„A Skorpiót nem felejtették el a rajongói" – Frenreisz Károly-interjú

(X) Metró, LGT, régi Skorpió, új Skorpió, összevont Skorpió, zsűrizés a Dalban, Kossuth-díj, és még hosszan sorolhatnánk Frenreisz Károly több évtizedes karrierjének fontos állomásait. Most vasárnap a Petőfi Rádióban, hétfőn késő este pedig az M2 Petőfi TV-n hallható-látható a Skorpió zenekar Akusztik-koncertje (ajánlónk egy exkluzív videóval itt), Balázs Fecó vendégszereplésével, ennek kapcsán kérdeztük az énekes-dalszerző-basszusgitáros-szaxofonost a zsűrizés nehézségeiről, a zenei rendszerváltásról, a hiphopról és a politikamentességről.

Hogyan állt össze az Akusztik-fellépésetek anyaga? Mennyit próbáltok a Skorpió-koncertekre?

Az akusztikus koncertanyag természetesen a szokásos Skorpió-koncertek anyagából készült. Hogy mennyit próbálunk, az attól függ, hogy a zenekar mennyit játszik: ha kevesebbet játszunk, több a próba. De az akusztikus hangszerek miatt erre persze jobban rákészültünk.

A jelenlegi "supergroup" felállás, amivel Skorpió-koncerteket szoktatok tartani, több eltérő stílusú korszakot képvisel. Jól megférnek egymás mellett ezek a zenei stílusok egy koncerten belül?

Azt hiszem, jól megfér egymással a több különböző felállású Skorpió, mert ugye mindet mi magunk írtuk és játsszuk.

Érnek még ennyi év után újdonságnak ható élmények a színpadon? 

Minden koncerten csupa jó érzés ér minket, mert nagyon szeretünk zenélni. 

ÖT ÉVVEL EZELŐTTI, ÁTFOGÓBB ÉLETMŰINTERJÚNKAT ITT OLVASHATJÁTOK

Üzletemberként a nyolcvanas évektől mélységében átlátod a zeneipar működését, A Dal zsűritagjaként pedig naprakész tudsz maradni. Hogyan látod, milyen állapotban van ma a magyar könnyűzene? Beváltotta az ígéretét a rendszerváltás zenei téren?

Amennyi rálátásom van, azt hiszem, a mai magyar zeneipar jó kezekben van. Sok támogatás van – például a Hangfoglaló Program –, sok rádiós és tévés lehetőség adódik a mai kezdőknek és sztároknak egyaránt. A proletárdiktatúra fordítva működött, akkor nekünk semmit nem adtak, csak elvették tőlünk azt, ami jogosan a miénk volt.

Már a kilencvenes évek elején, az Elég volt a sok dumából című számban is a rockzenére voksoltál a rappel szemben. Azóta még nagyobb teret nyertek a mainstreamben a hiphop-előadók, még inkább háttérbe szorult a gitár, főleg a fiatalabb sztárgenerációnál. Ki tudtál békülni ezzel? A Dalban látott produkciók változtattak a véleményeden?

Azt hiszem, ez így helyes, ha egy fiatal zenészgeneráció új utakat keres, ez világjelenség. A Dal-zsűrizésem során, és általában a fiatal bandák stílusában ugyanúgy találok nagyszerű dolgokat, és egyáltalán nem zavar, hogy a mi rockandrollunk után új stílusok jöttek.

Könnyen bele tudtál helyezkedni A Dalban abba a felelősséggel járó pozícióba, hogy többedmagaddal együtt neked kell eldöntened, ki a jobb a versenyzők közül?

Elég hálátlan egy döntési pozícióban lévő zsűritag dolga, mert tulajdonképpen – függetlenül a generációs különbségektől – kollégákat kell zsűrizni, ami nehéz. De bízom benne, ki tudtam a mondandóimmal fejezni a kritikáimat, amelyek remélhetőleg építő jellegűek voltak.

Tavaly Kossuth-díjat kaptál, idén te ítélhetted oda a Máté Péter-díjat. Melyik a jobb: elismerésben részesíteni másokat vagy ha a te munkásságodat ismerik el?

A Kossuth-díj érzésem szerint a legmagasabb kitüntetés nekünk, és nagyon örülök, hogy rászolgálhattam zenémmel, zeneszerzésemmel. Ezért nekem ez mindenek felett áll! A Máté Péter-díj döntőbizottsági elnökeként pedig nagyon örülök, hogy ki tudunk tüntetni olyan előadókat, akik erre rászolgálnak.

"Nagyon bízunk benne, hogy emlékeztek ránk" – énekeled az Azt beszéli már az egész város című dalban. Megfogott ebben a dalszövegrészletben, hogy nem veszed készpénznek, hogy a közönség mindig ki fog tartani. Ezért mindmáig meg kell dolgozni?

Az Azt beszéli... szövegében egy olyan újrakezdésről írtam – mivel a Skorpió egy darabig nem játszott –, hogy feltettük a kérdést: nem volt-e baj, hogy nem hallottatok minket? De – hála Istennek – miután újrakezdtük, kiderült, hogy a Skorpiót nem felejtették el a rajongói. Egyébként a sikerért folyamatosan dolgozni kell.

A Skorpió sokszor átalakult, volt kvartett és trió, játszott a hetvenes években abszolút friss funk-rockot és a nyolcvanas években befutott újhullámos zenét. A külföldi turnékon szívtátok magatokba ezeket a hatásokat?

Nyitott fülekkel jártunk a nagyvilágban, tény, hogy a kanadai és amerikai turnénk folytán ért minket egy funkys befolyás, de alapjaiban a ránk jellemző Skorpió-stílust játszottuk mindig.

Kik voltak azok a basszusgitárosok, akik hatással voltak a játékodra?

Mivel sok jó basszgitárost hallottam, akiket nagyon bírok, sorrend és a teljesség igénye nélkül egy pár név: a rockvonalon Jack Bruce, Chris Squire, John Entwistle, a jazz-jazzrock vonalán Jaco Pastorius, Stanley Clarke, Marcus Miller.

AZ ÚJ ÉS JELENKORI SKORPIÓ-TAG TÁTRAI TIBOR IS ADOTT NEKÜNK INTERJÚT

A politikamentesség végig jellemző volt az együttesre. Tudatos döntés volt, hogy távol maradtok a politikától? Nem volt soha olyan közéleti vagy társadalmi ügy, amit érdemes lett volna akár csak áttételesen is megszólaltatni a szövegekben? 

Elsősorban zenészek vagyunk, azt hiszem, ez vezetett minket – meg a proletárdiktatúra – arra, hogy kimaradjunk a direkt politizálásból. Ebbe talán egy kicsit beleragadtunk, bár nekem egyébként a szövegeinkkel mindig a szórakoztatás volt elsődleges szempontom.

Az utolsó Skorpió-lemez 1993-ban jelent meg, azóta eltelt huszonöt év, és idén írtál először újra egy (szóló)dalt. Ihlet, idő vagy kedv nem volt eddig a dalszerzéshez? Fog még stúdióba vonulni az együttes, vagy marad a koncertezés?

Az I love Budapest cimű dalomat, amit a Fővárosi Önkormányzat felkérésére írtam idén, nagyon nagy örömmel írtam, és azt mondják, nagyon  jól sikerült, sokan hallották, tetszett nekik. Ezzel egy nagyon pici űrt pótoltam a dalszerzési ambicióim közepette, de sajnos a mi "Nagy Generációnk" dalait a 18-49-es korosztály már nem nagyon kapja meg, tehát tulajdonképpen egy kicsit mindannyian a magunk szórakozására írdogálunk, ami azért egy ennél sokkal komolyabb feladat. De a dalszerzésről így sem lehet lemondani, és ez nemcsak a Skorpió zenészeire, hanem az egész „nagy generációra” érvényes.

Skorpió Akusztik:

Petőfi Rádió: November 18., vasárnap 22:00

M2 Petőfi TV: November 19., hétfő 22:40

Egy dal az Akusztikból, A folyóparton ülve:

 Az idei Frenreisz-szerzemény: