„Ha valamit kitalálok, abból lesz is valami” – Frenreisz Károly (Skorpió-interjú)

2013.08.12. 22:30, rerecorder

IMG_3301.jpg

Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Skorpió júliusban egy tihanyi koncerttel tért vissza a közönséghez. Vagyis, igazából nem is kellett visszatérnie, mert a zenekar hivatalosan sosem szűnt meg. Csak épp sokáig csendben volt. A Skorpió alapítójával, Frenreisz Károllyal vettük át a banda négy évtizedét az augusztus 19-i ingyenes Tabán-buli előtt.

- Kezdjük a legelején. 1973. január 3-án, két év és két lemez után, kiléptél az LGT-ből. Sok mindent mondtak arról, hogy miért. A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról miatt történt, amit nem akartál színházban játszani, különösen nem a Vígszínházban. Viták voltak, mi legyen a zenei irányvonal. Összevesztél Barta Tamással. Te minél több koncertet szerettél volna, míg Presser Gábor nem volt az a turnézós típus. De mi volt a döntő ok?

- Tulajdonképpen ennek mind volt köze hozzá. Kivéve a Bartás sztorit: én sosem vesztem vele össze. De a legfontosabb talán a Képzelt riport. A színházasdi valahogy nem jött be nekem. Felkérték a bandát, hogy menjen be a színházba és játssza el a darabot. Én rockzenész vagyok, nálam más volt az irány: koncertezni, turnézni, lemezeket csinálni, fölhozni a zenekart itthon és külföldön. És az eredeti művel is gondjaim voltak. Ezt Déry Tibor megrendelésre írta. Aczél elvtárs kiadta a parancsot, hogy legyen egy darab a rockzenéről, zenekarokról, fesztiválokról… amiben minden mocskot összehordanak a műfajról. Déry egy idős ember volt, fogalma sem volt erről az egészről. A dalok persze jól sikerültek, a mai napig ismerik, játsszák őket, és az idő szerencsére elmosta az eredetei koncepciót. De én ebben eleve nem akartam részt venni. Az, hogy mindez a Vígszínházban lenne, ahonnan Zoltán bátyámat (Latinovits Zoltánt, Frenreisz féltestvérét – a szerk.) eltanácsolták, az annyira nem volt szempont. Tudat alatt persze lehet, hogy ez is belejátszott. De nem csak én voltam így a Déry-művel, mint utólag kiderült. Az Illés kapott először felkérést, hogy adják elő. Azt mondták, hogy köszönjük, de nem. Ez rólunk szól és minket pocskondiáz. Én is ugyanezt gondoltam, tőlük függetlenül.

- Januárban kiszálltál, fél év múlva kész volt az új zenekar, jöhetett az első koncert. A bandához elcsábítottad Papp Gyula billentyűst a Miniből, Szűcs Antal Gábor gitárost és Fekete Gábor dobost a Hungáriából. Később Tátrai Tibuszt a Generálból, Papp Tamás dobost a Korálból hívtad el és így tovább. Frenreisz Károly a hetvenes években bárkit meg tudott szerezni?

IMG_3291.jpg- Nézd, akkor már elismert zenésznek számítottam. Játszottam a Metróban és az LGT-ben, két élvonalbeli zenekarban. Lehetett bízni abban, hogy nem csinálok hülyeséget, és ha valamit kitalálok, abból lesz is valami. Volt felém bizalom, amit utólag is köszönök mindenkinek. Ahogy azt is, hogy mindig kiváló társakkal játszhattam.

- Volt olyan zenész, aki mégse jött össze?

- Azt hiszem, hogy nem. A Tátrai Tibusz mondjuk már az induláskor képbe került. Csak akkor a Syrius-ban játszott és készültek egy ausztrál turnéra. Mondta, hogy ezt még megvárja. Szűcs Totya jött helyette, akivel nagyot fogtunk. Az ausztrál turné amúgy elmaradt, végül nem ment ki a zenekar. Aztán öt év múlva csak összefutott az utunk Tibivel.

- Egy 1973. januári Kisalföld interjúban még arról beszélsz, hogy szólólemezt tervezel. Ha az elkészült, utána jön egy új együttes. A szólólemezből végül nem lett semmi.

- Lehet, hogy voltak ilyen terveim is, de annyira nem lehettek komolyak. Én valahogy mindig zenekari embernek tartottam magam. Egy voltam a bandából. Az nálam sosem működött, hogy van egy sztár és vannak a mellékszereplők. A szólólemez nem az én műfajom.

- Hírlik, hogy nagy pénzeket raktál a zenekarba. Kimentél Londonba hangszereket vásárolni.

- Bizony, ez így volt. Abban az időben nagyon számított, ki milyen hangszeren játszik, milyen erősítője van. Összeírtam, mi kell, kocsival kimentem Londonba és vásároltam egy olyan felszerelést, ami itthon addig nem volt. Nekünk volt először átlátszó dobunk. Vettem egy új Acoustic erősítőt a Fenderhez, meg mindent, ami kellett. Egyedül mentem, még csak nem is egy furgonnal, hanem személyautóval, plafonig tele volt rakva cuccokkal, hátul már nem lehetett kilátni. Nem is mertem otthagyni sehol a kocsit, hazafelé abban aludtam. Aztán itthon még a vámhatósággal kellett megvívnom a csatákat. Végül már csak egy Hammond hiányzott. A Rendező Irodának volt egy, amit eladásra kínáltak, mert szereztek egy másikat. Megvettük és kész is volt a cucc.

- Újabb dátum: 1973. augusztus 11. Az első koncert Szigetszentmiklóson, harmad ház előtt. Miért voltak ilyen kevesen? Nem voltak kíváncsiak az emberek az új szupergroupra? Rosszul volt hirdetve?

- Nem volt se lemez, se különösebb felhajtás. Csak az volt a lényeg, hogy játsszunk. Kezdjük el, rakjunk össze egy programot, vállaljunk el minél több koncertet, aztán meglátjuk. Ha valaki megnyomnak sok pénzzel, meg nagy reklámmal, az nyilván máshogy működik, mert az emberek elkezdenek beszélni róla. Nálunk akkoriban volt két ifjúsági lap, amikben írtak pár oldalt zenéről is. És ennyi. De mentek a koncertek és terjedt a hírünk. 1974 elején a Fővárosi Művelődési Házban volt egy teltházas bulink, oda már kivonult a hanglemezgyári vezérkar. Bejöttek az öltözőbe és mondták, hogy lehet lemez.

- Ez lett aztán a Rohanás, amit az első magyar hard rock albumnak tartanak.

Skorpio_Rohanas_Frontscan.jpg- Igen. Sőt, azt is hallottam már, hogy mi egy korai speed metál banda voltunk… Hát azok azért nem voltunk. De sok nagyon tempós és nehéz dolgot játszottunk. Koncerteken különösen. Talán az volt a legjobb lemezünk. Sikere is volt, elment vagy 300 ezer példány.

- Az albumot megelőzte egy kislemez, a Szevasz, haver. Van benne pár érdekes sor: „Két éve már, hogy járok hozzád, de nekem jókat sosem mondtál. Jó, hogy látok újabb arcokat, és már halkan hallom az új dalokat. Szevasz haver, el kell most mennem, nem maradok itt tovább.

- Hát igen, ez az LGT-ről szólt. És a jövőmről is egyben. Továbbléptem, új a műsor, új zenészekkel. Népszerű dal volt, kiadták pár szocialista országban is. A lengyeleknél Ciesc Kollegának fordították, Csehszlovákiában Ahoj poplacsek volt a címe!

- Az első lemezről letiltottak egy számot, az Anyaszív című versátiratot.

- Az Anyaszív Kiss József verse, egy francia népballada feldolgozása. A történet szerint beleszeret egy fiú egy asszonyba, aki nem viszonozza a szerelmét. Azt mondja neki, csak akkor hiszi el, hogy szereti, ha megöli az anyját és elhozza neki a szívét. Amit ő odaad majd a kutyáinak. A gyerek megteszi, amit kér, és miközben rohan a nőhöz, megbotlik, elesik, és elejti a szívet. Ami elgurul. Ott hever a szív a porban, és megszólal: „nem ütötted meg magadat kisfiam?”. Az anyai szeretetről szól, kicsit bizarr módon. Ez nem tetszett a lemezgyárnak. De nem hiszem, hogy politikai szempontok miatt nem engedték. Inkább túl morbidnak találták. Nem csak a lemezre nem került fel, még a mesterszalagról is törölték, úgyhogy most már nyoma sincs. Élőben játszottuk persze, szerették az emberek, a júliusi tihanyi koncerten is elhangzott.

- Később is volt problémás dalotok? Vagy mindig minden átment?

- Igazán nem volt baj semmivel. Mi a szövegeinkben nem politizáltunk, áttételes módon sem. Kerültük az ilyesmit. Így is voltak gondjaink, nem akartunk még többet. Hagyjanak minket békén. A zenélést erőltettük, meg a lazább szövegeket.

- Két év múlva jött a második lemez, az Ünnepnap. Van rajta egy szám, a Rongylábkirály, ami egy régi haverről szól, bizonyos USA-ról. Róla mit lehet tudni?

skorpio75.jpg- Csepeli gyerek volt, nálunk idősebb, már az ötvenes években is nyomult. És tényleg ő volt a rongylábkirály, mindenki csodálta, ahogy táncol. Egy igazi bolond srác, akinek ez volt az élete. Atlétában járt, amire baromi nagy betűkkel rá volt írva, hogy USA. Csepelen, ahol mindenki vasmunkás volt, képzelheted. Csak Amerika, a tánc és a rock and roll érdekelte. Volt, hogy koncerten feljött a színpadra és ott táncolt, meg Elvis szövegeket énekelt a mikrofonba. Elképesztő figura volt. Nem tudom, mi lehet vele, húsz-harminc éve nem hallottam felőle.

- Ezután jött még két lemez, de igazából nem is ez volt a lényeg, hanem a koncertek. Állítólag volt olyan év, hogy 400 bulitok volt. Ez tényleg igaz?

- Igaz, még azt is megmondom neked melyik évben volt, 1977-ben. Akkor volt egy olyan menetünk, hogy 179 koncertet játszottunk csak Lengyelországban, de úgy hogy mindennap két koncertünk volt. 52 buli egy hónapban! De közben bejött egy olyan hétvége, hogy tízszer léptünk fel. Pénteken egy lengyel kaszárnyában zenéltünk 8000 katonának. Három koncert egymás után. Másnap egy sportcsarnokban négy buli volt. Aztán vasárnap három fellépés, megint egy másik városban. Ezek után már felüdülés volt visszatérni a napi két koncertes rutinhoz! Az NDK-ban lenyomtunk vagy negyven bulit, Csehszlovákiában még tizenötöt, aztán pár vajdasági koncert után vissza Magyarországra. Nem is tudom, hogyan bírtuk. Szerettünk zenélni! 1978-ban meg Skandináviában turnéztunk, a svédeknél lemezünk is megjelent. Finnországban a Turku Rockfesztiválon léptünk föl. Ott a Uriah Heeppel, Eric Burdonnel és a Boomtown Rats-szel játszottunk. Nagy élmény volt! Eric Burdont ismertük már, össze is haverkodtunk. A Uriah Heep is nagyon jó volt. Most is ügyesen játszanak, voltak kétszer a Harley fesztiválon Alsóörsön, ott néztem meg őket. Oké, nem ugyanaz a zenekar, de egy-két srác a régi bandából még megvan. A Boomtown Rats is bejött. Punk banda volt, de nem ilyen össze-vissza gitározós, ők is baromi jól zenéltek. Inkább a megjelenésük, a mozgásuk volt punkos. Meg amiket beszéltek. Annyira ilyen minden ellen, minden polgári ellen szólt. Persze mindez borzasztóan érdekesnek, újszerűnek tűnt akkor.

- Voltatok Jugoszláviában is. Kraft Tamás könyvében van egy sztori a belgrádi fesztiválról, ahol a Skorpió is fellépett. Tele van a közönség metálossal, meg tarajos punkkal. Földgöröngyökkel dobálják le azt a bandát, amelyik nem tetszik nekik. Felmegy a Skorpió. Nem játszik még egy hangot sem, már jönnek a göröngyök. Azt mondod: „Műsorváltozás. Tátrai! Menj előre!” Előrement, elkezdett gitározni, göröngyöket elejtették, levillázták a bandát.

SkorpioMR2.jpg- Haha, igen! Azért szó szerint nem így volt, de majdnem. Belecsöppentünk egy nagy belgrádi fesztiválba, és hát ugye, hogy is mondjam, a magyar-szerb barátság akkor sem volt túl erős. Nem voltak épp oda, amikor bemondták, hogy következik a Skorpió Magyarországról. De a szervezők sem álltak a helyzet magaslatán. Két banda között az átszerelési szünetben csajok táncoltak a színpadon, diszkózenére. Érted, egy rock fesztiválon. Szóval tényleg fel volt paprikázva a közönség. Szabadtéren volt a buli, egy lóversenypályán, közben eleredt az eső, tiszta sár lett a talaj. Sárgolyókat gyúrtak és ezeket a szegény lányokat ledobálták a színpadról. Utánuk már minden zenekar ezt kapta, aki nem tetszett nekik. Aztán jöttünk mi. Elkezdtünk játszani, elkezdtek dobálni. És érted, így sötétben, amikor a szemedbe világítanak a reflektorok, az utolsó pillanatban látod, hogy jön feléd egy sárbomba! Kapkodtuk a fejünket. Egyik pont a basszusgitárom húrjain landolt, és ott is maradt. Elhallgatott a hangszer, le kellett pucolni, hogy szóljon. Aztán megnyomtuk, és olyan lendületes bulit csináltunk, hogy még ráadást is kellett adni.

KRAFT TAMÁSSAL IS KÉSZÍTETTÜNK MÚLTAT FELTÁRÓ NAGYINTERJÚT.

- Az NSZK-ban is sokat zenéltetek, ahol a Scorpions volt a sztár. Találkoztál velük? Amikor 1986-ban felléptek Budapesten, azt mondták egy Magyar Ifjúság interjúban, hogy már hat évvel korábban is akartak jönni, de nem jöttek, mert azt hallották, a magyaroknak már megvan a maguk Skorpiója. Azt is hozzátették, hogy „több jó lemezüket hallottuk.”

- Ezt nekem is mondta Klaus Meine! Remek banda volt, és Meine nagyon jól énekelt. Két hónappal korábban alakultak, mint mi. Nagyon jól megcsinálták magukat ezzel az angol nyelvű német rockzenével, állatira sikeresek voltak. Mint később mondjuk a Rammstein. Amerikában folyamatosan turnéztak, stadionokat töltöttek meg. Ők tényleg nagypályán játszottak!

- Tényleg, a testvéreid jártak Skorpió-koncertre? Volt, hogy együtt bulizott a három tesó?

testvérek.jpg- Voltak, de együtt talán nem. Zoltán és István bátyám (Bujtor István, született Frenreisz István, aki színészként vette fel egyik dédanyja nevét – a szerk.) is volt Metrón, LGT-n, Skorpión is. De hogy egyszerre, arra nem emlékszem. Annyira más helyen folyt a munka, a filmezés, és a koncertezés, hogy nehezen tudott ez így összejönni.

- Mindenki tudja rólad, hogy kiváló menedzseri, szervező képességgel rendelkezel. Ezt így menet közben tanultad ki? Esetleg az étteremvezető nagyapától örökölted a képességet?

- Nagyapám inkább a konyhaművészethez értett, mint a vendéglátás szervezéséhez, szóval, nem onnan jött. Én soha nem is kerestem ezt, ez kényszerpálya volt számomra. Minden zenekarban kellett valaki, aki csinálja a banda ügyeit. Aki elmegy a nyomdába intézni a plakátot, aláírja a szerződést, lebeszéli a koncertet, meg mindent, ami van. És ez nem lehetett külsős. A pártállami időkben ilyen szó, hogy menedzser nem létezett, ez kapitalista csökevénynek számított. Nem is engedték, hogy valaki ilyesmivel foglalkozzon. Az Illésnél volt egy srác, aki próbálta intézni az ügyeket, bement az Rendező Irodához, mondta, hogy kicsoda és miért van itt, azok meg mondták, hogy kösz szépen, ők Szörényi Leventével tárgyalnak majd. Szóljon neki, hogy jöjjön be, ha valamit akar. Tehát ezt mindenképpen a zenekarból kellett csinálnia valakinek. Nálunk rám jutott ez a szerep. Megcsináltam mindent, amit kellett, aztán mentem vissza zenélni.

- Térjünk vissza a Skorpió-kronológiához. Négy lemez után 1979-ben a banda szép csendben feloszlott. Hogy aztán új társakkal megint újra kezdjed. Miért volt erre szükség?

- Kicsit lanyhult már az egész. A közönség is, és mi is. Nem volt már meg a kezdeti lendület a zenekarban, és ezt a rajongók is érezték, kezdtek elmaradozni. Ilyenkor érdemes új kihívásokat keresni, kicsit körülnézni, merre tovább. Megint váltottam, jött egy új zenekar, amihez már Tibuszt is sikerült megcsípni.

- Itt már Új Skorpió volt a név. Nyilván nem véletlen az „új” előtag. Trió volt a felállás, ami akkoriban new wave zenekarokra volt jellemző. A zenében is lehetett érezni némi Police-, Dire Straits-hatást. Egy ideig a sajtóban is az új hullám kapcsán emlegették a bandát.

skorpió.jpg- Igen, a Police, meg a reggae akkoriban eléggé inspirált minket, nyomattuk ezeket az eltolt ritmusokat. A trió amúgy baromi nehéz zenélési forma. Ott mindenkinek állandóan spiccen kell lenni, mindennek mindig szólnia kell. Úgy éreztük, jól meg tudjuk csinálni. És nagyon jól is működött. Két lemez jött ki, az Új Skorpió, illetve a Zene 10 húrra és egy dobosra - az első még elég változatos, eklektikus, néha csapongó, a másodikra tisztult le igazán a stílusunk.

- Mindezt ismét megelőzte egy debütáló kislemez, az Új Generáció, olyan szövegekkel, hogya régi mese, régi divat már elkopott, nem rejt semmiféle jót.”, vagy „hamis már a régi dal, minden új fület zavar.

- Igen, nyilván nem volt véletlen. Megint kellett egy ilyen programadó dal, mondjuk úgy.

- Ebből a korszakból való a De jó lenne haver című szám, ami egy csajozós koncert sztoriját meséli el. Valós történet? Ki volt az a szeplős, szőke csaj, ha nem titok?

- Nincs konkrét személy vagy történet a dal mögött. Inkább sok apró sztoriból van összerakva. Van olyan, hogy az ember játszik a színpadon és kinéz magának egy jó csajt a tömegből. Akivel szívesen megismerkedne… Aztán később látja, hogy sajnos nem egyedül jött, feltűnik a fiúja is, aki ölelgeti. És érted, még nekem áll feljebb, hogy szálljon le a csajomról! Közben nem is az én csajom. Ez kicsit ilyen ironikus koncert életkép.

- Két lemez után ez a formáció is megszűnt. Te viszont közben elkezdtél vállalkozni. Beindult az Omega Rockzenei GMK, amelyhez összedobtátok az Omega, a Skorpió és az Edda cuccát.

- Azért az hamar leesett mindenkinek, hogy a nyolcvanas évek már nem a hetvenes évek. A korábbi nagyon izgalmas zenei élet kicsit megváltozott. Valamit ki kellett találni. Az egésznek az volt az apropója, hogy 1981-ben megnyílt a Budapest Sportcsarnok. Oda már jöttek olyan külföldi sztárok is, akiket korábban nem mertek meghívni. Jött az Elton John, a Manfred Mann, Tina Turner, Johnny Cash, meg mindenki, elég komoly produkciók. Hozták magukkal a jobbnál jobb hang- és fénycuccokat – mi meg csak álltunk és lestünk. Hiába vannak itthon jó zenekarok, ha egy nagy bulira nem tudunk ilyen technikát produkálni. Elhatároztuk, hogy összeállunk, összedobjuk a pénzt, meg a motyót, építünk egy olyan cuccot, ami a legjobb itthon. És amit bérbe lehet adni. 1982-ben alakult a GMK. Az elején még csendestárs voltam, az Omegás srácok mozgatták, de ők is érezték, nem igazán csinálják jól. És ez egy olyan dolog, amit folyamatosan fejleszteni kell, beletenni a pénzt. És az energiát. Az Eddások csak pár évig voltak az üzletben, aztán 1988 körül az Omegások is kiszálltak. Közben jött a rendszerváltás, az Omega Gmk-ból Omega Kft lett. Azt már én alapítottam, mert onnantól egyedül csináltam. Kóborék már nem voltak benne, de a név megmaradt, mert mindenki Omega-cuccnak hívta a motyót. És a cég ma is működik. Most Omega Sound & Light Kft-nek hívják.

skorpió azt.jpg- A cég elvitte az energiát, de két Skorpió album azért még megjelent.

- Igen, összejöttünk a Totyával, Pálvölgyi Géza billentyűssel és megcsináltuk az Azt beszéli már az egész város lemezt 1985-ben, ami marha nagy siker volt. És megint elkezdtünk játszogatni. Nyolc év múlva jött a Show megy tovább, de az már sem térben, sem időben nem volt helyén. Azt nem tűzöm a kalapom mellé. Nem is tudom, ilyen kötelező feladatnak tűnt, hogy valamit már kéne csinálni, mert régóta nem volt lemez. De nem volt sem inspiráció, sem megfelelő idő, hogy tényleg jó legyen.

- Ezen az utolsó lemezen azért van pár dolog, ami jól tükrözi a kilencvenes évek elejét. Az Óh Freddie, miért mentél el dalt ugye Mercury halála ihlette. Az Elég volt a sok dumából című szám pedig – amellett, hogy az 1992-es budapesti Guns N’ Roses koncertet említi – az akkoriban nagyon divatos rapzene ellen szól. Azóta sem sikerült megbarátkoznod a műfajjal?

- Akkor jöttek ezek a reppelős dolgok, ezzel volt tele minden, kicsit sok volt nekem. De én minden műfajjal megbarátkozom idővel. Most már úgy vélem, ennek is volt és van helye a palettán. Amerikában többféle változat van, Eminem is más stílust képvisel, ahogy a gengszter rap is, ezek végül is érdekes dolgok. Néha egy popszámban is rendben van egy rap betét.

IMG_3312.jpg

- Ha már itt tartunk, mostanában milyen zenét hallgatsz? Figyeled az új bandákat?

- Igyekszem figyelni. De a nagy kedvencek egyelőre nem közülük kerülnek ki. Szeretem az olyan rock bandákat, amik jazzes elemeket is alkalmaznak. Máig nagy kedvencem a Steely Dan, szerintem az a legmagasabb szintű rockzene. Mondjuk, ők már nem léteznek, sajnos. Billy Joelt is bírom. Nat King Cole és Michael Bublé is jöhet bármikor. Meg persze a Rolling Stones, Keith Richards még mindig az első számú rock sztár a világon. De tényleg bármi jöhet, általában rádiózok és hagyom magam befolyásolni. Járok néha az A38-ra, meghallgatok ilyen nem túl ismert, de nagyon színvonalas zenekarokat. Meg persze egymás bandáit nézegetjük. A Skorpió zenészei több helyen is játszanak, Tátrai Band, Boom Boom, SBB, az ilyen bulikon próbálok ott lenni.

- És a Skorpiót mikor lehet látni legközelebb?

- Augusztus 19-én a Tabánban lesz egy nagy buli. Negyven éve augusztus 11-én mutatkoztunk be – ez majdnem napra pontosan ugyanakkor lesz.


interjú: Fábián Titusz
fotó: Lékó Tamás

https://recorder.blog.hu/2013/08/12/_ha_valamit_kitalalok_abbol_lesz_is_valami_frenreisz_karoly_skorpio-interju
„Ha valamit kitalálok, abból lesz is valami” – Frenreisz Károly (Skorpió-interjú)
süti beállítások módosítása