Elektronikus tánczene – Nem csak forró estékre

A szívrohamából felépülő Martyn a június nyertese, de a további helyezettek is alig maradnak el tőle. Ismét erős hónapja volt az elektronikus tánczenének.

Egy szívroham okozta halálközeli élmény ihlette Martyn új,

Voids (Ostgut Ton, 2018)

című albumát. A számok ennek ellenére nem búskomorak: a holland producer korai éveit idézik fel, ismét több a dubstep és egyéb törtütem, hangulatban pedig a Vancouver című 2008-as klasszikus árad mindenhonnan. Aztán a vége felé kiegyenesednek a ritmusok, és az utolsó előtti pillanatban (World Gate) elhangzik a talán legjobb techno, amit Martyntól eddig hallottunk. Az anyag albumként is elképesztően erős, ami egyébként korábban nem feltétlenül volt jellemző a kislemezekben igencsak kiemelkedő életműre. 

Számtalan emlékezetes dj-szett és több, főleg korai klasszikus szerzemény után mintha az utóbbi években eltűnt volna a techno világából Blawan hatása, pedig aki 2010-11-ben már figyelt a fontos eseményeknél, az tudja, hogy a szerző mekkora hatással volt akkoriban a színtérre. Az elmúlt időszak jobbára jelentéktelenségben
eltűnő EP-i után Blawan most élete első albumával jelentkezik, és bár a

Wet Will Always Dry (Ternesc, 2018)

a műfajra hatás szempontjából talán már megkésett, de ettől függetlenül nem lehet szó nélkül elmenni amellett a profizmus mellett, ahogyan felépül egymásra a nyolc szám. Egy zseni eddig beteljesületlen pályájának váratlan mesterműve. 

INTERJÚNK BLAWANNAL ITT OLVASHATÓ.

Ezzel szemben Ren Schofield megbízható ütemben, háromévente szállítja a jobbnál jobb Container-lemezeit, és egyelőre nem is kíván felhagyni a hagyományokkal. Az új LP, ami a szintén jó hagyomány szerint ugyanúgy az

LP (Spectrum Spools, 2018)

címet viseli, mint az eddigi összes, ismét rövid játékidővel rendelkezik – kilenc szám, 32 perc –, de valószínűleg így fejt ki maximális hatást abból a zúzós-zajos darabolásból, amit a szerző művel. Talán az iram nem is olyan kemény, mint eddig, de ahogy mondani szokás, rendesen berezegtet mindent. 

A svéd Varg a tavalyi év egyik legjobb albumát jegyezte saját Nordic Flora-sorozatában (Gore-Tex City), most pedig már itt is van a

Crush (Posh Isolation, 2018)

című folytatás. Döbbenetes hallani, hogy valakiben ennyi kreativitás legyen; megint kapunk több mint 70 percnyi álomszerű technót, ambientet és kísérleti témát, körbelengve azzal az északi atmoszférával, ami a sorozat más darabjait gondozó Northern Electronics kiadóra jellemző. A rajongók el vannak kényeztetve. 

Velkei Zoltán