Magyarradar - Spector Man

Budapest éjszakai életének egyik ismert partiarca bő tíz éve Spector Man, aki ezen a néven legalább ennyi ideje készít partiképes - és hiánypótló - zenét, erős francia hatás alatt, a French touch-hullám hangmintákból összevágott house-stílusa, illetve az Ed Banger-féle franciaelektró nyomdokain, csak eddig mindebből alig hallhattunk valamit. Nemrég azonban megnyitotta a zenecsapot, itt pedig összefoglalja hozzá a háttérsztorit.

Indulás: ???

Honnan: Budapest.

Tagok: a számítógépem és én.

Stílus: cut-up house.

Hatások: leginkább a Le Knight Club, a Daft Punk, a Stardust és a tökéletes naplementék. Mondhatnám még, hogy a Jackson And His Computerband, vagy Onra, vagy a Justice, Mr. Oizo, Mylo, Alan Braxe és még sok minden, amit annyira nem lehetne kihallani a zenémből.

Kiadó: nincs.

Történet:  1987-ben születtem, zenetagozatos általános iskolába jártam, csellóztam, így a zene mindig is közel állt hozzám, bár mára ez a tudás nem maradt meg, inkább csak a nélkülözhetetlensége. Tizenhét éves korom óta készítek különböző stílusú zenéket számítógépes programokkal. Minden szempontból és minden formába érdekel a zene; média design szakon végeztem, a szakdolgozatomat is a hang analóg vizualizációjából írtam.L Nem volt igazi ezdete a Spector Man-nek; menet közben, egyszer csak észrevettem, hogy leginkább house-t csinálok, mert azt szeretem a legjobban. 2014-ben kijött az első klipem. Akkor még nem volt annyi felhalmozódott zeném, mint most, és az volt az elképzelésem, hogy mindegyikhez lesz videoklip. Elég egyyszerű zenét csinálok, ami vizualizáció nélkül szerintem kevés (nekem mindenképpen, mert én látom a "teljes képet"), ezért csak ügy magukban nem akartam kirakni a számokat. De nemrég ezt feladtam - egyelőre.

Leginkább 70-es, 80-as évek diszkó- ás funkzenéiből mintázok, és igyekszem különböző módon vagdosni a zenét, mert minden minta más, és minden mintából ki lehet hozni még húsz más dallamot. Például amikor Tiger & Woods-számokat hallgatok és felismerem ugyanazt a mintát, amit éppen én is vagdosok, és hallom, mennyire más hangulata lehet ugyanazon dal felhasználásának, akkor jövök rá, hogy maga a minta épp olyan hangszer, mint egy szintetizátor, amit mindenki másképp használ. Igyekszem az egyszerűségre törekedni; ha egy tökéletesen összevágott nyolc másodperces  végtelenítve több napig tudom hallgatni anélkül hogy megunnám akkor lehet jó zene lesz belőle.

Megjelenések: Már rengeteg kész számom van, csak mint említettem, videó nélkül eddig nem akartam felrakni őket. Ezt átértékelve most feltöltök mindent a Soundcloudomra.

Küldetés/jövőkép: Továbbra is fennáll, hogy mindegyik számomhoz valamiféle mozgóképet képzelek el, videót vagy animációt, ami egy egész összefüggő filmként is működne. Nem adtam fel teljesen, hogy ezt valamikor sikerül megvalósítani.

Mellékprojektek: Danada Cry - ritmustalan, túlvezérelt öngerjesztett dobok, melyeket néhol a múlt ijesztő beszédtechnikái kísérnek a jövőről, filozófiáról, félelemről, kísérletekről szólva. FieLd - alapvetően a filmzeneszerű ambient zaj-kísérleteimet takarja, bár mostanában leginkább a zongorafelvételeimre használom.

Szexepil: messiás-komplexus.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Egyszer, amikor a saját számomat játszottam egy buliban, láttam egy párt táncolni és csókolózni a zenémre.


a Spector Man jelképes újraindítását jelző Restart:

a 2014-es beindulást megelőlegező, klipes Eloweee:

a friss feltöltések közül egy funk-house-os darab:

és a legutóbb közzétett disco-house felvágott: