Elektronikus tánczene – Radikális, aranykort idéző és mélyen rétegzett LP-k

Ezúttal sem hiányoznak a remekművek az őszi zenei főszezonból, ráadásul sok a meglepetés is. Főleg az utóbbiakra fókuszálunk Elektronikus tánczenei rovatunkban. 

A finn Amnesia Scanner duóban a 2014-es felbukkanás óta valami egészen különleges potenciál rejlik, és most, hogy végre itt a bemutatkozó lemez, ez ki is tud teljesedni. Az

Another Life (PAN, 2018)

rövid, hangos és odavágó zenék tömkelege – mintha minden elem az extrémitásig lenne kitolva. Ezekben a szélsőséges tartományokban érzi jól magát az Amnesia Scanner: hiszen zajos, esetenként hardcore-szellemiségben született elektronikus zenéjük nem szégyell flörtölni a poppal sem, így hiába végig nagyon radikális a hangzás, az összhatás valahogy mégis könnyen befogadható – és mindez nagyobb hallgatóközönséget is eredményezhet. 

Nyolc év után jelentkezik új szólólemezzel a német techno egyik nagy öregje, a The Orb kisebbik feleként is ismert, idén 61 éves Thomas Fehlmann. A

Los Lagos (Kompakt, 2018)

nyolc lassan építkező, komótos tempóban haladó számot tartalmaz. Gyakorlatilag mindegyik lecsupaszítva indul, hogy aztán rétegről rétegre épüljön fel, mutálódjon és végül teljesedjen ki. Fehlmann mesterien dolgozik a kölni minimalista iskola tanításaival (nem véletlenül a Kompakt adja ki az albumot), és bár néha becsúszik egy electrós szinti vagy egy dubos sáv, ezek a végeredményt nem térítik el: a Los Lagos az európai minimaltechno aranykorát felidéző és azzal végig partiban lévő opusz. 

Kisebb meglepetésre az R&S adta ki a Djrumként ismert Felix Manuel új,

Portrait With Firewood (R&S, 2018)

című albumát, ami az eddigi legambiciózusabb vállalás a producertől. A tőle megszokott komplex zenei elgondolások hallhatók jól beazonosítható új hatásokkal – például jungle, 2000-es évek eleji breakbeat, 2000-es évek végi bass music, techno, satöbbi –, az egész pedig szó szerint eggyel magasabbra emelt azáltal, hogy a tánczenei elemek finoman átszövődnek jazzes és modern klasszikus témákkal. Komoly gyűjtemény ez, hosszabb számokkal, ajánlott elmélyülni benne. 

Tavasszal beszámoltunk már bvdub Earth House Hold nevű ambient projektjéről (ami még így ősszel is az év egyik legjobbjának tűnik), így bátor húzás, hogy az ambient kortárs nagymestere ilyen gyorsan újabb albummal jelentkezik, ráadásul az Apollónál. A

Drowning In Daylight (Apollo, 2018)

ezúttal bvdubként jött ki, de váratlan módon a hosszú, búskomor, basszustalan hangzuhatagok ismét négynegyedekbe torkollnak, és a 15-20 perces tartományban is működnek. Az album ezáltal a Never Forget Us folytatásának is tekinthető, az év egyik legizgalmasabb hangzása. 

Velkei Zoltán