Elektronikus tánczene – Visszatérők és zárók

A The Black Dog új sorlemeze talán a nyár egyik legfontosabb eseménye az agyasabb techno kedvelőinek, de ezen kívül is akadnak jó dolgok a kánikulában. Könnyen emészthető kiadványok ajánlónkban viszont nem.

Óraműpontossággal adja ki új nagylemezét a UK techno sheffieldi veterán alakulata, a The Black Dog. A Neither/Neither (Dust Science Recordings, 2015) a tizedik nagylemezük (hatodik ebben a felállásban), és meglepően üde hallani, hogy az utóbbi évek egyre gyengülő eredményei után ez a tizenöt szám mennyire egyben van. Aki hallott tőlük valamit 2005 óta, az nagyon nem fog meglepődni, most is az üzenet hangsúlyos: a trió napjaink világára, médiájára, fogyasztói társadalmára és embereire reflektál, miközben gépies ritmusok, fémes ambient hátterek és disztópikus szintiszólamok töltik ki a teret. Érdemes ezzel kezdeni, ha nem hallottál még semmit tőlük!

Dave Clarke tettestársa, a Mr. Jones álnéven alkotó Jonas Uittenbosch közel öt évnyi szárnybontogatás után készítette el a bemutatkozó lemezét, és a Sounds For The Mute (The Public Stand, 2015) pont olyan, mint amit éveken át tökéletesít valaki: hatásos stadiontechnók találkoznak zajokkal és indusztriális hangtömbökkel, minimális pihenőt engedélyezve. Elegáns megoldás a sok átvezető hangulatú zajesszencia, melyek csak még jobban kiemelik a nyolc-tíz perc körüli sötét döngöléseket.

A harmadik LP című albumát (Spectrum Spools, 2015) adta ki idén nyáron Ren Schofield, vagyis Container. A hétszámos összeállítás az eddigi legtömörebb munkája, és gyanús, hogy a legjobb is: az egész lemez nincs fél óra, de sokkal agresszívebb és nyersebb a szerző korábbi műveinél. Nem igazán techno, bár kétségkívül táplálkozik a műfaj sajátosságaiból, de pusztán kísérleti zenének se lehetne nevezni. Igazi hibrid, ami egy vékony határvonalon egyensúlyoz végig kifejezetten jól.

ITT MÉG RENGETEG ELEKTRONIKUS ZENEI ALBUMOT AJÁNLUNK ROVATUNK KORÁBBI CIKKEIBEN.

Mindenképp szemrevaló borítóval jelent meg Lee Bannon új lemeze, ami állítólag az utolsó a művész saját neve alatt. A Pattern Of Excel (Ninja Tune / Neon Music, 2015) sokban eltér a legutóbbi ninjás megjelenésétől, az Alternate/Endingstől: vad jungle- és breakbeat-futamok helyett ezúttal szinte végig az ambienteké és drone-oké a főszerep, néha hallani csak egy-egy ütemet. Inkább torzított hangszerek, vokálok és fura, atmoszférikus hangörvények kerültek előtérbe. Nem könnyű lemez, de idővel felfedheti a szépségeit.

Velkei Zoltán