És ezt a halaknak köszönhetjük. A pupillatágulást pedig az ősembereknek.
A My Bloody Valentine ötéves - az előzőhöz képest rövidke - kihagyás után visszatért a koncertezéshez, és ebből az apropóból a Stereogum izgalmas összefoglalót írt arról, hogy hogyan hat ránk a (túl) hangos zene, és miért éppen így. A My Bloody Valentine ugyanis többek között iszonyú hangos koncertjeiről híres, bár széles körben ismert adat, hogy a leghangosabb koncert hivatalos rekordját a Manowar tartja 129,5 decibellel. (Az MBV-ről itt és itt írtunk részletesen, alább pedig az élőben debütált új számuk.)
A hangos zene különleges hatásának a titka a belső fülben található, az egyensúlyért, a testhelyzet érzékeléséért felelős vesztibuláris rendszer zsákocska (sacculus) nevű része. Ennek a rendszernek nincs ugyan köze a halláshoz, viszont a zsákocska a 90 decibel felett mégiscsak érzékeny a hangokra. A belső fül kizárólag a halaknál függ össze a hallással, és valószínűleg ennek egy evolúciós maradványa az, ahogyan a hangos zene az emberekre hat. A zsákocska bizonyos frekvenciákra különösen érzékeny (50 Hz és 1000 Hz között, ezen belül leginkább 300 és 350 Hz között), és ahogy a Manchesteri Egyetem kutatója fogalmazott, "egy rockkoncerten vagy egy tánczenei klubban a frekvenciák eloszlása olyan, mintha kifejezetten a zsákocska ingerlése volna a célja". Nyilván ennek nem az az oka, hogy a zenészek a hallásbiológia szakértői volnának, hanem a populáris zene "evolúciója" során ez bizonyult a leghatásosabbnak.
FRANCIAORSZÁG NEMRÉG HADAT ÜZENT A HANGERŐNEK - A ZENÉSZEK NEM ÖRÜLNEK
Ugyanis a a zsákocska az agynak azzal a részével áll kapcsolatban, amely az olyan késztetésekért felelős, mint az éhség, a szex és a "hedonisztikus élvezetek". Az igazán hangos zene ezért ugyanúgy endorfinokat szabadít fel, mint a drogok. A téma elismert kutatója, Barry Blesser szerint egyenesen "megváltozott tudatállapothoz" vezet a hangos zene élvezete. Egy korábbi cikkben ezt így részletezte: "nem tudsz tisztán gondolkodni, még a látásod fókuszálása is nehézséget okozhat".
Ez az, amit pozitív módon a "zenében való elmerülésnek" szoktak leírni. Ugyanakkor a hangos zene a drogokhoz hasonlóan addiktív is; főként a tinédzserekre igaz, hogy ha sokat hallgatnak hangos zenét, akkor akár elvonási tüneteket is okozhat, ha ettől megfosztják őket. No meg közismert módon káros az egészségre, a hallásra.
A hangos zenét "egész testünkben érezzük", amit sokféleképpen szokás leírni, a Stereogum például a Sunn O))) leírását idézi a "hangmasszázsről". Ez a hatás szintén evolúciós okokra vezethető vissza, ugyanis az ősember számára a nagy hangerő valószínű veszélyforrás közeledését jelezte. 80 decibel fölött a vérnyomás megemelkedik, a pupillák kitágulnak, a bőr sápadtabb lesz, a bélrendszer működése lelassul, vagyis "tudattalanul ugyanúgy reagálunk a hangos zajra, mint a kőkorszaki ember." A Stereogum szerint a My Bloody Valentine-koncertek híres-hírhedt, rendkívül hangos és töményen zajos, 15-30 perces zárása, a You Made Me Realize "holocaust section" néven ismert része alatt "voltak olyan koncertlátogatók, akik szó szerint beszartak". Igaz, erre más forrást nem találtunk. A 2013-as budapesti koncertet mi inkább rettenetesen élveztük. A fenti képen egyébként a Boris zenekar tagja, Wata látható.
ZENE ÉS EVOLÚCIÓ - IGENIS SOK KÖZÜK VAN EGYMÁSHOZ
