Elektronikus tánczene – Utazás a színes világok körül

Két meglepően jó debütlemez, egy nagy klasszis meghitt visszatérése és az év egyik legjobb válogatása, amiről mindenki beszél, az 52. Recorderben megjelent legújabb elektronikus zenei, tánczenei blokk következik.

A richmondi Chino Amobit alapvetően a tradicionális afrikai zenéket kortárs elektronikával megbolondító Non Worldwide kiadója kapcsán szokás ismerni, de dolgozott már együtt Rabittel, Dedekind Cuttal és Elysia Cramptonnal is. A

Paradiso (NON, 2017)

az első teljes albuma, amely tizenkilenc számával – közel tízféle stílust felölelve – meglehetősen bátor vállalkozás. Az előbb említett előadók közreműködőként meg is jelennek (és még rengetegen mások), az egyórás anyag sok emlékezetes pillanatot tartalmaz, nem egyszer költői magasságokba emelkedik.

New Jackson polgári nevén, David Kittként a múlt évtized egyik legjobb, legfontosabb dalszerző-előadója volt Írországban (sőt, egy időben még a Tindersticks-ben is játszott). Indie- és folkrock-hangzását, 2010-től a house-ra váltotta és egyesek szerint még jobb zenész lett. A

From Night To Night (All City Records, 2017)

az első albuma, ami a szabályokat betartva, rendkívül konzervatívan szól, ugyanakkor a szerkezetekben és a megoldásokban mégis van valami másfajtaság, amit nehéz megmagyarázni. Ilyen az, ha egy volt ír rockzenész ír house lemezt? Mindenesetre nem kizárt, hogy az év végén is beszélni fogunk róla. 

Az

Async (Commons / Milan, 2017)

Ryuichi Sakamoto első albuma a rákbetegségéből felépülve. A japán elektronika császára több helyen is azt nyilatkozta, hogy betegsége óta másként tekint az életre, sokkal jobban észreveszi az apró dolgokat. Ez igaz lehet erre gyűjteményre is, amelynek a legnagyobb érdeme, hogy mer kicsi lenni, és képes egy órán át olyan meghitt hangulatot teremteni, ami talán akkor esik legjobban, ha az ember egyedül van. A kedvenc közreműködők (David Sylvian, Christian Fennesz, Carsten Nicolai) persze most is beköszönnek, de alighanem nélkülük is teljes lenne ez a gyűjtemény. Szép visszatérés. 

A peremvidéki konceptuális elektronikák fellegvárának számító berlini PAN kiadó mostanra már nem szorul rá arra, hogy különösebben bizonyítson bármit is, az elmúlt években számos fantasztikus kiadványt jegyeztek. Ennek ellenére sem akarnak viszont lemondani a határok feszegetéséről: legújabb,

Mono No Aware (PAN, 2017)

című válogatásuk egyesek szerint az ambient műfajában kezd új fejezetet, annyira izgalmas, újszerű minden pillanata. Kíváncsiak vagyunk, hogy erről a kijelentésről mit gondolunk majd pár év múlva, az mindenesetre biztos, hogy a válogatás egy új generáció kiváló zenéivel van telis-tele. 

Velkei Zoltán