Björk: Utopia (lemezkritika)

Björk nem tipikus. Semmilyen tekintetben és ezt új lemeze talán semminél nem bizonyítja jobban. Új albuma ismét Arcával készült, megint lenyűgöző lett.

Kiadó: One Little Indian

Megjelenés: 2017. november

Stílus: elektronik-experimentál

Kulcsdal: The Gate

Björk a korábbi élettársával, Matthew Barney képzőművész-filmrendezővel való szakítását feldolgozó 2015-ös Vulnicura borítóján mélyfekete latex ruhában áll és mellkasán vaginára emlékeztető sebhely tátong. Az új album első nyilvánosságra hozott dala, a The Gate épp ezt a sebhelyet helyezi a középpontba és teszi meg a továbblépés kezdőpontjának, az újonnan megszülető érzések kapujának. Ebből is látszik, hogy Barneyval való viharos szakításának hullámai még mindig nem múltak el nyomtalanul, sőt az Utopián is többször előkerül az egykori élettárs alakja. Ugyanakkor az előző lemez nagyon is konkrét tematikája – a személyesség megtartása mellett – mostanra egyetemessé és már-már a befogadhatóság határát súrolóvá tágult.

MINDEN BJÖRKRŐL.

Ugyanis Björk egykori kapcsolata csak kiindulópont valami jóval nagyobb szabású, szerteágazó gondolatfolyam kifejezéséhez, amelyben a nőiséget, a szexualitást, a modern kapcsolatokat, a bennünk rejlő zsigeri ösztönöket és az ember bolygón betöltött szerepét próbálja megragadni az izlandi csodabogár. Björk mint lánya jövőjéért aggódó anya (Tabula Rasa), Björk mint elhagyott szerető (Losss), Björk mint harcos feminista (Sue Me), Björk mint törékeny emberi lény, aki a nagy erdei séta közben megtalálja lelki békéjét és eggyé válik a természettel (Claimstaker) – csak néhány az egyértelműen felmerülő szerepek és értelmezési lehetőségek közül. Mindezt az Arcával közösen szerzett, egyszerre mitikus és futurista elektronikus zenei rétegek takarják be és teszik még a sötét tónusú Vulnicurához képest is megterhelő hallgatnivalóvá.

Míg utóbbi album a maga súlyos és szívszaggató valójában is letisztult zeneiségű volt, addig az Utopián néha három-négy szinten halmozódnak egymásra a szabadon áramló melódiák és ütemek, köztük madárhangok, vonósok, az izlandi fuvolaegyüttes játéka, Arca hol sejtelmes, hol megrázó szintetikus alapjai, sőt még hárfa és cselló is előkerül, hogy Björk szokás szerint szabadon cikázó vokáltémáiról ne is beszéljünk. Szinte kínos leírni, de muszáj, az Utopia értékeit tényleg csak akkor lehet felfedezni, ha teljes odaadással és nyitottsággal hallgatjuk és még úgy is igazi kihívás. Viszont nem Björkről lenne szó, ha nem lenne képes még ezzel a csapongó, kimerítő és roppant sűrű anyaggal is megrázni, felemelni, könnyeket előcsalni és mindenekelőtt gondolkodásra késztetni.

8.5/10

Csada Gergely

BJÖRK AZOK KÖZÖTT AZ ELŐADÓK KÖZÖTT, AKIK IDÉN FELFEDTÉK KORÁBBI ZAKLATÓIKAT.

a friss lemez: