Arca: Arca (lemezkritika)

A kétezertizes években az elektronikus zenét úgy általában talán a kolumbiai Arca újította meg a leginkább. Mind a producerként (Björk, FKA twigs, Kelela, Kanye West stb.) jegyzett munkái, mind saját stúdiólemezei (Xen - 2014, Mutant - 2015) meghatározzák a korszakot és ez a legnagyobbak sajátossága. Harmadik albumával is meglep: énekelni kezdett.

Kiadó: XL / Bertus

Megjelenés: 2017. április

Stílus: kísérleti elektronika

Kulcsdal: Anoche

Hatalmas újdonság, Arca elkezdett énekelni. Az első két nagylemezének futurisztikus, zaklatott és sötét kísérleti zenéjével az elektronikus szcénát megújító kolumbiai producer ezzel egészen más karaktert hozott ki magából. Hiába teljesen képzetlen Arca sérülékeny, majdnem sírós hangja, mégis úgy uralkodik az alapokon, mint Björké vagy FKA twigs-é, akiknek sok számot írt a producer. A végeredmény inkább az esetlen art pop kategóriába fér bele: az eddig megszokott dekadens szeletelés helyét sebzett, érzelmes dalok vették át.

9/10

Kálmán Attila

a lemez: 

a Reverie klipje: 

a Desafío videója: