Zene rajzoláshoz – Tobias Svensson-premier és -interjú

Sounds Fragil néven jött létre kortárs klasszikus zenei netlabel Budapesten. A kiadó ma megjelent, itt debütáló első lemezén az alapító, a svéd Tobias Svensson nyújt segítő kezet rajzoláshoz, de hamarosan érkezik a következő megjelenés is. Svenssonnal beszélgettünk kreatív folyamatokról, Hawkwindről, bolyongásról és arról, hogy egy svéd miért alapít lemezcéget Budapesten.

Tobias Svensson ma megjelent friss lemeze, a Music For Sketches:

A legtöbb ember számára szokatlan, ha egy klasszikus zenész harcore/punkrock-gyökerekkel rendelkezik, de a modernkori zeneszerző fogalma az utóbbi években jelentősen átalakult. Johnny Greenwood (Radiohead), Geoff Barrow (Portishead) és Olafúr Arnalds is szembemegy ezzel a kialakult képpel. Te hogyan fordultál a klasszikus zene irányába?

Nem emlékszem, hogyan történt, de nálam is minden a klasszikus zenével kezdődött. Az évek során rengeteg, különböző zenekarban játszottam - jazz, pop vagy kísérleti zenét játszva, énekes-dalszerzőként is -, de a klasszikus zene szeretete megmaradt. Akkor jöttem rá igazán, mikor néhány éve először hallottam Nils Frahm zenéit. Onnantól kezdve kezdtem szépen lassan visszatérni az modernkori, instrumentális zeneszerzők, mint például Philip Glass munkásságához. Éveken keresztül kerestem egy saját önkifejezési formát, de újra le kellett ülnöm a zongora elé ahhoz, hogy rájöjjek – minden, amit élvezek a zenében, visszavezethető a klasszikus zenei gyökereimhez.

Hogyan esett a választásod Magyarországra és miért pont itt alapítottad meg a kiadódat?

Két éve érkeztem Budapestre, miután egy svéd független zenei kiadó A&R-osaként lehúztam hat évet. Budapest tűnt a legideálisabb helynek az útkeresésre, nem kötött ide semmi, csak magamra koncentrálhattam. Nagyon csodálom a piacvezető, kortárs klasszikus zenei kiadókat (Erased Tapes, Unperceived Records, Moderna Records, Piano & Coffee stb.), ahol a zenészek maguk is egy nagy, zenerajongó családot alkotnak és mind azt csinálják, amit imádnak. Szerettem volna én is adni valamit ennek a közösségnek, ezért is alapítottam meg a Sounds Fragilt. Az alapötlet az volt, hogy csak a saját dolgaimat adjam ki rajta, de ebben a szcénában több potenciál van. Amikor eljön az ideje - és lesz is rá időm (nevet), szeretnék minél több zenésszel dolgozni és megalapítani az én kis családomat a Sounds Fragilen belül. Néhány hét múlva Londonba költözöm zenét tanulni és viszem magammal a kiadóm is. Minden attól függ, hogy mennyi időt tudsz szentelni valamire és hogy készen állsz-e arra, amihez kezdeni szeretnél.


Most fejeztem be Questlove új, a kreativitásról szóló könyvét, a Creative Questet. Olyan zenészekről is ír, akik az alkotói válságukat festéssel oldják fel. Bob Dylan, Miles Davis és Joni Mitchell önjogukon váltak remek képzőművészekké, inspirálva vele a zenéjüket is. Te is használtad már erre?

Régebben én is festettem, de nem azért, hogy túllendüljek alkotói válságokon. Többször felismertem már, hogy minden, ami inspirál, a zeneíráshoz kötődik. Amikor például festettem, megpróbáltam közben úgy élvezni a zenét, hogy formába önthessem annak esztétikai oldalát. Ahhoz, hogy túllendüljek az alkotói válságaimon, el kell, hogy távolítsam magam a zenétől. Néha hetek telnek el úgy, hogy egyáltalán nem hallgatok zenét, és csak ezután tudok visszatérni a zongorához - úgyszólván „elfogulatlanul”.

KÉPZŐMŰVÉSZ ZENÉSZEKRŐL EBBEN A CIKKBEN ÍRTUNK.

Milyen zenéket hallgattál rajzolás közben, mielőtt kialakult benned a Music For Sketches alapkoncepciója?

Akiket korábban is említettem – Nils Frahm, Philip Glass, Max Richter, Kiasmos, Yann Tiersen, Carlos Cipa, Federico Albaanese, Niklas Paschburg zenéit. A „gond” az volt velük, hogy túl érdekesek és magával ragadóak – nagy gondot fordítanak a kompozíciók minden egyes részletére, amire én is figyelni kezdek, így aztán semmi másra nem tudok koncentrálni közben. (nevet)

Letesztelted a kompozícióidat? És ha igen, megtartottad a rajzokat?

Nem és nem is szerettem volna. Jellemző rám, hogy nagyon el tudok merülni abban, amivel éppen foglalkozom és közben mindenről megfeledkezem. Amint elkezdtem dolgozni a Music For Sketches-en, a kompozíciókról szólt az életem. Még mindig élénken él bennem az eredeti ötlet, de minden energiámmal a zeneírásra koncentráltam.

A négy tétel hasonló érzelmi mélységeket jár be, de különböző stílusokban. Más-más rajzolási metódusokhoz nyújtanak inspirációt?

Szeretném azt hinni, hogy igen – legalábbis ez volt a célom velük. A zene nagy hatással van ránk, attól függetlenül, hogy odafigyelünk rá vagy csak a háttérben megy. A Music For Sketches alapötlete, hogy tudattalanul is hasson arra, amit rajzolsz. Ez mindenkit máshogy fog befolyásolni, attól függően, hogy milyen lelkiállapotban hallgatják. Még nem tudtam erről a projektemről képzőművészekkel beszélni, de kíváncsi vagyok olyan emberek visszajelzésére, akiknek a rajzolás a fő önkifejezési formájuk. Hogy mekkora hatással lehet ránk a zene, arra a hetvenes évek spacerockzenekara, a Hawkwind egy jó példa. Bár teljesen más műfajban alkottak, Philip Glasshoz hasonlóan értelmezték az ismétlődő minták szerepét. Ha tudtál rá elég időt szentelni, hogy leülj és végighallgasd a 15 perces számaikat, akkor egyfajta transzba kerültél tőlük. A zene annál jobban formálja a gondolataidat, minél mélyebbre merülsz el benne. Ezt szerettem volna elérni ezzel a projekttel - egy eszközt adni a hallgatónak amivel felfedezheti a lehetőségeit.

Tervezel kiadni más zenészeket is?

Leginkább a saját dolgaimat tervezem kiadni és más zenészekkel közös lemezeket, de szeretném olyan előadók albumait és számait is kiadni, akik a kiadó arculatához illenek. Ez megint csak attól függ, mennyi időt tudok rá szentelni. De ez a szépsége annak, mikor a saját kiadódat vezeted, hogy mindent a zene iránti szeretetből és lelkesedésből teszel. Amikor ez a fő motivációd, a műfaj népszerűségétől és eladásoktól független fogod tudni csinálni. A japán hegedűssel, Hoshiko Yamanével közös kiadványom augusztus elsején jelenik meg a kiadó Bandcampjén. A kiadvány borítójának Turner Rough Sea festményét választottam, egészen egyszerű oknál fogva – a Music For Sketches borítóját én terveztem és úgy éreztem, hűen tükrözi a kompozíciókat – kiegyensúlyozott, de megvan a mélysége is. Turner festménye számomra kontrollált káosz, mint ahogy kettőnk közreműködése is. A Music For Sketches tételeiben sok az ismétlődés, de Hoshiko hegedűje egy kiszámíthatatlan, kaotikus elemet ad a zenéhez – olyan, mintha anélkül menne szembe az én játékommal, hogy elhagyná az eredeti kompozíció kereteit. Ugyanezt érzem ezzel a festménnyel kapcsolatban is – egyfajta káosz és katasztrófa közt megbúvó harmóniát.

Svéd vagy, aki Budapesten él és hamarosan Londonba költözik zenét tanulni. Nem érzed magad kóbor léleknek?

Persze, de szerintem ez egy jó érzés. Életem nagy részében elveszve éreztem magam, megpróbálva megkeresni a helyem ebben a társadalomban, de legtöbbször csak erőltettem. Nem sokat utaztam azelőtt, hogy Budapestre költöztem volna, szóval csak a szó érzelmi értelmében kóboroltam. A Music For Sketches úgy érzem meghatározott engem, mint zeneszerzőt. Most, hogy Londonba költözöm, még többet fogok bolyongani. A világ tele van lenyűgöző zenészekkel és művészekkel, olyan helyekkel, ahol megannyi érdekes emberrel találkozhatsz. Ha bolyonganom kell ahhoz, hogy ennek a része legyek, akkor benne vagyok!

interjú: Salamon Csaba

Soundcloud: https://soundcloud.com/sounds-fragil
Facebook: https://www.facebook.com/soundsfragil/
Weboldal: https://www.soundsfragil.com/