Elektronikus tánczene – Győz a nosztalgia

Az ősz első napján mi mást is csinálnánk, mint visszatekintünk a nyárra. Az elmúlt évszakot a nosztalgia vitte egy remek The Orb-albummal és Sasha új mixével. Elektronikus tánczene rovatunk jelentkezik.

Owen Darby, azaz Wen a londoni Keysound kiadó egyik legértékesebb embere volt a grime 2010-es évek eleji térhódításában, aztán munkáját elvégezve a Ninja Tune korábban hiphopos, most már kortárs elektronikus testvérkiadójának számító Big Dadához igazolt. Az

Ephem:Era (Big Dada / Neon Music, 2018)

című új lemez azért lehet mérföldkő az életében, mert rendkívüli művészi ambícióval gondolja tovább a grime-ot. Látszólag könnyed témák kemény textúrákba dolgozva, egyszerre súlytalan és földbe döngölő hatással. Ha csak egyszer is hallottál már egy Wen-számot, akkor később mindig ráismersz a szerzőre. 

A Pariah néven alkotó Arthur Cayzernek volt három elég nagyra tartott EP-je a dubstep tetőpontján a 2010-es évek elején, illetve egy ideig csinálta még Blawannal a Karenn formációt is, aztán teljesen eltűnt.

Here From Where We Are (Houndstooth, 2018)

címmel egy helyenként kozmikus, máskor kásás ambient albummal tér most vissza, ami elég váratlan húzás, de működik. Meghitt szépség 40 percen keresztül és remélhetőleg nem kell hosszú éveket várnunk a folytatásra. 

A The Orb azon formációk közé tartozik, amelyeket soha nem zavart, hogy nem számítanak már fősodornak, és ennek megfelelően Alex Paterson és barátai a saját szórakoztatásukra gyakorlatilag minden második évben kiadnak egy új lemezt. A

No Sounds Are Out Of Bounds (Cooking Vinyl, 2018)

nem is akar több lenni egy nosztalgikus kilencvenes évekbeli albumnál, már a The End Of The End didós utalása világossá teszi ezt, aztán nem sokkal később megérkeznek a The Orb védjegyének számító ambientes, dubos és downtempós témák is. Ez az album nem a kritikusoknak szól, hanem a rajongóknak. 

Sasha személyében élő legenda mixelte a Fabric-széria 99. részét. És ugyan lehet azt mondani, hogy az itt hallható számok nem simulnak bele az aktuális trendekbe, mert csak sima klubzenék, de Sasha úgy rakta össze ezt a mixet, ahogyan azt rajta kívül kevesen lennének képesek. Elképesztő ívek és végig hibátlan keverés, az utolsó számmal még breakbeatre is levált, na az meg aztán abszolúte felidézi a húsz évvel ezelőtti mixlemezek világát. A

Fabric 99 (Fabric, 2018) 

fontos gyűjtői darab, ráadásul tényleg jó! 

Velkei Zoltán