Sorsszerűség – Révész Sándor-interjú

Révész Sándor a Generál és a Piramis énekeseként írta be magát a magyar rocktörténetbe, az utóbbi harmincöt évben jórészt elvonultságban él és szórványosan jelentkezett szólólemezekkel, alkalmanként még a Piramis is összeállt. Mint interjúnkban is mondja, ez utóbbiból nem lesz több, de amellett, hogy Rock And Roll Közlegények nevű triójával rendszeresen koncertezik, 2016-ban Závodi János Piramis-gitárossal és fiatal zenészekkel még egyszer kedvet érzett a Piramis-dalok hű előadásához Piramis évek címmel. Ezzel a koncertműsorral legközelebb az Óbudai Nyár keretében lép fel augusztus 26-án, most szombaton. Interjúnkban mások mellett mesél arról, hogy milyen volt tizenéves fejjel egy nyarat eltölteni Angliában, milyen volt a Póka-házban a magyar rockzene krémjével zenélni a hatvanas években és hogy hogyan tisztította ki a fejét a Piramis-évek után egy világ körüli hajóút.

1966-ban, tizenhárom éves korodban – éppen a popzenei robbanás idején –, egy nyarat Angliában töltöttél, ahol egyrészt nyelvtudásra tettél szert, másrészt nagyon erős zenei impressziókat gyűjtöttél. Nem merült fel benned később, hogy ezzel a háttérrel inkább kint érvényesülj?

Nagyon hálás vagyok az édesanyámnak – és a sorsnak is –, hogy lehetővé tette, hogy 1966-nak azt a felejthetetlen nyarát kint tölthettem Angliában. Elsősorban a nyelvtanulás volt a fő ok, amiért kiutaztam, de természetesen az akkori zenei áramlatok is megtaláltak. Hogy mennyire fogékony ebben a korban az ember, azt nem lehet szavakkal kifejezni és én is egy nagyon mély vénás oltást kaptam akkor popzenéből. Nagy szerencsém volt, hogy a vendéglátóim, azaz édesanyám egykori munkatársnője és annak férje, a kinti házukban, a földszinten kiadtak egy szobát egy fiatal angol párnak. Akiknél nagyon gyakori vendég voltam. Ők huszonévesként a legaktuálisabb dolgokat hallgatták. Beszélgetni nagyon szűkszavúan tudtunk az akkori nyelvtudásom miatt, de folyton zenét hallgattunk, a legújabb lemezekre táncoltunk. Nagyon emlékezetes pillanatok ezek. De őszintén mondom, hogy később nem merült fel bennem, hogy visszamenjek és ott éljek. Ugyan az életem során egyszer gondolkodtam azon, hogy disszidálok, valamikor a hetvenes évek elején, de egészen más megokolásból, nem a zenéhez kötődően. Aztán amikor a Generállal megnyertük a Ki mit tud?-ot, és lendületet vett a pályám, onnantól kezdve végképp nem gondolkodtam ilyenben. Megkaptam minden örömet és megbecsülést itthon. A Piramis-korszak 1975-től pedig önmagáért beszél, annak a máig ható sikere és öröme pláne nem ösztönzött arra, hogy elmenjek innen.

Ehhez az angliai nyárhoz képest néhány évvel később Póka Egonnal barátkoztál össze és évekig a Póka-család körüli kreatív és rockzenétől fűtött miliőben nevelkedtél, meghatározó évek következtek.

Sorsfordulat volt és megint csak édesanyámat kell felelevenítenem, aki tizenöt éves koromban azt mondta, hogy ha arra a zenei próbára azon a délután elmegyek, akkor már ne is menjek haza. Ennek a következménye volt mindez. Természetesen elmentem a próbára, ahol Egonnal együtt zenéltünk és utána felhívtuk az ő édesanyját, akit gimnazista osztálytársam szülőjeként jól ismertem, gyakori vendég voltam náluk. Azonnal azt mondta a Mami, Egon áldott édesanyja, a Vera néni, hogy Sándorral együtt gyertek haza. Én onnantól kezdve két évig náluk éltem. Tulajdonképpen ott vettem fel azt a lendületet, ami a Generál sikeréhez vezetett. Ebből a fészekből jártam próbákra, koncertekre. Máig nagyon hálás vagyok a családnak, néhai Vera néninek és Pali bácsinak, akiktől ugyan két év után elköltöztem, de végig nagyon jó kapcsolatban maradtunk. Az emlékekről csak annyit, hogy miután a szülők hajnalban elmentek otthonról a zenészvilág krémje megfordult abban a lakásban. Török Ádám, Radics Béla, Orszáczky Miklós, Deák Bill Gyula és az akkori nagyon tehetséges Sztár zenekara, Charlie, Tátrai Tibuszka mindennapos vendégek voltak, sorolhatnám sokáig. Hatalmas jammelések mentek egész nap, nagy igyekezet volt bennünk és zene iránti alázat. Nagyon nagy öröm volt ez az életemben. Mindezt egy könyv lapjain lehetne rendesen kibontani, mert annyi emlék lapul meg ebben a sűrű két évben.

Ebből a fészekből kerültél a Várkonyi Mátyás-Novai Gábor-féle Generál ősi inkarnációjába, amellyel néhány évvel később, 1972-ben megnyertétek a Ki Mit Tud?-ot és egy pillanat alatt befutottatok, az ország egyik legnépszerűbb poprockzenekara lettetek. De még külföldön is sikerrel koncerteztek, Lengyelországban angol nyelvű lemezetek jelent meg. Miért nem láttál 1975 után további perspektívát a zenekarban?

Egy személyre szűkíteném az eljövetelem okát, ez pedig a Karácsony James volt. Ő ugye meghívást kapott a Locomotiv GT-től és korábban elment a Generálból. Ez nekem akkora érvágás volt, amit annak idején könnyek között vettem tudomásul. Nagyon megsirattam James-et. A színpadon, a stúdióban és emberileg is nagyon megtaláltuk egymást. Onnantól, hogy elment – ezt ilyen nagyfiúsan mondom – félkarú óriásnak éreztem magam a színpadon. Ez engem nagyon mélyen elgondolkodtatott arról, hogy megindult egy erjedés a zenekaron belül. Nem sokkal erre, körülbelül fél év múlva eldöntöttem, hogy eljövök. Ugyan sokszor megkérdezték ezt tőlem, de ebben a pillanatban jut eszembe: lehet, hogy James férfias vállalása, hogy az LGT gitárosa lett, engem is inspirált arra, hogy az ő lépésével rokonítható módon, hasonló posztot vállaljak egy zenekarban. A Piramis meg nagyon kézenfekvőnek kínálkozott ebben a tekintetben és 1975 novemberében eljöttem a Generálból.

LEMEZBOLTOZÁS KARÁCSONY JÁNOSSAL ÉS NÉMETH ZSÓFIÁVAL.

Valóban kézenfekvőnek tűnhet a párhuzam, hiszen egyrészt nagyon szeretted a rockosabb megszólalást, a Led Zeppelint és társait és a némileg korábban alakult Piramis már hívogatott korábban is énekesnek. De bátor vállalás is volt, hiszen egy meglehetősen rizikós váltás ez, a népszerű poposabb zenekarból az ismeretlen, rockosabb formációba. Az akkori viszonyok között még az sem volt garantált, hogy egy ilyen jellegű együttes lemezszerződést kaphat.

Kockázat minden ilyen kardinális kérdésben lehet. Számoltam is ezzel. De szerencsére voltak olyan erőtartalékaim, hogy az átmeneti időben akkor is kihúzzam, ha netán nem sikerült volna lemezszerződést kapnunk. Az első két dal, amivel az első Piramis-koncertemen, 1975. november 25-én a ma már nem létező fehérvári úti művelődési házban felléptem A becsület és a Szállj fel magasra volt (később ez a két dal jelent meg az első kislemezen 1976-ban, borító balra - a szerk.). Akkor még csak ezt a két dalt tudtuk együtt játszani, és nem mondom, hogy hatalmas sikerünk volt, de ez mindenképpen egy fontos út kezdete. Innentől nagyon kitartó munkával, ambíciókkal kapcsoltunk magas fokozatra és beindult az életünk. Támogatottságunk valóban nem volt, a Hanglemezgyárhoz sem úgy kerültünk, viszont Som Lajos elvitathatatlan zenekarvezetői érdemei, az agilitás és nagy tűrőképesség végül sikerre vitt minket, kaptunk egy szerződést először egy kislemezre.

A Piramis sikerének egyik titka minden bizonnyal az volt, hogy még a befutás előtt elkezdtetek vidéken is nagy elánnal koncertezni, az ország összes városában és kisebb településeken is felléptetek és felépítettétek közönségbázisotokat.

Máig tartó hála, hogy a sors így rendezte ezt a dolgot. Harmincöt éve nem létezik aktívan a zenekar, de akármerre járunk az országban, mind a mai napig ennek a szeretetnek és emlékezetnek vagyunk a haszonélvezői. Ugyanakkor őszintén bevallom, hogy e mögött nem más volt, mint az, hogy Budapesten nem nagyon volt sok lehetőségünk fellépni. Az egyetemi klubok kicsit árnyaltabb ízlésigénnyel bírtak és inkább hívták a Bergendyt vagy az LGT-t. Nekünk pedig irracionális megoldást és utakat kellett találnunk, hogy eljussunk a közönséghez. Volt olyan év, hogy 275 koncertet adtunk, javarészt vidéken.

A PIRAMIS 1978-AS KARÁCSONYI - SZABADTÉRI - KONCERTJÉNEK TÖRTÉNETE.

Visszatekintve, röviden hogyan értékeled a Piramis egyes nagylemezeit? Az 1977-es debütálás egy kerekre formált, kész zenekart mutat.

Egyszóval a fejlődés különböző etapjait szeretném artikulálni a kérdéssel kapcsolatban. A tőlünk telhető szerény módon, belülről fejlődtünk lemezről-lemezre a szintén szerénynek mondható technikai körülményekkel együtt. Egyesével nem elemezném az albumokat, de vállalható mindaz, amit rögzítettünk. Szerintem az egyik csúcs az élő lemez, az 1979-es A nagy buli. Az akkori idők különlegessége volt egy ilyen koncertlemez, mert jól megörökíti azt az atmoszférát, ami a Piramis-koncertek sajátja volt akár a színpadi teljesítmény, akár a közönség tekintetében. Ahogyan tizenezer ember énekli a dalainkat szóról-szóra. Igényességében az Erotika (1981) lemez is szóra érdemes. A fokról-fokra fejlődés jellemzi lemezes életművünket.

Még 1980-ban készült egy angol nyelvű nagylemez, ami a nemzetközi karrier felé mutatott. Ez Németországban például a kései krautrock egyik fontos kiadójánál, a Sky Records-nál jelent meg.

A kinti piacra betörni, az ottani szakszervezetek védőpajzsán áttörni soha senkinek nem volt egyszerű. Úgy igazán egyetlen magyar zenekar sem ütötte át ezt a pajzsot. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ez a műfaj a britek, az angolszászok terepe. Mi nagy igyekezettel kullogtunk az óriások után, még úgy is, hogy hála istennek tudtunk szóra érdemes dolgokat produkálni. A „senki nem lehet próféta a saját hazájában” szólást szerencsére megcáfoltuk. Sikerült itt, Magyarországon megcsinálni azt, ami a kinti sztárokat saját hazájukban jellemezte és ez számunkra máig tartó hatású és nagyon boldogok vagyunk vele. Az, hogy kint nem jött össze semmi érdemleges, az egyáltalán nem fájdalmas. Legalábbis nekem nem az.

Még a Piramis idején kezdődött meg benned egy szellemi építkezés, ami azzal is együtt járt, hogy vidéken, eldugott helyeken kezdtél élni, sok időt tölteni. Egy időben Kisújbányán, aztán egy Ásotthalom melletti tanyán és most is vidéken élsz. A hatalmas siker és a vele járó nyomás előli menekülés valamint a feltöltekezés reménye ért össze ezeken a helyeken?

Igen, mindkettő jellemző volt, de még ennél is sokkal több komponensre lehetne hivatkozni. Valójában az a szellemi igyekezet, ami szerintem születésemtől fogva bennem van, az ott kezdett szárba szökkenni. A betűk szeretete, a könyvek jóapámnak köszönhetően nagyon szívesen látott vendégek voltak a családunkban. Ez már tizenéves koromban is megnyilvánult, de természetes igényem volt arra is, hogy a pergő Piramis-évek után az élet másik ütemét is megéljem és elkezdtem spirituális dolgok felé fordulni. Ez máig tartó igyekezetem, egy cseppet sem lankadok ebben. Ehhez kerestem olyan helyeket, ahol a természet közelségében, lehetőleg csendben, békességben tudjam megélni az igényes időket, amik már részben mögöttem vannak. Ezt a módszert, ezt a receptet találtam ki magamnak. Van, aki a városban is meg tudja élni, hogy szellemi és világi ember is egyszerre, nekem kellett ez a kettősség, hogy erőt tudjak gyűjteni a következő lépésekhez.

A Piramisból való kilépésed után egy hosszabb világ körüli úton vettél részt, egy luxushajón énekeltél, ami elmondásod szerint teljesen kiszellőztette a fejed és kirostálta azokat a gondolatokat, amik nem fontosak. Mi volt a verdikt: szerettél volna ezután szólókarrierbe kezdeni, vagy az 1985-ös, Presser Gáborral készült első szólólemezt inkább a véletlen hozta?

Kerestem a megoldásokat, hogy hogyan lehetne továbblépni. Számtalan olyan dolog, zenekari próbálkozás volt, ami megfeneklett, amire a lemezgyár nemet mondott. Ezt én tudomásul vettem, többször elmondtam már, hogy olyan halkan csuktam be magam után az MHV iroda ajtaját, ahogyan csak lehetett. Egyáltalán nem adtam meg azt az örömet nekik, hogy sikerült megbántaniuk. Félrevonultam, nyalogattam a sebeimet, mint az állatok, de a sors megint csak a segítségemre sietett, hogy küldte ezt a világjáró hajós lehetőséget, ahol abszolút vállaltan, egy szórakoztató zenekarban énekeltem egy éven át a világ tengerein, óceánjain. És még volt egy hasonló, féléves németországi vállalásom is. Ahogy mondtad, ezek bőven elegek voltak ahhoz, hogy kiszellőztessem a fejem és egy teljesen új platformra helyezzem a jövőmet. Éltem egy alföldi tanyán és másfél, két év múlva kaptam a hívást a lemezgyártól, hogy szorgalmaznának egy Presser Gáborral való együttműködésemet. Ami aztán egy nagyon mély emberi találkozás és egy nagyszerű művészemberrel való közös munka élménye lett.

RÉVÉSZ SÁNDOR EGY PAZAR, PRIVÁT ROCKTÖRTÉNETI FOTÓSOROZATBAN 1986-BÓL.

És egy erős nagylemez született belőle 1985-ben.

Egy szeretnivaló, jól sikerült munka. De azt őszintén mondom, hogy a szólópálya soha nem vonzott. Inkább csapatszellemű ember vagyok. Ugyan született négy szólólemezem a 2013-as Révész 60-nal bezáróan, de erre olyan nagyon nagy hangsúlyt nem fektettem. Élőben viszont Rock And Roll Közlegények nevű triómmal vallok az elmúlt lassan ötven évről.

Ami talán a leginkább jellemez énekesként, az alighanem a közönséggel való azonnali összehangolódás, ami a Piramis 1992-es összeállásakor is egyből előjött. Nem merült fel, hogy folytassa a zenekar?

Azt hiszem, a kreatív lendület a Piramisban valamikor akkoriban rekedt meg, amikor eljöttem. Ahogy mondtam, a fejlődés volt ránk jellemző 1975 és 1981 között, de aztán úgy éreztem, hogy ez az ív akkor erősen megtört. Én ugyan ekkor, 1992-ben és később is tettem jelzést arra, hogy csináljunk valami új dolgot, de a többiek részéről, akik a zenekar aktív zeneszerzői voltak – Gallai Péter billentyűs, Závodi Janó gitáros és Som Lajos basszusgitáros –, erre nem mutatkozott hajlandóság. Ők akkoriban, 1992 után nem nagyon rukkoltak elő érdemleges dolgokkal. Volt 1996 körül egy-két találkozásunk, hogy szedjünk össze anyagokat és próbáljunk meg új dalokkal előállni, de semmivel nem álltak elő a társak és én csendesen tudomásul vettem, hogy ez a kreatív lendület nincs többé meg a zenekarban. Én viszont ezek után azon gondolkoztam, hogy a bennem meg meglévő kreativitást merre vigyem tovább. Előálltam az 1993 című lemezemmel, aztán 2003-ban a Változtam albummal. Persze voltak elcsendesedőbb éveim, minden okom meg is volt erre, mert a média a kilencvenes években már nem úgy működött, mint a hetvenes években, sikereink tetején. Féltettem a magánéletemet, de elvonultan is aktív maradtam. Írom a dalokat és csinálom a dolgaimat. Ugyan 2006-ban is volt egy koncertes visszatérésünk, de abban Som Lajos egészségügyi okokból már csak csekély mértékben tudott részt venni, és sorsszerűen tudomásul is vettem, hogy az eredeti ötös többé már nem lesz alkalmas együtt dolgozni. Az a két koncert emlékezetesen megtörtént, jól elszakítottam az Achilles-ínamat és ez végképp sorsszerűen választ adott nekem arra, hogy itt valami véget ért, úgyhogy a Piramis teljes eredeti tagságával én már nyilvánvalóan soha többé nem lépek színpadra.

Viszont a mostani koncerteken színpadra fogsz lépni Závodi Jánossal, aki a 2009 óta más énekessel működő Piramisban is benne van. Most milyen a kapcsolatod a többiekkel?

A többiekkel nem nagyon találkozom, de Janót én hívtam fel valamikor három éve egy decemberi délutánon és elmondtam neki, hogy még egyszer kedvet éreznék ahhoz, hogy a Piramis egykori dalait felidézzük. Örömmel mondott igent rá, a mai napig ő a zenekar prímása, nagyszerűen gitározik, nagy lendületben, nagyon egyben van. Öröm vele együtt dolgozni és a közönség nagyon jól fogadja a vállalásunkat. Négy nagyszerű fiatallal zenélünk ebben a felállásban, Horváth Ákos és Nagy Gergő gitárosokkal, Megyaszay István basszusgitárossal és Delov Jávor dobossal. A két őskövület rádől a fiatalok lendületére és tehetségére.

A Piramis évek koncertek mellett azonban te más frontokon és felállásokkal is aktív vagy. Várható újabb szólólemez vagy a vidéki csendes élet teljesen kielégíti minden vágyadat?

A Rock And Roll Közlegényekkel, Nagy Gergővel és Horváth Ákoskával lassan tíz éve koncertezgetünk, az folyamatos munka. Ahogyan mondtam is, a hajóút után annyira megtaláltam magam a vidéki csendes létben, hogy ez azóta marasztal és az életem része lett. Egyáltalán nem vágyom a fővárosi, nyüzsgő élet hétköznapiságára. Ha megvalósítható a vidék békességében is, ami lendületes kreativitás, akkor én örömmel vállalom, hogy ez az életformám.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Révész Sándor hivatalos oldala

a Piramis évek koncertműsor legközelebb az Óbudai Nyár keretében szólal meg most szombaton, augusztus 26-án a békásmegyeri Csobánka téren, az ingyenes koncert Facebook-eseményoldala

ízelítő a Piramis évek programból, Gyere közelebb: 

Révész Sándor hivatalos oldala
és Facebook-oldala