Khemmis: Desolation (lemezkritika)

A denveri Khemmis a Yob és a Pallbearer által játszott, jobb híján epikus doom metálnak nevezhető stílus egyik legnagyobb ígérete volt eddigi két lemezével. A Recordernek azt nyilatkozták a folytatásról, hogy az lesz a „legheavymetálosabb” dalcsokruk – ami be is jött, viszont nem biztos, hogy örülünk ennek. A Desolation ugyanis hiába domborítja ki a már eddig is meglévő Thin Lizzy- és Iron Maiden-hatásokat, ennek saját hangzásuk látta kárát.

Kiadó: 20 Buck Spin

Megjelenés: 2018. június

Stílus: doom/heavy metál

Kulcsdal: Bloodletting

A denveri kvartett első két lemezén (2015 – Absolution, 2016 – Hunted) izgalmasan és újszerűen hozta közös nevezőre a Thin Lizzy-féle hard rockot, a klasszikus doomot és a mocsári sludge-ot. Harmadszorra viszont mintha az egészet átengedték volna egy „nyolcvanas évek metálja”-szűrőn: soha ennyi ikergitáros-galoppozós téma, tiszta ének és dallam nem volt még a számokban. De míg a hozzájuk hasonló zenei- és karrierutat bejáró Pallbearer úgy tudott elindulni egy könnyebben befogadható irányba, hogy nem áldozta fel a rá jellemző érzelmi mélységet és dinamikai váltásokat, a Khemmisnek ez már nem sikerült. A Desolation inkább hat NWOBHM-stílusgyakorlatnak, mint egy kreativitását már többször bizonyító zenekar új albumának – de abból legalább az emlékezetesebb fajta.

7.5/10

Kollár Bálint