolások, sziszegések, pöfékelések;
3. suttogások, morgások, motyogások, dörmögések, bugyogások;
4. csikorgások, nyikorgások, zörgések, zúgások, ropogások, kaparások;
5. fémek, fák, bőrök, kövek, edények ütögetéséből származó zajok;
6. állatok és emberek hangjai, kiáltások, sikítások, rikoltások, jajveszékelések, huhogások, vonítások, halálhörgés, zokogások.

Jean Cocteau, Pablo Picasso, Leonid Massine és Eric Satie pedig Párizsban dolgozott egy Parádé című, szürrealista, összművészeti balettelőadáson, melynek zenei anyagához dinamók, távírók, szirénák, légcsavarok és gőzgépek szolgáltattak talált hangokat.

A zajzene központi figurája John Cage, akitől a legtöbben a 4’33” című zeneművet ismerjük, amelyben az előadóknak négy és fél percben kell megszólaltatniuk valahogyan a csendet. Az Imaginary Landscape No. 3. című műve bádogdobozokra, oszcillátorokra, elektromos és gépi zajokra íródott, a ciklus negyedik darabja tizenkét rádióra, a Cartridge Musichoz pedig a lemezjátszó karjából kiszerelt hangszedő helyére tett be más hangképző tárgyakat. Cage így nyilatkozott egy 1937-es manifesztumában: „Hiszem, hogy a zajzenélés addig fog folytatódni és fokozódni, amíg el nem jutunk odáig, hogy olyan elektromos eszközök segítségével tudunk komponálni, melyek lehetővé teszik a világ bármely hallható hangjának zenei felhasználását.” (A máig gyakran használt preparált zongora szintén John Cage találmánya.)

A zajongás a 60-as évek második felétől kezdve persze a könnyűzenében is utat tört, elég csak a Beach Boys legendás Pet Sounds című lemezére gondolni, ahol a rockzenekar-felállást, a vokálokat és a vonós- vagy fúvósszekciókat többek között biciklidudák, Coca-Colás üvegek csörömpölése, vagy épp kutyaugatás egészítette ki. Külön műfajt alkot a zajrock (The Velvet Underground, Sonic Youth), az indusztriál (Einstürzende Neubauten, Laibach), vagy az elektronikán belül a glitch, de említhetjük Amon Tobin komplex, természetben rögzített, elektronikusan összehegesztett hangképleteit vagy a japán Merzbow kísérleti, brutális őrületeit.

 „A körülöttünk lévő zajokra, zörejekre és hangokra tekinthetünk zeneként, a legáltalánosabb használati tárgyakra pedig akár hangszerként is. A zenetörténeteben számos zeneszerző kísérletezett a gondolattal, ez adta a zajszimfónia programsorozat ötletét is.” Ezt már Batta András, a Zene Háza szakmai munkacsoportjának vezetője mondja. A zajszimfonikus közösségi programsorozat részeként december 16-án várja egy nagy, közös zenélésre-zajongásra a kalandvágyókat a Zene Háza. A Budapest Music Centerben délelőtt bárki kipróbálhatja zajtehetségét, a helyszínen rögtönzött koncert pedig a zajszimfóniába is bekerül.

A végleges zeneművet jövő év elején hallgathatja meg a közönség. Az ingyenes eseményen való részvételre a Magyar Zene Háza Facebook oldalán lehet regisztrálni. A zajszimfónia ”darabjait” a szervezők erre az e-mail címre várják, feltölthetőek ide, vagy akár az Instagramon a következő hashtagekkel: #zajszimfonikusok, #zeneháza. A zajszimfonikusok csapatához a hazai zenei és kulturális élet szereplői is csatlakoznak, érdemes lesz követni a Magyar Zene Háza Facebook oldalát, ahol akár Boros Misitől, a Virtuózok tehetségkutató győztesétől is kaphatunk ötleteket. 

YONDERBOI CANNES-BAN DÍJAT IS NYERT GYŰJTÖTT ZAJOKBÓL ÉPÍTETT HANGTÉRKÉPÉVEL.

Bár a Liget Budapest Projekt keretén belül épülő Magyar Zene Háza várhatóan 2020 év végén nyitja meg kapuit, az intézmény által képviselt zeneélmény külső programokon már felfedezhető. „Legyen a zene mindenkié!” Kodály Zoltán mottóját követve a Magyar Zene Háza a zene és a zene élményének megismertetését tűzte ki célul. Az intézmény célja, hogy minél több család, gyerek és fiatal felnőtt életében helyet kapjon a zene és a zene élménye.

További információk:

www.zenehaza.com

(A cikk a Magyar Zene Háza támogatásával készült.)

A konyhában is ér zajongani - Palya Bea is megtette: