The Houdinis: Black (lemezkritika)

Az Ember című 2016-os visszatérő lemez után a nyáron egy még jobb anyagot adott ki a paksi gyökerű posztpunkos The Houdinis, amely szeptember 21-én a Robotban élőben is bemutatja a Black dalait.

Kiadó: Nordic Records

Megjelenés: 2018. június

Stílus: posztpunk, dark indie

Kulcsdal: Done

A rövid lemezek évében egy nyolcszámos, 27 perces anyag nem is számít annyira rövidnek, de a régiiskolás The Houdinis – az első magyar zenekar, amely a nyolcvanas évek végén úttörő módon teljesen angol nyelvű műsorral állt ki – az anyagot hívja EP-nek is. Hát, minimum minialbum, de ez igazából mellékes. Merthogy a posztpunkos, indierockos, angolszász gitárzenék bűvöletében indult paksi gyökerű zenekar hosszú, több mint évtizedes leállás után – tagjai egy része ugye a Heaven Street Sevent erősítette, szintén jóval több, mint egy évtizedig – 2016-ban tért vissza új albummal, ám ez a mostani folytatás még markánsabb, összefogottabb, erősebb és a figyelemreméltó aktuális magyar produkciók közé tereli a Houdinist. A 21. századi újrainduláskor új énekessel és második gitárossal kiegészült alaptrió ezúttal magyar dalokat is beszúrt a párhuzamként az Interpolt is simán eszünkbe juttató angol szerzemények közé. Végre eljön a zenekar úttörő tevékenységének elismerése? Tekintve, hogy a magyar dalok simán helyt állnának a rádióban, még az is lehet, hogy eljön.

8/10

Dömötör Endre

és akkor a hét + egyszámos Black című remek lemez: 

és Spotifyon is: 

a Vége című klip:

The Houdinis Facebook-oldala