Torres: Three Futures (lemezkritika)

Torres remek lemezzel tűnt fel 2013-ban, két éve még jobb albummal folytatta, majd idén szembenézett tudatalatti vágyaival, testi örömök nyomába eredt és kiadta harmadik LP-jét.

Kiadó: 4AD / Bertus

Megjelenés: 2017. október

Stílus: artrock, indietronica

Kulcsdal: Skim

Egészen fantasztikus, de a 2013-ban berobbant három új dalszerző-tehetség, 2015 után 2017-ben is megint egyszerre jelentkezett lemezekkel. Waxahatchee masszívabb, mint valaha, a legünnepeltebb Courtney Barnett folytatja a megnyerést egy cukiskodó közös albummal Kurt Vile-lal, de a legizgalmasabb még mindig Torres. És ahogy tőle várni lehetett (remélni), ezúttal is új territóriumot jelölt ki, majd lakott be magának. A dobok gépiesebbek, jóval több az elektronika, nőtt a szintetizátorok szerepe, a gitárhangokra pedig a spártaibb megszólalásban jut több figyelem. Játékosabbak, elkalandozóbbak az azon vitt szólamok, de a lényeget inkább továbbra is a karakteres ének, a berántó énekdallamok és a szemet kikerekítő szövegek jelentik. Torres megnyer egy pazarul kacskaringós melódiával, felizgat egy ihletett hangszereléssel – ami még az újdonság erejét is hordozza –, aztán olyat mond, hogy próbáld helyre tenni.

A Three Futures a test lemeze, elsősorban Torres testéről szól persze, arról, hogy az énekes-dalszerző sokáig rosszul használta, nemtörődöm hanyagolta el magát, most viszont már próbálja élvezni, bármelyik lyukát, szegletét, kis redőjét, ahogy csak tudja. És tudja. A nyelv, ami kipofozza az agyad – ehhez nem kell nagy fantázia, hogy kitaláljuk, miről szól. „I am not a righteous woman, I’m more of an ass man” – ehhez sem. De Torres hagy teret a képzeletnek is, háromféle jövőt vázol a múltban (egyet egyedül, egyet veled, egyet pedig azzal a szerelemmel, amiről végig tudta, hogy végül azt választja)  – bár ugye mind tudjuk, hogy melyik valósult meg közülük. Az album végig fenntartja a figyelmet, tereli, piszkálja azt, úgy, hogy miközben lassan bomlanak ki az egyes dalok és ismételt meghallgatással mutatnak egyre többet magukból, mégis már elsőre nagyon intenzívek. Vagy érzékiek, kinek hogy. A 4AD-nél ez Torres első megjelenése és örülhet a kiadó, hiszen az ösztönösebb debütálás és a mélyebb második LP után kaptak egy nagyon magabiztos, kidolgozott, a maga világát tökéletesen felépítő anyagot. Ami ugyan biztosan nem lesz sokak lemeze, de keveseknek nagyon be fog ragadni. Én közéjük tartozom.

9/10

Dömötör Endre

a lemez: 

a Helen In The Woods klipje: