Elektronikus tánczene – Periférikus nagyságok akcióban

A techno periférikus nagyjai révén ismét trendben a minimal és a deep house, íme a legjobb lemezek az októberi csapatáshoz és zenébe merüléshez.

Öt év után jelentkezik új albummal saját, Dial kiadóján Lawrence. A hamburgi minimal/deep house-iskola egyik legnevesebb öregdiákja eleinte retrofuturista filmzenés aláfestésekkel és visszafogott basszusokkal dolgozik az

Illusionön (Dial, 2018),

ami így sokkal inkább tűnik konceptlemeznek, semmint hibátlan dj toolok gyűjteményének. Aztán az első pár számot követően mintha akaratlanul is becsúsznának olyan zenék, amik kiválóan működnek bulikban is (például Flaunting High, Montreux). A rajongók így ismét nem fognak csalódni, az Illusion klassz új fejezet a lassan húszéves életműben.

Mostanra kisebb kultusz alakult ki Francis Harris rendkívül organikus hangzású, hangszeres kísérettel komponált deep house/ambient lemezei köré. Az amerikai művész (van, aki talán az Adultnapperként jegyzett munkáit ismeri jobban)

Trivial Occupations (Scissor & Thread, 2018)

címmel készítette el harmadik nagylemezét, aminek már az elején van egy tizenhárom perces, zseniális opusz, ezt biztosan nem felejtünk el (St. Catherine And The Calm), de a továbbiakban szereplő kisebb vállalásoktól sem tűnik kevesebbnek az album. Igazi underground lemez a legjobb fajtából.

Két nem mindennapi előadó közös projektje a The Lotus Eaters: a Berlinben élő, spirituális technóiról híres Lucy és az amerikai származású, bódítóan hipnotikus, minimalista kompozícióiről ismert Rrose alkotja. Korábban is összejöttek már egy-egy kislemez erejéig, ám a

Desatura (Stroboscopic Artefacts, 2018)

című album az első komolyabb gyűjteményük, és talán ez az ősz egyik legkülönlegesebb technója. Meglepően halk, visszafogott lemez, ami intim környezetet kíván, ezért ajánlott fejhallgatóval, zárt térben hallgatni. Kísérleti minimal, analóg zajok és visszafogott négynegyedek kavalkádja tökéletes szimbiózisban.

A kétezres évek második felének egyik legizgalmasabb ipari technóját tálalta az arcnélküli Ancient Methods, amiről ugyan később kiderült, hogy két előadót takar, mostanra viszont már szólóprojekt, a német Michael Wollenhaupt áll mögötte. Rengeteg kislemezt követően, több mint tíz évvel az első hivatalos megjelenése után készült el most

The Jericho Records (Ancient Methods, 2018)

címmel az első album, ami nem tartalmaz meglepetéseket, ám épp ettől jó: mitikus számcímekbe bújtatott kemény, veretős zenék hetven percben, ráadásul a műfaj nagy öregei is közreműködnek (Regis, Orphx, Prurient).

Velkei Zoltán