„Elveszni a digitális térben” – Alley Catss-interjú

Keresve sem találhatnánk jobb ablakot a jövőre Alley Catss hangkollázsokkal és tánczenei töredékekkel dolgozó projektjénél. A székesfehérvári Janky Máté tizenkét éves kora óta intenzíven részt vesz a kísérleti zenék nemzetközi körforgásában. Még most is csak tizennyolc, mégis a kortárs elektronikus zene úttörőinek élvonalába tartozik, szombaton pedig Jenny Hval és Yves Tumor mellett lép fel a tizenkettedik Electrify-on. Ennek apropóján beszélgettünk vele egyebek mellett internetzenékről, álmokról és a Google képkereső funkciójáról.

Épp az Absolution Can Only Be Reached Through The Abstraction Of Dreaming projekt azonos című novemberi albumát hallgatom. Gondolom e mögött a projektnév mögött is te állsz, ahogyan a Daddypower kiadó is a tiéd.

Igen. Ezt a lemezt egyébként egy délutáni alvás után vettem fel, mármint az első oldalt. Mindig érdekelt a tudatalatti kérdésköre, álmok és a többi.

Gyakran álmodsz? Szoktál emlékezni rájuk?

Mostanában igen, de nem volt mindig jellemző, pedig nagyon szeretek álmodni. Néha szoktam emlékezni. Legtöbbször olyan dolgok jönnek elő, amiket nagyon régen éltem át, az elmúlt pár hónapban pedig sok gyerekkori álmom is eszembe jutott. Ezek mindig elég inspirálóan hatnak rám.

Kapocs a régi önmagaddal?

Igen-igen. Az utóbbi időben a kedvenc tevékenységemmé vált felfedezni régebbi önmagam és visszanyúlni a múltba ilyen formában. Régi hatásokra, érzésekre emlékezni, amik valószínűleg meghatározóak voltak az életemben.

Emlékszel milyen voltál régebben? Mondjuk tíz vagy tizennégy évesen?

Egyértelműen más. Ha most találkoznék az akkori önmagammal, nem tudnám eldönteni, hogy kedvelném-e vagy sem. Akkoriban sokkal lelkesebb voltam, akár a zene, akár más iránt, ami érdekelt. Ebben persze nagy része volt azért a gyerekkornak: még minden újdonságnak számít, a felfedezés kezdeti öröme, ilyenek.

A zenédet hallgatva úgy tűnik, hogy fiatal korod ellenére elég sok dolgot nagyon éretten látsz. Szerinted szokatlanul hamar kezdett el előtted megnyílni a világ? Hogyan született meg ez a kíváncsiság benned?

Fogalmam sincs. Úgy tízéves koromban nagyon érdekeltek például különböző kultúrák, azon belül is a vallások. Sokat olvastam a témában, és volt, ami megfogott, például az időfelfogás az ausztrál őslakosok mitológiájában.

Gondolom jó terepet adott a felfedezésekhez az internet is, nem?

Persze, mindenképpen. De nagyon szerettem könyveket olvasni, könyvtárba járni. Volt néhány fontos játék is az életemben ez idő tájt.

Például?

Például a Serious Sam 1. Nagyon atmoszferikus játék (nevet), és a mitológiai lények is eléggé megragadtak belőle, amik az ellenségek. Igazából alapjáraton egy eléggé eszetlen, lövöldözős FPS, de nagyon gazdag volt a játékban felépített környezet, és szabadon lehetett benne barangolni, „lemenni a térképről”. Megszerettette velem a hasonló hangulatokat és azt a furcsa felfedezésélményt, hogy valójában csak ülsz, de mégis sok mindent megtapasztalsz.

Ez biztosan hatással volt arra is, hogy hogyan gondolkodsz a zenéről.

Igen, szeretem néhány zenémet elképzelni hasonló terek aláfestőjeként. Például a VI n is ilyen.

Gyakran társítasz ilyen vizuális elemeket, vagy konkrét vizuális élményeket a zenéidhez, amikor épp csinálod?

Mindig van egy absztrakt koncepció a fejemben, ami a zenével alakul. Ehhez a VI n-hez például szeretek ilyen városokat társítani, vagy például amilyen város a Mirrors Edge című játékban volt. Rengetegszer nézek képeket a Google-ön, amik nagyon inspirálnak. Legtöbbször csak beírok együtt néhány szót, ami épp eszembe jut, és megnézem milyen találatokat dob ki rá a képkereső. Teljesen magával visz, órákig el tudok veszni benne. Tegnap például 3D nyomatott szemekről gyűjtöttem képeket. Nem tudom léteznek-e, viszont érdekes koncepció a test ilyen fajta módosítása. Kigurumi maszkokról is nagyon sok képet néztem, valamikor akarok csinálni egyet. (A kigurumi egy cosplayhez hasonló jelmezkultúra, ahol a maszk állandó eszköz – a szerk.)

Az alkotás élményéért, vagy használnád is valamire?

Gondolkoztam rajta, hogy élőzéshez sem lenne rossz valamilyen maszk, vagy egyenesen létrehozni egy karaktert és tematikusan úgy játszani, mint a karakterek megtestesülése, de lehet, hogy ezt más projektre hagyom. Emamouse ezt például nagyon jól csinálja. Ő egy japán denpa song előadó, maszkot visel az előadásain és külön világa van a karakterének. A Psalmus Diuersae-nél jelentek meg zenéi, ami az egyik kedvenc kiadóm. De nagyon örültem annak is, hogy a kiadóm, a Daddypower nem régen megjelent válogatáslemezére is küldött egy számot. Nagyon büszke vagyok erre a válogatásra.

Cél, hogy olyat alkoss, amilyen még nem volt? Hogy előremutató legyen a munkád, vagy kimozdíts valamit a megszokott helyzetéből?

Igen, mindenképpen. Szeretek kísérletezni, megpróbálni kitágítani egy műfaj határainak a keretét. Az utóbbi időben egyre jobban érdekel az absztrakt footwork például, és az élő szettjeim is gyakran tartalmaznak ilyen elemeket. Sokszor használok szokatlan hangmintákat is, vagy például játékhangokat. Az utolsó nagylemezemen is rengeteg Quake 3 sample van.

Mesélsz kicsit erről az őszi ℶ című albumról?

Mindenképpen fontos kiadvány Alley Catss történetében, mivel sok ideje ez az első megjelenés. (Shoutouts 2 Midlife crew!) Próbáltam fókuszálni egy egységesebb, dallamközpontú album létrehozására, és arra, hogy látszódjon, mi érdekelt az utóbbi időben. A 3ro-ban például 90-es évekbeli jungle hangmintából van sok. Hasonló referenciák jelennek meg egyébként a számcímekben is, a tensi például egy japán anime, az Angel Beats egyik karakteréről kapta a címét, a 0y6weFBv egy lementett képnek a fájlneve volt eredetileg, a Sarah’s Death a Sanitarium játékra utal, de szeretek emojikat, vagy bármilyen karakterkódolást is használni számcímként. Érvényesül az albumon szerintem a digitális térben való elveszés érzése is. Az utolsó szám egyébként egy 2014-es kollaboráció berriloommal, fontosnak találtam, hogy valamiféle nosztalgia is megjelenjen az albumon. Nagyrészt 2016 nyarán csináltam, ami nagyon jó időszak volt az életemben, sok pozitív vibe és remek élmények.

Mennyire könnyű új, szűz területeket találni a felfedezésekhez?

Attól függ. Szerintem minél tágabb az ember érdeklődési köre, annál könnyebb. Ahogyan változik a világ, úgy adódnak új elemek, amiket meg lehet jeleníteni a zenében, új technikák merülnek fel, satöbbi. Rengeteg terület van még, ami nincsen felfedezve. Amit nagyon érdekesnek találok például, az a kód alapú zene, Supercollider, Max, ilyesmikre gondolok. Csak sajnos én nem vagyok annyira kompatibilis ezekben a dolgokban. Egy másik lehetőség túlmutatni a zene műfaján, és más dolgokkal ötvözni. Ilyen például a Zero Karma The Secret Eye of Laylah lemeze, vagy a City Dragon dolgai is nagyon jók, érdekesen jeleníti meg az elképzeléseit. Nagyon jó volt utóbbival együtt játszani Párizsban.

Szerinted ezeknek az alkotóknak a közössége elzárt a világtól? Te mennyire vagy aktív résztvevője?

A szcénákban nem nagyon hiszek. Nagyjából a Soundcloudon tömörül mindenki, az biztos. Rengeteg előremutató alkotó van itt, csak jó helyen kell keresni. Sokszor teljesen ismeretlenek, de nagyon jó gondolataik vannak. Én általában mások like-jait böngészve találok új kedvencekre. Nagyon szabadon áramlik a rengeteg ötlet és információ, ami által csak még több érdekes ötlet születik. A nagy zsongás miatt mondjuk nehéz is kiemelkedni. De sok érdekes, jó embert ismertem meg online, és nagyon jó kapcsolatok jöttek létre a semmiből. A két koncert, amit Budapesten szerveztem Rinnel és Samuelspaniellel, is ilyen kapcsolatokból születtek. Nagyon spontán volt, de örültem, hogy megtörtént.

interjú: Molnár András

Alley Catss tehát március 4-én lép fel a Trafóban az Electrify-sorozat 12. eseményén, Jenny Hval és Yves Tumor társaságában, Facebook-eseményoldal

A SZOMBATI ELECTRIFY FŐFELLÉPŐJÉVEL, JENNY HVALLAL IS BESZÉLGETTÜNK.