Iglooghost: Neō Wax Bloom (lemezkritika)

Az innovatív elektronikus tánczene legtöbbször vagy legalábbis nagyon sokszor még mindig egy unalmas kisvárosi hálószobából mászik elő és okoz felfordulást. Iglooghost lemeze is ilyen.

Kiadó: Brainfeeder / Neon Music

Megjelenés: 2017. október

Stílus: ∞, (absztrakt elektronika, wonky bubblegum bass)

Kulcsdal: White Gum

A teljesen átlagos ír fiatal, Seamus Malliagh egyhangú kisvárosi élete gyakran fantáziálásokba futott ki. Az egyik ilyen szeánsz eredménye egy saját mitológia kidolgozása lett, boszorkánykalapot viselő kukacokkal, akik különböző portálokon haladnak át. Az időközben a zenekészítésbe is beletanuló producer első nagyobb hatású EP-je is ebben az univerzumban játszódott, ahogy a mostani debütlemez is: ezúttal éppen a Manu bolygón járunk, ahol Iglooghost szimbóluma, két szemgolyó is felbukkan. Látszólag semmi értelme az egésznek – és tényleg nincs is sok –, ráadásul első hallgatásra a lemez is pontosan ezt nyújtja: egészen elképesztő kavalkád, viszont míg a mitológia csak maximum a legelhivatottabbnak marad izgalmas, addig a zene tele van kapaszkodókkal és meglepő megoldások okozta örömforrásokkal. A producer az ír kisváros unalmát kihasználva rengeteg időt töltött az interneten, az éppen kurrens internetes művészet és a breakcore mellett megragadta Flying Lotus zenéje, akit folyamatosan bombázott dalaival, hátha felfigyel munkásságára a fura instrumentálhiphop alapembere.

Iglooghost sikerrel is járt, 2015-ös EP-je már a FlyLo alapította Brainfeedernél jelent meg. És elérkeztünk 2017-hez, a Neō Wax Bloomhoz, az első nagylemezhez, ami nagyon hamar nagyon nagy visszhangot váltott ki az idejüket interneten töltő zenerajongók körében. Az aktuális sikernek a PC Music évekkel ezelőtti legjobb pillanatait megidéző single, a White Gum ágyazott meg, ebben éppen az egyik grime up-and-comer, AJ Tracey korai slágerét hangmintázza Iglooghost. A White Gum jó itiner, hogy milyen az album egésze: felgyorsított, ismerős-ismeretlen hangminták, folyamatosan emelkedő BPM (az utolsó számnál már 200 felett járunk) mellett minden irányból érkező hangok és váratlan tempóváltások. Csak egy gyors lista, hogy milyen irányzatokat lehet kihallani a dalokból: bubblegum bass, wonky, EDM, footwork, drillandbass és még hosszan lehetne sorolni ezek izgalmasabbnál izgalmasabb, nagyon szórakoztató párosításait. Ugyanakkor lehet bármennyire is izgalmas, amit hallunk, ha annyira sok mindent sikerült összepakolni, hogy a Neō Wax Bloom olyan, mint egy 40 perces dj-mix, ahol nehéz szétszálazni a különböző dalokat. Persze az is igaz, hogy már régóta tudjuk: a mixtape-ek korában nehezen kategorizálható, hogy mi egy lemez és mi nem az.

8.5/10

Szepesi Dániel

a lemez: 

itt pedig bepillantást nyerhetünk abba, hogyan készül egy Iglooghost-trekk: